újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A macskákról

Látogatók száma: 40

Mióta az eszemet tudom volt, van, lesz macskám. Mert a macska....

egy csodálatos állat. Olyan, mint a nő. Simulékony, hízelgő, doromboló, de önálló, szükség esetén önellátó, ha megbántják sértődős, ha anya, gondoskodó és hosszan sorolhatnám.
Amíg gyerek voltam, ő testesítette meg a szeretetet, a nyugalmat. Ha éppen duzzogtam valamiért vagy egyszerűen csak nyugalomra vágytam, ott volt a cica. Annyit tanultam tőle! Láttam, amilyen féltőn, gondoskodással nevelte kicsinyeit, gondoskodtam róla, ha beteg volt és általa tanultam meg elveszíteni a szeretett lényt is.
Később, fiatal felnőttként a "gyermekeim" voltak. Ekkor valóra válthattam álmom, perzsacicákat tartottam. Babusgattam őket, mint a gyerekeket. Aztán eljött a saját gyerek ideje. Első gyermekem születése előtt, nagy hassal levezettem a macskám szülését, nekem kellett elvágnom a köldökzsinórokat, repeszteni a burkokat, mert az anya kimerült a szülésben. Egy kicsit sajnos elveszítettünk. Nagy dilemma volt, élhet-e együtt macska és csecsemő? Mindenki hallotta már a rémségéket, ráfekszik, megfojtja stb....Nehezen, de elajándékoztam felnőtt példányaimat (csak anyósomnak) és megtartottam egy kölyköt, aki nem mehetett a gyerekszobába. Rá kellett döbbennem, ez lehetetlen,ha kicsuktam keservesen nyávogott. Sajnos túl kellett adni rajta is. (Lakásról van szó, a tizediken)
Második gyermekem születésekor már kertes házban laktunk, ahol persze macska is volt. Ő ki-be járkált, a gyerkőc ágyába nem fekhetett, de a babakocsiba sokszor belopta magát ;-)). Gyengébb idegzetűek itt abba is hagyhatják az olvasást.
Harmadik gyermekem mellett, úgy hat hónapos korától sokat aludt a cica. Vagyis cicák, mert volt akkor éppen több is. Soha nem feküdt a macska a fejére, nem is bántotta!
Volt, hogy a baba hasára telepedett,ő pedig gögicsélve nyúzta. A macsek, ha megunta odébbállt,de soha nem bántotta, nem kapott oda.
Így fiaim macska iránti szeretete már kicsi koruktól természetes volt. Bár a cicákat én gondoztam, természetesen ugyanolyan társra találtak egymásban, mint én gyerekkoromban.
Egyszer volt egy sziámi cicánk, mind közül a legkedvesebb. Egyszerűen fantasztikus cica volt. Sajnos akkor indult be a szülése,amikor nem voltam otthon. Telefonon mondtam a gyerekeknek, nyugtassák meg,de a cica a félig kibújt kölyökkel is csak ténfergett,engem keresett. Mire haza értem megszülettek a kicsik, már ott volt anyukám is. Néhány nap múlva a cica belehalt a szülés során keletkezett belső sérüléseibe. Állatorvos kezelte, épp jobban volt,így váratlanul ért halála. Egész nap az ölembe tartottam, simogattam és zokogtam. Öt éves kisfiam egyszer odajött és ezt mondta: "Ne sírj anya, én is nagyon sajnálom, de meghalt!"
Ekkor döbbentem rá, ezt nekem kellene mondanom. Összeszedtem magam. Mikor férjem hazaért a munkából, a nagyok az iskolából, szabályos temetést rendeztünk a cicának. :-((
Most egy cirmos félperzsám van, a neve Gyilkos. Sokban emlékeztet arra a sziámira. Nekünk ugrik és megharap, mint egy kutya, a plüssöket a szájában viszi, az ötödiken átugrik a szomszéd erkélyére...frászt hoz ránk. A mellékelt képeken ő van és az utolsó perzsám.
Nem tudom elképzelni az életem macska nélkül...

A cikket írta: MindenHatÓ

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Nagyon tetszett! Eddig azt hittem, én vagyok csak itt cicabolond. :)))))))))))))
:)
Érezni soraidból az őszinte rajongást a cicák iránt. :) Kedves írás, örültem, hogy ráakadtam.
Zs.

megtekintés Válasz erre: Zsomwin

Érezni soraidból az őszinte rajongást a cicák iránt. :) Kedves írás, örültem, hogy ráakadtam.
Zs.

Köszönöm. Imádom őket. Előző életemben macska lehettem :-))
Nem tudod?... Én sem! :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: