Állati néptánc
Látogatók száma: 39
Tegnap, miután berendeztem a frissen mázolt nyárikonyhát, és megfőztem benne az első szaladgálós kakaspörköltet nokedlivel, épp mosogatáshoz készülődtem, amikor fura és egyben ijesztő hangokra figyeltem fel.
Julcsi, aki előző délelőtt már behozott egy kis cickányt a konyhára, úgy gondolta, hogy behoz egy szép nagy és kövér egeret is. De ezúttal élve! A sötétbarna szőrű bundás hátán hosszanti fekete csík futott a farkáig, és olyan nagy volt, hogy...! Olyan nagy volt, hogy még egy kisebb adag fasírthoz elég is lehetett volna, ha... ha néha nem felém fut, én meg ugrándoztam az egér, Julcsi macska és Lucy kutya közt, aki persze beszállt a vadászatba, s mintha egy össznépi néptáncot jártunk volna nagy sikongatásokkal tarkítva. Az persze én voltam...
A közös táncunk eredményeként, mikor láttam, hogy őegérsége beslisszanni próbál a kanapé alá, egy éppen kéznél lévő üres jégkrémesdobozt borítottam fürge táncostársunkra, majd a tetőt alácsusszantva kivittem a szabadba. Ahol szabadon élhetett volna, ha... ha Julcsi nem volna.
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.