Anya lettem

Látogatók száma: 104

27 éves voltam, amikor a párommal elhatároztuk, hogy belevágunk a gyerek projektbe. Négy hónappal később már teherbe is estem. A terhességem panaszmentesen zajlott le, annyira hogy csak szülés előtt egy hónappal hagytam ott a munkahelyem. Végig azon paráztam, hogy fogom túlélni magát a szülést, hiszen túl probléma mentes voltam, úgy gondoltam biztosan történik valami komplikáció.
Aztán hamar eljött a nap, pontosan a 12 hetes ultrahangon megállapított időben. Minden úgy ment, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva, elkezdett szivárogni a magzatvíz, fájások még nem voltak. Bementünk a kórházba (vasárnap hajnal fél egykor), kitöltötték a papírokat, a páromat hazaküldték, mondván mostanában még nem történik semmi. Reggel 5-kor már elő voltam készítve, aztán jöttek az oxitocin tasakok. Délelőtt kb. 10-ig elég jól bírtam, utána jöttek azok a fájások, amik eszembe juttatták miért is nem akartam én eddig gyereket.
A doktornő óránként megnézett, de csak nem akartam tágulni. Először egy fájdalomcsillapító injekciót kaptam, aztán hoztak egy maszkot is. Délután ajánlották fel az epidurális érzéstelenítést, akkor már úgy voltam vele, mindegy, csak csináljanak végre valamit. Négy óra körül meg is kaptam a csövet a gerincembe, 16.36-kor megszületett végre az én kis hercegem! Csak a hangját hallottam, és hogy valaki azt mondja "akaratos gyerek", aztán amikor megfürdették, a párom hozta be hozzám. Kontaklencse és szemüveg se volt éppen kéznél, ezért nem láttam belőle sokat, csak megfogtam a pici kezét... Sose fogom elfelejteni, a párom sírt és azt mondta ne haragudjak rá. Aztán vissza kellett vinnie a picit.
Újabb oxitocint kaptam, de már semmi fájdalmat nem éreztem, csak feküdtem és az járt a fejemben, hogy úristen szültem egy gyereket, most már anya lettem! Életet adtam egy kis embernek, ez tényleg egy csoda!
Másnap délelőtt láttam először a kisfiamat, igaz csak pár percre. Olyan tökéletes volt! Tudtam és éreztem, hogy most már jöhet bármi, akármit kibírok. Most már igazán értelmet nyert az életem, hiszen ő itt van nekem.

A cikket írta: Szívecske

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

zsoltne.eva

párbeszéd

Válasz erre: Szívecske

Köszönöm Éva :)
Nekem még elég friss az élmény, 11 hónapos.

Hát csak vigyázz rá és magadra, mert amikor kinyitja csöpp kis száját, addigra tudnod kell a választ, különben rengeteg kérdése lesz, amit nem győzöl megválaszolni. Lehet, egy életen át. :-)

Szívecske

párbeszéd

Válasz erre: zsoltne.eva

Jó volt olvasni soraidat. Visszaemlékezni arra a napra..., ami nem is olyan sokban különbözött a tiédtől! Én is megörökítettem. :-)

Szeretettel:
Éva

Köszönöm Éva :)
Nekem még elég friss az élmény, 11 hónapos.

zsoltne.eva

Jó volt olvasni soraidat. Visszaemlékezni arra a napra..., ami nem is olyan sokban különbözött a tiédtől! Én is megörökítettem. :-)

Szeretettel:
Éva