újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A mi lányunk születésének története

Látogatók száma: 98

Mint mindenki az életben vágyik valahol a családra és legfőképpen a gyermekre! Mi sem voltunk másképpen ezzel.

Együtt járásunk, majd házasság kötésünk után is mindig azzal foglalkoztunk nekünk vajon lesz-e gyerkőcünk? Jó kapcsolatunk volt és van, de akkor mindjárt nem született gyerekünk.

Persze milyenek egyes emberek kérdezgették: - Nektek nem lesz még? - Mikor lesz már? Ez ment folyamatosan.

Aztán a testvéremnek házasságkötésük után ripsz-ropsz összejött, hát persze nem volt jó, mert mi már akkor 2 éve házasok voltunk és semmi. Nagyon el voltam keseredve, a munkába öltem a bánatomat és a miért? járt a fejemben. De kinek nem.
A család odáig volt és én úgy döntöttem ideje orvoshoz menni, mert itt valami gáz van.

Elmentem, persze kiírtak jó pár vizsgálatot és mentem folyamatosan, de nem találtak semmi különöset. Így nem igazán értettük, már úgy volt, hogy a férjemet is megnézik nem-e esetleg ott van valami. Ekkor történt a csoda: - Önnek nem kell jönni további vizsgálatokra! Itt ledöbbenés, mire gondolhat az ember. Erre a doktor: - Ugyan is Ön kb. 6 hetes terhes! Gondolhatja az ember hirtelen megszólalni sem tudtam.

Azt hittem itt a vége és nem is lesz, erre olyat közölt, amire mindig is vártam és vártunk.
Sajnos a rokonok már nem voltak ilyenek és mai fejemmel vissza gondolva mindenki azon filózgatott (kivéve1-2 ember), hogy fogjátok felnevelni? Mi lesz veletek? Minek nektek?.
Ezek a kérdések mentek, de mi nem törődtünk vele, hiszen első gyerkőc és amúgy is ránk tartozik nem?

A 9 hónapot gond és probléma nélkül, vidáman vittem végig. Viszont 32 héttől tudtuk meg, hogy nagy valószínűséggel császárra kell számítani ugyan is nem fordult meg. Kicsit félve, de még is előre nézve vártuk őt.

Utolsó nap fektettek be, és másnap lett meg Barbara kislányunk 3 kg-al és attól a pillanattól kezdve, hogy hallottam, hogy föl sír álmom teljesülve, Én voltam a legboldogabb ember a világon! A férjem persze ugyanúgy. De egy nőnek ez kicsit más.

Ez a kislány azóta életem legnagyobb adománya, igazi szerelem gyerek, ami látszik is rajta. Nem bánom, hogy akkor belevágtunk, pedig az anyagiak nem dobtak föl és ma sem. De még is értelme lett az életnek és ez a kisgyerek életet adott a házunknak. Hiszen nélküle elképzelni se tudjuk.

Úgy gondolom más szülő is így érez nem csak az első, hanem minden gyermeke születésénél! Az élet legnagyobb adománya: A gyermek!

Orsolya

A cikket írta: Orsolya

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: viki555

Nekem sajnos nincs gyerekem,de a munkám során minden nap gyerekekkel vagyok körbevéve.Ugyanis óvónő vagyok.
Csodálatos dolog lehet anyának lenni,hiszen igazad van az élet legnagyobb adománya: a gyermek!

Vik! Arról senki sem tehet, ha nem születik gyermeke, de te megtaláltad a helyed, ahol a gyermekeknek nyújthatsz segítséget és az élethez, tanulhatnak tőled és ez is szupi dolog! Jó igaz, az anyaság más, de ez is nagy adomány, ha taníthatod őket, segítve a szülőket! Gratulálok szép hivatásodhoz és remélem sok évig segíted a gyerkőcököket benne! üdv Orsolya
Nekem sajnos nincs gyerekem,de a munkám során minden nap gyerekekkel vagyok körbevéve.Ugyanis óvónő vagyok.
Csodálatos dolog lehet anyának lenni,hiszen igazad van az élet legnagyobb adománya: a gyermek!
a baba akkor jön, mikor itt az ideje
szép írás
grat.
:)
Drága Babenko igazad van és ezt most is így tenném! Amúgy teljesen igazad van! Mint mindig köszike!
Édesem ha mindenki arra várna, hogy a piszkos anyagiak rendeződjenek, igen igen kevés baba születne meg. Gratulálok hozzá utólag is. :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: