újabb események régebbi események további események
17:21
Janó új cikket töltött fel
16:40
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
16:13
Tündér válaszolt egy szavazásra
16:13
Tündér válaszolt egy szavazásra
16:13
Tündér válaszolt egy szavazásra
13:21
Ilona új cikket töltött fel
07:50
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
14:26
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:15
Yolla új cikket töltött fel
09:24
Új cikk került fel a weboldalra
08:45
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:59
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:37
Anyu válaszolt egy szavazásra
19:33
Anyu válaszolt egy szavazásra
19:13
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
16:23
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
16:09
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
15:49
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
11:48
Yolla válaszolt egy szavazásra
11:47
Yolla új cikket töltött fel

Amikor már nem kell!

2011. március 26. - Látogatók száma: 83

Az elvesztése nagyon megviselt... Nem értettem, hogy lehetnek ilyen állatok az emberek.

Egészen biztos nem egyedül csinálta. Nem hiszem el, hogy létezik olyan ember, aki erre képes egyedül. Vagy annyira gyáva és silány példánya az emberi fajnak, hogy azt sem érdemli meg embernek nevezzék.

*
Szokásos teendőimet végeztem éppen a tanyán, amikor arra lettem figyelmes, hogy nyitva maradt a fészer ajtaja. Hagytam, most már mindegy gondoltam, ide úgysem jön senki fia, borja.

Legnagyobb meglepetésemre egyszer csak látom ám, hogy kisomfordál egy elég szép termetű ordas. Annak láttam hirtelen, mert amúgy piszkosul félek a kicsivel nagyobb állattól. Vörös volt ráadásul. És lompos a farka. Pofája pedig elég nagy ahhoz, hogy hirtelen, kicsit meg se mozduljak. Felmértem a menekülés útját. Esélyem sincs, ha közelebb jön - gondoltam, hát akkor nincs mit tenni, mint előre. Óvatosan közeledtem hozzá és elkezdtem hozzá szólni. Finoman, kedvesen. Aztán vártam. Nekem is felállt a szőröm.

Akkor ő is tett egy lépést felém, én meg sem próbáltam hátrálni, hiszen mint mondom esélyem sem lett volna elfutni. Annál rosszabb - jutott eszembe, hát úgy maradtam. Aztán jött egyre közelebb. Már ott dörzsölőzködött a lábam szárához és én hagytam. Elkezdett szagolgatni. Hát csak szimatolj - gondoltam. De amikor behelyettesítette a csizmámat egyéb dologgal és olyan mozdulatokat tett, ami ... csak sejtettem mire való - nem tudhattam ő vajon mire gondolhatott, akkor azt mondtam itt az ideje, hogy rendreutasítsam. Nekem te nem fogsz kis gumicsizmát csinálni! Egy határozott mozdulattal tudtára adtam. - Ezt nem szabad! Csúnya kutya! Mész a helyedre!!!... És csodák csodája szót fogadott.
Megtiszteltetésnek vettem, hogy mégis csak kellek valakinek. Ha másnak nem, hát a kutyának. A mozdulatait nem lehetett félreérteni. Ösztön lények vagyunk.

*
Félősen húzta be fülét, farkát szegény pára, mert akkorra már tudtam, jobban fél mint én, hát hagytam, telepedjen le, ahová akar. Mit sem törődve már azzal, hogy megy vagy marad, tettem tovább a dolgomat. Néha-néha azért fél szemmel odasandítottam mit is csinál. De semmi különös okát nem láttam, hogy elhajtsam onnan. Arra gondoltam, ha hagyom, talán magától is elmegy - mivel láttam a nyakörvét – valahonnan elszabadult és nem talál haza. Az is eszembe jutott, esetleg elkergették a háztól, mert molesztálásnak vették, ami természetes.

Nem voltam felkészülve, hogy egy állattal találom magam szemben, de a kajámat azért megosztottam vele, ahogy illik. Rosszul tettem, mert ezt ő a barátság jelének tekintette. És megint felbátorodott. Már nyoma sem volt a félelmének, jött állandóan a nyomomba. Kénytelen voltam határozottan rászólni, hogy hagyjon már békén. A szemtelenje.

Elkezdtem keresgélni valami alkalmatosságot, amin kiélheti hajlamát, mert az asztal lába sem bizonyult neki elegendőnek. Volt egy darab szőnyegem, hát azt gyimálta, mint egy megszállott. Ettől egy kicsit azért megijedtem, de ő még mindig nem nyugodott meg. Te szűzanyám, ez a kutya akar valamit. De mi a fenét csináljak vele. Mit adjak neki, hogy lecsillapodjon.

Rövidre fogtam a kintlétet - gondoltam, mire másnap kimegyek már nem találom ott. Nem így történt. Sajnos nem tudtam tőle olyan könnyen szabadulni. Szép lassan megszoktam a furcsa dolgait. Jó ötlet volt az a rongydarab, amit aztán kedvére tépázhatott.
Ilyen izgalommal teltek a napjaink. Én őt fegyelmeztem, ő meg próbálkozott. Pechére, mert nem az esetem. De amikor a vendégemet sem hagyta békén, kénytelen voltam durvább eszközökhöz folyamodni. Hát nem tetszett neki, és ettől felállt a szőröm. Azt hiszem akkor féltem egy kicsit. Nem bántott, de rám mordult. Egészségesek voltak a fogai.
Tehát ez nem jó módszer - gondoltam.

Így teltek napjaink hol jobb, hol kevésbé jó, de szépen lassan összeszoktunk. Megkedveltük egymást. És amikor egy alkalommal kaptam a telefont, a tesóm hívott, hogy menjek ki, mert lehet, hogy a kutyám nem éri meg a reggelt, akkor igen megijedtem. Vegyes érzésekkel értem ki a kertbe. Elkéstem.

Első dolgom volt szólítgatni. Néztem a vérnyomokat, ahogy odavonszolta magát a helyére, ami a ház alatt volt és láttam megmerevedett testét, iszonyú fájdalom járt át, és a sírás környékezett. Nem értettem, ma sem értem ki tehette, de több sebből vérzett még mielőtt elpusztult.

Ástam egy gödröt. - Szót se szólj, mondtam a lányomnak, amíg nem végzek. Elég mély gödröt kellett ásnom, majd eltemettem.
Az elvesztése nagyon megviselt... nem értettem, hogy lehetnek ilyen állatok az emberek. Kinek fájhatott ennek a szerencsétlen állatnak a léte.
Ide menekült valaki elől, és végül így kellett elpusztulnia.
Morzsi nevet adtam neki.

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. március 30. 07:34

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2011. március 27. 21:36

Sajnálom igaz én minden állatot sajnálok. A fiam is. Azért nincs most állatunk, mert egy száraz bérházi lakásba macska, vagy kutya nem való, a díszhal, vagy madár sem igazán jó helyen lenne itt. A betegségem is sokban visszafog, így magamon kívül nem kínzok senkit.
Üdv Éva.

Hát igen. Az a szomorú, hogy ilyen állatok az emberek.
Egy állat sem érdemli ezt.
Lehetett volna más megoldást találni, nem kivégezni.
Sejtésem volt csak ki tehette. Kevés volt arra, hogy felelősségre vonhassam.
Túl jó munkát végzett az az állat.

Éva
2011. március 30. 01:52

megtekintés Válasz erre: - 2011. március 29. 22:14

Te kis gonosz:-)

Kő beszóni? :D
2011. március 29. 22:23

megtekintés Válasz erre: - 2011. március 29. 22:14

Te kis gonosz:-)

Mentek vissza!!!!! :-)
2011. március 29. 22:14

megtekintés Válasz erre: - 2011. március 29. 22:12

Jó, hogy ide tetted. :)

Te kis gonosz:-)
 
2011. március 29. 22:12
Jó, hogy ide tetted. :)
2011. március 27. 21:36
Sajnálom igaz én minden állatot sajnálok. A fiam is. Azért nincs most állatunk, mert egy száraz bérházi lakásba macska, vagy kutya nem való, a díszhal, vagy madár sem igazán jó helyen lenne itt. A betegségem is sokban visszafog, így magamon kívül nem kínzok senkit.
Üdv Éva.
2011. március 26. 17:47

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. március 26. 17:46

Sajnálom szegényt...
Üdv,
Pinokkió

Mert neked van szíved. :-)
Senkinek sem kívánnám, hogy így fejezze be az életét.


Pussz,
Éva
2011. március 26. 17:46
Sajnálom szegényt...
Üdv,
Pinokkió
2011. március 26. 14:55

megtekintés Válasz erre: - 2011. március 26. 13:17

Néha a kevesebb is több!Sokkal több! :-)
Arra gondoltam, "Amikor már nem kell" újra feltenned, hiszen már a klubban is ezzel pompázol.
Persze, ha azt gondolod itt jobb lesz, akkor tartsuk meg a jobbikat.

Tamás

Tamás!

Persze, hogy feltettem ide, mert arra vártam, kiforrjon a dolog.
Ez a cikk többet érdemel annál, hogy ott felejtsem a klubban.

Mások is lássák. Azt hiszem itt jobb helye van. :-)

Éva
2011. március 26. 13:17

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. március 26. 09:33

Attól függ mire gondolsz?

Jellemző! Annyira rossz, vagy annyira nem érintett meg. Pedig van mondanivalója, legalábbis megpróbáltam. Neked több kell, tudom. De mi kell, te tudod?

Éva

Néha a kevesebb is több!Sokkal több! :-)
Arra gondoltam, "Amikor már nem kell" újra feltenned, hiszen már a klubban is ezzel pompázol.
Persze, ha azt gondolod itt jobb lesz, akkor tartsuk meg a jobbikat.

Tamás
2011. március 26. 09:33

megtekintés Válasz erre: - 2011. március 26. 08:55

Gondolom a címe, a cikkedre utal?

Tamás

Attól függ mire gondolsz?

Jellemző! Annyira rossz, vagy annyira nem érintett meg. Pedig van mondanivalója, legalábbis megpróbáltam. Neked több kell, tudom. De mi kell, te tudod?

Éva
 
2011. március 26. 08:55
Gondolom a címe, a cikkedre utal?

Tamás
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: