A kutyám
Látogatók száma: 62
A kutyám
Betelt a pohár! Ez már mindennek a teteje!
Pár éve vettem egy telket -titokban bevallom-jórészt a kutya miatt, hogy legyen hol szaladgálni,vakondokot lesni,cicákat üldözni. Persze, ha már meg van a kert, szorgos munkával megművelem, tavaszonként veteményezek és ősszel "learatom" a javakat.
Minden rendben is volt mostanáig. Ugyanis észrevettem, hogy a kutyámat jobban kezdi érdekelni a szomszéd-telek. E miatt nagyberuházásba kezdtem, vettem olyan dróthálót, amivel alul végig bevontam-félig a földbe ásva -a kerítést. Természetesen a kutya látható érdeklődéssel szemlélte, hogy mit művelek és meózás után szomorúan vette tudomásul, meg szüntek a "kiskapuk"-két napig.
Mert harmadik nap már megint a szomszédban bóklászott, sőt már messzebb is elmerészkedett, kikerült a látókörömből.
Már későre járt, indultam volna haza,de a kutya sehol. Hosszas kiabálás után elkezdtem keresni, vagy öt telekkel messzebb mentem, ahol János bá', aki a tavalyi almáját és zöldségeit árulta a kapuban, széles mosollyal azonnal rendezgetni kezdte a krumplijait, a potenciális vevőt látva bennem. A mosolya lehervadt, mikor tájékoztattam, hogy csak a kutyát keresem.
Végül rájöttem a gyakori eltünedezés okára. Hátul a kertben megláttam a kutyát egy tuncsilábú, fekete kóbor kutyahölgynek udvarolni. A vén kujon!! Hiába hívtam, nem jött haza, így-bár még ilyet sosem tettem-elhatároztam, hogy móresre tanítom és nélküle jövök haza, kinyitottam a kertajtót, hogy a teraszra tudjon majd menni éjszakára. Mivel mindig kocsival mentünk, arra gondoltam, úgysem találna haza, majd reggel kimegyek érte.
Haza is jöttem, tele aggodalommal, izgalommal és lelkiismeret furdalással. Mikor befordultam a ház elé, teljesen elhűltem, a kutyám ott várt a kapuban.
Leült velem szemben és én-mit tehettem volna,-elmagyaráztam neki, milyen hálátlan és ez volt az utolsó, hogy kijött velem a telekre, én nem fogok izgulni miatta.
Nagy barna szemével odaadóan nézett aztán hirtelen kiszaladt és kinyilvánította a véleményét-lepisilte a virágomat..
Kép: saját
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm a hsz.-okat, sajnos úgy féltem, mint egy gyereket..:)
Az én Morgó kutyám, bár nem ez volt eredetileg a neve, ezt már a volt élettársam adta neki, ha elszabadult volt hogy két nap se láttam, de mindig hazatalált. Ez a jó a fiú kutyákban, hogy elmennek néha a háztól, aztán csapzottan bár - mert megtépték - de előkerül. Mégsem haza hozza a kölykeit. Mások "örömére". :-)
Pussz,
Éva