újabb események régebbi események további események
18:42
Tündér módosította a naplóbejegyzését
18:26
Tündér módosította a naplóbejegyzését
18:23
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
15:58
Visszafogott Vénusz új bejegyzést írt a naplójába
14:12
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
12:14
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
10:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
08:24
peonia új bejegyzést írt a naplójába
06:18
Gaya módosította a naplóbejegyzését
06:16
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
22:03
Visszafogott Vénusz új bejegyzést írt a naplójába
14:42
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:31
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:29
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
10:09
peonia módosította a naplóbejegyzését
09:50
peonia válaszolt egy szavazásra
09:50
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra

A kutyus aki családot kapott

2010. május 28. - Látogatók száma: 35

Hogy történt? Miként került hozzánk? Hogyan győzött a szeretet?

Így kezdődött a történet....Elképzelések alapján próbáltunk élni, de ez a mai helyzetben nem volt elég. De az élet mégis sorsot fordított és álmunk teljesülve költözés és minden, ami ezzel jár! De aztán jött a böki. A régi gazdája elhagyva, mert nem vitte magával az új helyre itt hagyott egy füles kutyust nekünk, akivel nem igazán tudtunk mit kezdeni - persze az elején.....de ez folyamatosan kialakult. Először Én próbáltam hozzá közel kerülni, persze kajával, szeretettel, simogatással, aztán a férjem ugyanúgy, de sajnos tőle sokáig még a kaját sem fogadta el, félt tőle - utólag kiderülve bántották Őt. Aztán megszerették egymást, cimbik lettek. A kislányt fogadta el a legnehezebben, mivel addig gyerek nem volt körülötte,
Sok odafigyelés és játék kellett ahhoz, hogy megszokja Őt is, de ma már elválaszthatatlan barátok lettek, úgy őrzi a kislányt, ha kint van, hogy na. Az élet fintora, hogy engem választott úgynevezett "falka vezérnek". Ez egy csonttal dőlt el. Egy alakalommal leves csontot kapott és kis darabkáját hurcolva egy hajnali órában beakadt a torka és nyelőcsöve közé. Arra lettem figyelmes, hogy Macika tátott szájjal közlekedik, lóg a nyelve és ki van száradva. Gyorsan szóltam a férjemnek, hogy hozzon valamit, baj van...., hozott is egy fogót.
De mire elő került Én fogtam és benyúltam az Én nagy kutyám szájába és torkába és kiemeltem a csont darabot. Utána örömében azt se tudta, hogy vizet igyon vagy nekem örüljön. Az a nap megváltoztatta mindannyiunk életét, hiszen kaptunk egy kis házőrzőt (németjuhász és bulldog keverék), aki a mai napig velünk van, bár nem mi neveltük föl kölyöknek, de az, hogy velünk van mindent megér. Hiszen állat és ember között is létezik barátság és a miénk az.

Orsolya

A cikket írta: Orsolya

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. december 27. 21:48
Kedves Orsolya! Kutyás történetek mindig tetszenek. Szeretem nagyon őket :)! Pedig azt szokták mondani, ha idősebb korába kerül az emberhez és nem kölyökként nem is lesz meg a jó viszony. Én ezzel sose értettem egyet, örülök h alátámasztottad ezt egy ellenpéldával. Habár ez kutya-ember függő is. A képet meg meg kell dicsérnem aranyos kutyus :) ÜDv.
2010. augusztus 1. 20:35
Kata! Nem is adnám már vissza eredeti gazdájának az biztos. pusz Orsolya
2010. augusztus 1. 20:34
Pinokkió! Azért, mert ez a kis állat még a legnehezebb helyzetekbe is itt van és, ha megsimogatom, vagy leül és pacsit ad, szinte érezzük, hogy ő is érzi, ha valami "gáz" van. Köszi kedves hsz-et üdv Orsolya
2010. május 28. 18:40
Miért érzek én egy nagy boldogságot körületted???
Nem tudom,
de szólj rám, ha nincs igazam!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: