A költöző hörcsög
2010. június 1. - Látogatók száma: 30
Angórahörcsög = alig kétdekányi öklömnyi jószág. Terjedelmének háromnegyedét, pihekönnyű szép bundája adja.
A fiam hozta valahonnan. Kapta valakitől? Már nem emlékszem. Két aprócska kis szőrmegombóc remegett az akvárium sarkában, amelyben hozta. Na, ez meg mi??
- Oké! Engedélyeztem az állattartást, de a cicával mit csinálunk??
Bajban voltunk, mert az akkori cicánk bezony udvaron született, egérlátott cica volt! Mi lesz, ha megfogja valamelyiket??? A gyerek esküszik, hogy figyelni fog rájuk, de aztán kiderült, hogy a cicónk fél a hörcsögtől!
- Mi a nyomorult kutyalábszár lehet ez? Nagyobb, mint egy egér, de sípol. - nézegette a cic az állatkákat, amikor is az egyik az üveghez futott, és jelentőségteljesen belenézett a mancsos szemébe. Az összekapta a bajszát, majd hatalmas hasassal ledobta magát a szőnyegre.
- Nofene! Ezek nem lesznek megedve! - nyugodtam meg kissé.
Nem is volt baj velük, a cic mindenhol, a hörcsögök az akváriumban. Nemsokára szaporodtunk. Négy apró pár centis hurkácska nyöszörgött egyik reggel az alom sarkában. A cic közeledésére, anyuka megint az üveghez futott, és farkasszemet nézett a cicóval. Az halkan elsomfordált.
Az apróságok nődögéltek és játszottak. Én ilyent még nem láttam. WC-papír gurigákat tettem be a nekik és a picik bújócskáztak. Amelyik kijött a végén, az visszafutott és beállt szépen a sorba! :))) Órákon keresztül képesek voltak eljátszani vele. Még a papa meg a mama is kipróbálta az új játékot.
Egyik reggel megyek ki a konyhába, a cicám bokamagasságból panaszkodik, nyauzik, kerreg, károg, rohangál! Nézem, hát az orra le van kapva és véres!
- Atyaisten! - hördülök fel. - A Micike hörcsögöt reggelizett!
Megyek az akváriumhoz, hát nincs meg a mamahörcsög, meg két gyerekhörcsög sem!
Sandán nézek a macsra, de az, ha tehette volna széttárta volna a mancsait. Szóval Én, nem hittem el, a cicám megette volna Őket. Na jó, pár percig talán.... :)
Apahörcsög az akvárium sarkában rágja a kukoricát, mintha az élete függene tőle.
- Hova lett a kis családod hékás?- hajolok föléje.
Megáll a rágásban, rám néz, sípol egyet halkan, majd visszatér a gabona menühöz. Tanácstalan vagyok. Megint a cicára nézek, de szinte megsértődik a figyelemtől. Ölbe veszem, megnézem a sebét. Tudni kell, hogy hozzáérni nem nagyon enged a macska. Tisztán kivehető, két apró fogacska nyoma.
Itt bizony harc volt!
A hörcsögök sokszor kijöttek az akváriumból, baj sosem volt miattuk. Viszont a szekrényről, ahol állt az üvegdoboz, nem tudtak lejönni. Sétáltak néha egy kicsit a könyvek között, felfedezték a területet, de a szőnyeg nagyon messze volt nekik.
Ahogy ott tanakodok, az ajtóban megjelenik az anyuka! Felkapaszkodik a szekrény mellé tolt fotelon, és átugrik a szekrényre. Fel a könyveken, be az akváriumba, foga közé kapja egy egyik gyereket, majd ugyanazon az útvonalon távozik. Megyek utána derékban meghajolva, hogy vajon hova igyekezik? A nagyszobába, be a szekrény mögé! Leteszi valahol a kölyköt, majd újra kidugja az orrát, esküszöm rám vigyorog, majd eltűnik. Úgy nagyjából sejtem mi történhetett éjjel.
A hörcsöganyuka nekiállt a költözésnek, a cic meg eléje toppant.
- Mi folyik itten kérem? - tette fel a kérdést, de a hörcsögmama megvédte magát és az aktuális kölyköt. Így a cic csak nézte a honfoglalást és reggel jelentett. Azaz, jelentett volna, ha a macskaetetőgép megtanult volna végre macskául. Így csak nyauzott, Én meg néztem ki a fejemből.
Na! Honfoglalást befejeztük, az üveglap visszakerült az akvárium tetejére. Hazaértek a fiúk nekiláttunk tényfeltárni! Az elhúzott nagyszekrény sarka ki volt rágva, és a lyukacskán keresztül hörcsögünk új fészket épített a fal és a szekrény közé! Volt ott forgács, kukorica a felnövekvő nemzedéknek, de még egy darab sárgarépa is. De akkora, hogy gyanakodva néztem ismét a cicre, mert az apró hörcsög nem tudott volna akkora sárgarépát odacepelni. Majdnem akkora volt, mint maga az anyuka. És ott nyivákolt, sípolt a három lábakelt kölyköcske is. Visszapateroltunk mindenkit a saját helyére és az élet ment tovább. Egészen addig, amíg furcsa tüneteim nem támadtak! A hörcsögökhöz közel elkezdtem fulladni. Az orvos szerint allergiás lettem a finom puha kis szőrükre. Kénytelenek voltunk elajándékozni Őket. :( A cicó sokáig üldögélt a helyükön. Talán visszavárta Őket? :(((
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
:))
Üdv.
Zs.
Óóó, milyen kis cukik lehettek:)).
Megint megnevettettél, Neked mindig sikerül:)
Megint megnevettettél, Neked mindig sikerül:)
Bbabó, ez (is) tüneményes történet! Nagyon tetszett és jót mosolyogtam a történteken. Milyen kis kitartó állatkák, anya kigondolta a költözést és már cselekedett is....:-))
Pussz,
Tündér:-)
Pussz,
Tündér:-)