Állatok
Látogatók száma: 86
Itt, ebben a panellakásban már volt minden fajta házi állat,… kutya, macska…
Díszhalak, egy egész falfelületre való. A lányom apjának a hobbija volt, persze csak egy darabig, aztán eltűnt a csatornában. Maradt egy akváriumra való, de az rendesen felszerelve. Volt ott buborék, meg minden. Én csak takarítottam.
Az aranyhörcsög kiszáradt a radiátoron, a lányom kedvence volt, de csak addig.
Aztán volt egy pár papagáj, akkora hangjuk volt, hogy nem lehetett kibírni. Azóta is szokják a kinti levegőt.
A pintyek? Érdekes azokat szerettem, mégis az én jóvoltomból dobta fel a talpát a tojó, mert torkán akadt a sajt, pedig kemény volt. Én jót akartam. Az árván maradt fiókák egy darabig bírták. A hím képes volt átvenni a tojó szerepét egy hétig. Bánatában elpusztult ő is. Megsirattam.
Aztán jöttek a cicák, szépen sorban. Először csak egy kis korcs, de hozzám szelídült. Szívós egy állat. Amikor a lányom hasára szülte a kölykeit, és egy sem maradt meg közülük, nem érezte többet biztonságban magát és elment a háztól. Sose láttam többet.
A kis fekete kandúr? Hiába, vidéki lévén nem bírta a városi levegőt, ezért sokat gyengélkedett, a legjobb orvosi ellátás sem tudta megmenteni parányi életét.
A lányom ajándékba kapta azt a fekete-fehér foltos kutyát, puszta szeretetből, aki a legtovább bírta, de ő sem a panelban őrizte a házat. Hűséges házőrző lett belőle kint a kertben. Sokat szenvedett, mert szerette a kis csibéket. Természetes, hogy kimúlt tizenhárom éves korában. De az igazságot soha sem fogom megtudni. Nem is akarom. Megemlékeztem róla is egy epizódban, a kakas, a tyúk és a nyulak mellett. Azokat mindmegettük. A kakast szerettem a legjobban. Azóta is ő a kedvencem a sok állat közül, de úgy látszik másnak is.
A lányom amikor végre mentesítettem a lakást a mindenfajta állattól, akkor - sose szokta - de egyszer elment a vásárba. Nem egyedül jött vissza, ölbe hozta az ölebet. Nagyon örült neki, de én elvettem a kedvét, miután belakta mindegyik fotelem. A kedvenceim voltak. Az neki is. Így történt, hogy egy esős délelőtt, kvázi mint talált elhagyott, megunt állatot - ezt kellett mondanom - beadtam a menhelyre. Szívességet tett nekem a barátom cca. ötezer forintért. Hát nem édes? Helyes kutya volt, biztos megtetszett egy igazi gazdinak.
A többit már tudjátok. A cicacsaládot ismeritek. Maradandót alkotott az anya... Azóta is nyögöm a szaporulatot... Most éppen fogyókúrázunk. Bírják, én már alig.
Ők engem, én a postást várom.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Míg magán lakásban laktunk sok állatunk volt. Szerettük őket. Minden fajta állat. Hal, madár, disznó, cica, kutya, volt papagáj is. Mióta itt lakunk a panelba, azóta eleinte volt néha csóti, de kiirtottuk. Volt egérke, de őt is eltakarítottuk.Most nincs állatunk, de ide nem is való. EZ a panel nekünk embereknek is megpróbáltató, nem állatnak, főleg nem amelyik szabadsághoz szokott. Maradnak a növények, de azok, melyek bírják a sivatagi körülményeket, a száraz levegőt. Üdv Éva.
Meg aztán valamicske állat csak kell! Ismered a mondást: "Még tetűje sincs!"?
Lagalább annyi. S nem is foglal nagy helyet.Mi több, az ember magánál is hordhatja. Olykor tovább is szokás adni.
Na üdv!
Azért nem kell minden állatot ki irtani. Még felhördülhetnek az állatvédők.
Meg aztán valamicske állat csak kell! Ismered a mondást: "Még tetűje sincs!"?
Lagalább annyi. S nem is foglal nagy helyet.Mi több, az ember magánál is hordhatja. Olykor tovább is szokás adni.
Na üdv!
Na pá!
Ez egy szomorú lista volt!:-(
Ez egy szomorú lista volt!:-(
Szörnyű...