Csecsemőkor

Látogatók száma: 73

És lám, akire kilenc hónapot vártunk, most végre itt szuszog a kiságyban. De biztos szuszog? Nincs melege? Nem fázik? Miért sír? Jaj, most felvegyem? Vagy ne?

Nagyon vártuk már a babát, de amikor megérkezik rájövünk, hiába a sok olvasás, semmi nem úgy működik, ahogy kellene. Vagy túl sokat sír, vagy túl sokat alszik, esetleg nem tud szopizni, nincs széklete vagy túl híg...ezernyi baj, vagy csak bajnak látszó semmiség.
Nem szabad túl aggodalmas lenni, mondják a sokadik gyermeküket nevelők, vagy épp a nagyik, de azért ne is legyél már olyan laza! Hagyd sírni, mondja az anyós! Vedd fel ha sír, mondja a férjed. Most akkor mi a helyes?

Úgy gondolom mindenki lejátssza magában a várandóssága alatt, hogy milyen lesz gyermeke, hogy hogyan szeretné nevelni. Természetes, hogy ez nem lesz annyira egyértelmű, mint ahogy elképzeljük, de feltétlen szabnunk kell egy irányvonalat ahhoz, hogy ne rokkanjunk és ne dilizzünk bele a gyereknevelésbe. Legyenek olyan pontok, amiből nem engedünk. Nekem pl. ezek voltak: nem fog teázni, ha szomjas ott a víz. Cumisüveg helyett pohár. Ha csak lehet cici, tehát szoptatás. Nincs kötöttség, mint pl. járóka, ha ébren van hordozóban vagy később mellettem, de mindig velem. Só, cukor felejtős, csak házi főzelékek és gyümölcsök.
Ezeket az elveket megosztottam a mamákkal is. Természetesen mindig jön olyan helyzet, hogy bedobunk egy-egy bébiételt, vagy megveszünk olyan dolgokat, amit nem tudunk elkészíteni, de a fentiek azok az általános szabályok, melyeket amikor csak lehetséges betartunk.

Hasonlóan el kell határozni azt is, hogy mi az, amit nem engedünk gyermekünknek. Pl. felügyeletemmel se mászhat fel az ablakba vagy az erkély korlátra, hogy jobban kilásson. Nem dobhat el szemetet sehol, nem veszek neki játszhatatlan játékokat pl. elemmel közlekedő önjáró autót stb. Ezeket szintén közölni kell a mamákkal is. Meg azt, hogy SENKI NEM DOHÁNYOZHAT GYERMEKÜNK KÖZELÉBEN!! Mert ugye mi se tesszük!!!!

Igen ám, de egy gyerekkel minden óvintézkedés ellenére történnek balesetek, megbetegszik stb.... Ilyenkor a legfontosabb, hogy soha ne essünk kétségbe! Könnyű ezt mondani! Lehet, de mondok egy példát. Kisfiam néhány hetes volt, talán még annyi sem. Kis vizet kapott inni, de nem vettem ki a kiságyból, csak megemeltem. Az utolsó korty a szájában maradhatott, mert ahogy visszaengedtem a kis testét fekvőbe, látom, a szeme összeszaladt (kancsallá) és olyan furcsán nyújtogatta a nyelvét. Anyukám kétségbeesve, "jajistenemmegfulladagyerek", így egy szuszra. Mire én felemeltem a lábainál, fejjel lefelé, majd amikor visszafordítva még mindig furcsán nézett, újra fejjel lefelé megpaskoltam kicsit a hátát. Elkezdett sírni, magamhoz öleltem és ekkor, csak ekkor kezdtem el remegni és belegondolni, hogy "jajistenemmegfulladhatottvolna".

Még egy fontos dolog, amit tudni érdemes. A csecsemőink átveszik az érzelmeinket. Ha idegesek vagyunk, ha azon aggódunk mi lesz, nem tud majd szopni stb, akkor előidézzük ezzel, hogy a baba is ideges lesz, sírós és valóban nem tud szopni...így kialakul az ördögi kör, idegesek vagyunk, ettől babánk is nyűgösebb lesz, mi ettől még idegesebbek.....

Ha vártuk gyermekünket, biztosak lehetünk abban, nagyon jó anyukák leszünk. Örüljünk gyermekünknek és meglátjuk minden úgy megy, ahogy mennie kell! Nem fullad a fürdővízbe, nem roppantjuk össze ha megfogjuk, nem hal bele egy kis sírásba, nem kap fertőzést a mami puszijától, nem kap gyomorrontást a mászás közben megevett kutyaropitól ;-)), nem törik keze-lába néhány eséstől, amikor járni tanul, nem nyomja ki a szemét a kanállal, amikor enni tanul stb....,de annál több vidám percet szerez majd nekünk!
És ne higgyük, hogy nem feledjük a felejthetetlen pillanatokat, ezért jegyezzük le azokat, később nagyon jó lesz visszaolvasni vele együtt!!!

A cikket írta: MindenHatÓ

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

matyómacsó

Mint mindenbe, ebbe is bele lehet jönni. Mondják, az első gyerek minden rezdülésénél aggódsz, a másodiknál már sokkal lazább vagy, a harmadik meg felnő magától is. ;-)

T.Zsóka

Nekem két fiam van, az egyik olyan lett amilyennek megálmodtam, a másik pont az ellenkezője!!! De mindegy mert ŐK az enyémek!!! Gyönyörűek, kedvesek, szeretetre méltóak, és igen büszke vagyok rájuk! Mintegy oroszlán tigris harcolok értük, és az utolsó leheletemmel is ezt teszem.
Azt mondták, hogy én "majom szeretettel" szeretem őket, igen! Számomra mindig is csak az számít, hogy ők mit akarnak, én csak értük élek.
Tudják, hogy rám mindig számíthatnak, bármikor! Boldogok, ha hazajönnek, jól érzik magukat velünk. A fiatalabb fiam azt mondta, nem is olyan régen, hogy Anyu jó hazajönni, mert itt minden probléma megszünik...
Kell ennél több??? Boldognak, sikeresnek látni gyerekeinket?