A kutya
Látogatók száma: 58
Néha a szeretet is visszaüt
Fújt reggel a szél és lógott az eső lába, de a bevásárlásomat már nem akartam odázni, így reggel bementem a városba. Nekem ez mindig egy nagy izgalom a kutya miatt, mert a szomszédok mondták, hogy amíg nem vagyok otthon, ha esik, ha fúj, ott üvölt a kapu előtt.Persze a kiabálás már akkor megkezdődik, amikor még otthon vagyok és készülődésem utolsó fázisaként beruzsozom a számat. Egészen eddig a pontig reménykedik és minden mozdulatomat lesi, hátha mégis meggondolom magam. Mikor aztán közeledem a kapuhoz, végtelen csalódásában, de inkább felháborodásában, mert rájött, hogy ő otthon marad, elkezdi a nagy koncertet.Hála az égnek, mire a főútra érek, a fülemig már csak a hangfoszlányok jutnak el...
Tegnap este, hogy egy kicsit kifárasszam, kivittem az utcára sétálni. Nem sok örömem volt benne, mert a többi kutya is megneszelte, hogy idegenek bitorolják a házuk előtti teret és a zenekar rázendített.
A sétából aztán futás lett, mert a kutya észrevett egy macskát, így pórázostul repültem utána. Azt hiszem, egy darabig sétaszünetet tartok.
A hazaérés aztán még kacifántosabb. Mikor beállok a kapu elé, az az első, hogy kinyitom a hátsó ajtót, majd a kaput kinyitva mondom az én kutyámnak, hogy a helyedre (nehogy eszébe jusson szétnézni a bokrok alatt), erre, mint az őrült, beröpül a kocsiba, azt hiszi megint, hogy végre velem tarthat a nagy kirándulásra. Akkor eszmél fel, mikor gyorsan beállok és becsukom a kaput, majd kiengedem.
Bárcsak sose kéne elmenni bevásárolni. Mindig olyan rossz érzésem van, hogy kicsit elkényeztettem az én hű társamat..
Ilona B.T.
Kép: saját
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Ilona
Köszönöm, Anyu!
Hasoló gondokkal küszködünk, de én most is azt mondom, nélkülük nem lenne teljes az életünk...
Puszi
Válasz erre: Anyu
Az én kicsikém hazatértemkor "cirkuszol".Kérdőre von amiért nélküle elmentem.A kutyák már csak ilyenek.Hát még ha hosszabb időről van szó!Tavaly amikor Németországban voltam,a Papa hiába pátyolgatta,sztrájkolt.Gubbasztott a ládájában,hiába csalogatták a szobába.Előre félek,az idén ha mennem kell,Szendi hogy fogja viselni a távollétemet.Olyan mint egy kisgyerek,aki kapaszkodik az anyja szoknyájába.Vinném magammal,ha lehetne.Nagyon megértelek Ilonám!
Puszi
Hasoló gondokkal küszködünk, de én most is azt mondom, nélkülük nem lenne teljes az életünk...
Puszi
Válasz erre: zsoltne.eva
Akkor képzelj el egy "panel kutyust"... A gazdája csak pár órára ment el, de se vége, se hossza a nyüszítésnek, a sírásnak, főleg egy fiatal kutya, aki megszokta, hogy körülötte megy a nyüzsi... hát én sem bírtam tovább, majd a szívem szakadt meg... tettem is lépéseket, hogy ez többé ne forduljon elő... Szoktassák, de ne az én káromra... azóta odaadják a kulcsot, ha már nem bírnám, vegyem pártfogásomba... Meg is tettem. Míg haza nem jön valaki a "családból", itt fekszik a székem alatt és együtt számítógépezünk... :-)
Puszi
Szép a kutyus!