újabb események régebbi események további események
06:31
Black Ice új cikket töltött fel
03:20
Boschewd regisztrált a weboldalra
21:20
Új cikk került fel a weboldalra
10:43
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
05:56
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
05:51
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
21:32
Új cikk került fel a weboldalra
20:58
Black Ice új cikket töltött fel
14:19
Ilona új cikket töltött fel
04:30
MichaelNem regisztrált a weboldalra
04:30
KennethJek regisztrált a weboldalra
19:26
Virág új bejegyzést írt a naplójába
12:04
Rosariogeown regisztrált a weboldalra
13:29
BruceDop regisztrált a weboldalra
11:13
Virág módosította a naplóbejegyzését
11:12
Virág új bejegyzést írt a naplójába
23:48
emillio módosította a cikkét
23:47
emillio új cikket töltött fel
21:00
Black Ice módosította a cikkét
20:58
Black Ice új cikket töltött fel

A nagy találkozás

2011. május 19. - Látogatók száma: 56

Egy találkozás története, amely megváltoztatta életemet.

Szülő-gyermek kapcsolat a miénk, bár biztosan lesznek, akiknek ez furcsa lehet, mégis ez az igazság. Valószínűleg azért, mert ő olyan pici volt, mikor az életembe pottyant, hogy sokáig az is kétséges volt, hogy életben marad-e. Az égiek azonban egymásnak szántak bennünket.

Sosem jártam azon az útvonalon, azon a hajnalon azonban valamiféle erő mégis arra irányított. Ahogy egy étterem előtt kerekeztem el, hirtelen egy aprócska fekete "halmocskára" lettem figyelmes. Közel érve kiderült, hogy kicsiny élőlényről van szó, hogy miféléről, az még homályba borult egészen addig, míg mellette le nem fékeztem. Letámasztottam a biciklit, és közelebb óvakodtam a kis nyifogó, izgő-mozgó kupachoz, amelyről közelebbi szemrevételezés után kiderült: kismacska az istenadta, aki valami ismeretlen okból és módból kifolyóan valahogy a néptelen belvároson átvezető út közepén kötött ki. A pici jószág szeme még nem volt nyitva, vakságának "köszönhetően" tanácstalanul vonszolta magát összevissza. Az életét csak annak köszönhette, hogy annyira korán volt még, hogy nem járt arra autó. Felszedtem, a fél tenyeremben elfért, ám már látszott, hogy gyönyörű mintázata van, nem csoda, hogy egyből beleszerettem...

Egy övtáska volt a derekamon, abba pakoltam jobb híján őkelmét - biztosan nem volt kényelmes, de a városon még át kellett bicajoznom, és így láttam biztonságosnak -, majd körülnéztem, nem látok-e anyamacskát vagy további testvéreket, de hiába, egyedül volt.

Akkoriban édesanyám kórházban volt, a lakás üres, mert nekem dolgozni kellett járnom. Soha életemben nem lévén dolgom ennyire kicsi állattal, jóformán fogalmam sem volt arról, hogyan fogom a kis lelencet életben tartani, felnevelni. Délután fájó szívvel kellett otthagynom, mert a munkahely nem várt. Végig azon járt a fejem bent, mi fogad otthon... Rettegtem. De az égieknek hála, egy élő kiscica fogadott, aki boldogan nyaldosta az ujjamról a tejet. Eddig rendben is volt, ám másnap kiderült, baj van: ami bemegy, annak ki is kellene, őkelme viszont nem ürített. Harmadnap sem. És akkor tudtam meg egy újabb titkot: az újszülött kismacskáknak édesanyjuk a végbélnyílásukat nyalogatva váltja ki az ürítési ingert eleinte. Néhány perces, olajos vattával való simogatás után nagy boldogság ért: cicus túlesett az első kakkantáson: immár biztos lehettem abban, hogy innentől menni fog önállóan is. Néhány nap múlva kinyílt a szeme, és láthatóvá vált gyönyörű, akkor még kék szeme. Hihetetlen talán de az első útja a homokos dobozhoz vezetett...
Attól fogva a nyomomban járt, ha otthon voltam, ebből adódott néha baleset is. A legriasztóbb az volt, mikor néhány naposan odasettenkedett a hűtőajtóhoz, és én vigyázatlanul odacsuktam a parányi, kíváncsi cicafejet...

Szerencse, hogy nem vagyok az az ajtócsapkodó típus, így ezt is megúszta szerencsésen. Egy évesen ivartalanítva lett, és a kalandokból később sem volt hiány. Cicus, akit Találtkának hívnak hivatalosan - by anyu -, én ezerféle néven nevezek naponta, és aki a szívem egyik csücske, immár 15 éves. Sokszor tíz évet szeretnék még vele együtt tölteni, mert őnélküle már nem leszek ugyanaz az ember. Megszenvedtünk egymásért, de az ég egymásnak rendelt minket.

A cikket írta: Alie

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. május 21. 12:10
Aranyos cicatörténet. Nekünk a sajátoknál volt sajnos negatív élmény is a felnevelés terén:-( Volt hogy az anyacica is hiába volt mellettük, és mi is, nem maradtak életben... A te Találkád szerencsés volt veled, te meg vele:-)
Üdv,
Pinokkió
2011. május 20. 06:51

megtekintés Válasz erre: heleenke - 2011. május 19. 14:14

Kedves Alie!

Nagyon kedvesen, aranyosan írtál a történetben a kis kedvencedről, ahogy megtaláltad, felnevelted a pici, elhagyatott cicuskát. Nem csoda, ha ennyire a szívedhez nőtt, hiszen igazi anyjaként Te nevelted őt fel. Én is imádom az állatokat, nekem két pici yorkim van, akiket szintén úgy kezelek, mintha a gyerekeim lennének.

Üdv.

heleenke

Kedves Heleenke! Engem az isten is "macskás nő"-nek szánt :-) Gimnáziumban volt egy történelem tanárnőm, aki vénkisasszony volt, néhány cicával élt. Nekem az már akkor is annyira tetszett! Nos, az élet úgy hozta, hogy Cicus belépett az életembe, és úgy döntöttem, hivatalosan cicás nő leszek. Sosem bántam meg. Eleinte barátom is furán nézett rám, mikor úgy emlegettem enyémkét, hogy "mintha a lányom lenne", aztán kapott az életébe egy kóbor cirmos kismacskát, és azóta már nem somolyog. Tudja, milyen, ha az ember nem gazdi... :-) A yorkijaid nagyon édesek, kívánom neked, még sok örömötök legyen együtt. Gondolom, játékosak ;-) Ismerem a fajtát, elég mozgékonyak :-)
2011. május 19. 14:14
Kedves Alie!

Nagyon kedvesen, aranyosan írtál a történetben a kis kedvencedről, ahogy megtaláltad, felnevelted a pici, elhagyatott cicuskát. Nem csoda, ha ennyire a szívedhez nőtt, hiszen igazi anyjaként Te nevelted őt fel. Én is imádom az állatokat, nekem két pici yorkim van, akiket szintén úgy kezelek, mintha a gyerekeim lennének.

Üdv.

heleenke
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: