újabb események régebbi események további események
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra
12:40
Zet válaszolt egy szavazásra
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

A cicák is lehetnek okosak

2010. június 5. - Látogatók száma: 17

Volt nem is olyan túl rég egy házi macskám akit nagyon szerettem és nagyon sokat törődtem vele. Az ő kis történetét szeretném leírni.

Barátnőm, Hajni vidéken lakik a férjével és a kisfiukkal. Egy alkalommal amikor náluk jártam, megkérdezte hogy szeretem-e a macskákat és én igennel feleltem. Kiderült, hogy az ő macskájának születtek kiscicái, és még van egy, akinek még nem találtak otthont. Én bevállaltam, hazavittem. Soha sem felejtem el, ő volt a legcsúnyább, de mégis a legszeretni valóbb. Fekete színű és nagyon vad teremtés volt. Színt hozott az amúgy akkor nagyon boldogtalan életembe. Kruccnak neveztem el. Mindenki nagyon szerette, nem kényeztettem el, és bár szoba cica vált belőle mégis meghagytam annak, ami, vad, játékos és nagyon okos cicának. Szívesen játszottam vele, a törődést olyan dolgokkal hálálta meg, hogy nem a bútorokon és egyéb használati eszközökön élte ki a mozgás igényét, hanem minden este és reggel hozta a kis játékát, letette elém én eldobtam, utána rohant majd a szájában visszahozta, letette elém újra, várva hogy mikor iramodhat újra a nyomába. Panel házban laktam, rácsos ajtó volt a szinten. Nem értem mái napig sem hogy hogyan érezte meg hogy én jövök, de már a rácsos ajtóban hallottam a nyávogását, hogy várt. A szomszédokat is kérdeztem, de senki sem hallotta nyávogni ha jöttek-mentek a folyosón. Nem akartam hogy kiskutya váljon belőle, de sokszor úgy viselkedett. Csak éjszakánként, amikor lekapcsoltam a tv-t, akkor jött oda hozzám, simogattam, dorombolt és utána lefeküdt. Nagyon szerettem őt.
Mindössze 2 éves volt, amikor véget ért a kis élete. Az állatorvos azt mondta, hogy jobb lesz neki ha elaltatja. Nagyon nagy fájdalmai voltak, csak az illatom nyugtatta meg. Nehéz döntés volt, de beleegyeztem. Nem akartam hogy szenvedjen. Egy vese betegség támadta meg és nagyon hosszú idő lett volna amíg meggyógyul, 5 % esélyt adott az állatorvos arra hogy életben marad. Nem tudtam végig nézni amíg elaltatták, és nem is akartam utána sem látni. Úgy akartam megőrizni az emlékezetemben amilyennek szerettem és nem egy halott cicára akartam visszaemlékezni. Ez sikerült.

A cikket írta: fszabina26

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. június 7. 13:17
Nagyon megható írás!!!!!!!! nekünk egy kutyust kellett elaltatni... párom közben átölelve tartotta. Olyan szelíd békés sóhajjal szállt ki belőle a lélek, pillanat alatt, hogy szinte megnyugtató volt...Szeretettel: Ági
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: