Amikor már nem kell!
Látogatók száma: 84
Az elvesztése nagyon megviselt... Nem értettem, hogy lehetnek ilyen állatok az emberek.
Egészen biztos nem egyedül csinálta. Nem hiszem el, hogy létezik olyan ember, aki erre képes egyedül. Vagy annyira gyáva és silány példánya az emberi fajnak, hogy azt sem érdemli meg embernek nevezzék.
*
Szokásos teendőimet végeztem éppen a tanyán, amikor arra lettem figyelmes, hogy nyitva maradt a fészer ajtaja. Hagytam, most már mindegy gondoltam, ide úgysem jön senki fia, borja.
Legnagyobb meglepetésemre egyszer csak látom ám, hogy kisomfordál egy elég szép termetű ordas. Annak láttam hirtelen, mert amúgy piszkosul félek a kicsivel nagyobb állattól. Vörös volt ráadásul. És lompos a farka. Pofája pedig elég nagy ahhoz, hogy hirtelen, kicsit meg se mozduljak. Felmértem a menekülés útját. Esélyem sincs, ha közelebb jön - gondoltam, hát akkor nincs mit tenni, mint előre. Óvatosan közeledtem hozzá és elkezdtem hozzá szólni. Finoman, kedvesen. Aztán vártam. Nekem is felállt a szőröm.
Akkor ő is tett egy lépést felém, én meg sem próbáltam hátrálni, hiszen mint mondom esélyem sem lett volna elfutni. Annál rosszabb - jutott eszembe, hát úgy maradtam. Aztán jött egyre közelebb. Már ott dörzsölőzködött a lábam szárához és én hagytam. Elkezdett szagolgatni. Hát csak szimatolj - gondoltam. De amikor behelyettesítette a csizmámat egyéb dologgal és olyan mozdulatokat tett, ami ... csak sejtettem mire való - nem tudhattam ő vajon mire gondolhatott, akkor azt mondtam itt az ideje, hogy rendreutasítsam. Nekem te nem fogsz kis gumicsizmát csinálni! Egy határozott mozdulattal tudtára adtam. - Ezt nem szabad! Csúnya kutya! Mész a helyedre!!!... És csodák csodája szót fogadott.
Megtiszteltetésnek vettem, hogy mégis csak kellek valakinek. Ha másnak nem, hát a kutyának. A mozdulatait nem lehetett félreérteni. Ösztön lények vagyunk.
*
Félősen húzta be fülét, farkát szegény pára, mert akkorra már tudtam, jobban fél mint én, hát hagytam, telepedjen le, ahová akar. Mit sem törődve már azzal, hogy megy vagy marad, tettem tovább a dolgomat. Néha-néha azért fél szemmel odasandítottam mit is csinál. De semmi különös okát nem láttam, hogy elhajtsam onnan. Arra gondoltam, ha hagyom, talán magától is elmegy - mivel láttam a nyakörvét – valahonnan elszabadult és nem talál haza. Az is eszembe jutott, esetleg elkergették a háztól, mert molesztálásnak vették, ami természetes.
Nem voltam felkészülve, hogy egy állattal találom magam szemben, de a kajámat azért megosztottam vele, ahogy illik. Rosszul tettem, mert ezt ő a barátság jelének tekintette. És megint felbátorodott. Már nyoma sem volt a félelmének, jött állandóan a nyomomba. Kénytelen voltam határozottan rászólni, hogy hagyjon már békén. A szemtelenje.
Elkezdtem keresgélni valami alkalmatosságot, amin kiélheti hajlamát, mert az asztal lába sem bizonyult neki elegendőnek. Volt egy darab szőnyegem, hát azt gyimálta, mint egy megszállott. Ettől egy kicsit azért megijedtem, de ő még mindig nem nyugodott meg. Te szűzanyám, ez a kutya akar valamit. De mi a fenét csináljak vele. Mit adjak neki, hogy lecsillapodjon.
Rövidre fogtam a kintlétet - gondoltam, mire másnap kimegyek már nem találom ott. Nem így történt. Sajnos nem tudtam tőle olyan könnyen szabadulni. Szép lassan megszoktam a furcsa dolgait. Jó ötlet volt az a rongydarab, amit aztán kedvére tépázhatott.
Ilyen izgalommal teltek a napjaink. Én őt fegyelmeztem, ő meg próbálkozott. Pechére, mert nem az esetem. De amikor a vendégemet sem hagyta békén, kénytelen voltam durvább eszközökhöz folyamodni. Hát nem tetszett neki, és ettől felállt a szőröm. Azt hiszem akkor féltem egy kicsit. Nem bántott, de rám mordult. Egészségesek voltak a fogai.
Tehát ez nem jó módszer - gondoltam.
Így teltek napjaink hol jobb, hol kevésbé jó, de szépen lassan összeszoktunk. Megkedveltük egymást. És amikor egy alkalommal kaptam a telefont, a tesóm hívott, hogy menjek ki, mert lehet, hogy a kutyám nem éri meg a reggelt, akkor igen megijedtem. Vegyes érzésekkel értem ki a kertbe. Elkéstem.
Első dolgom volt szólítgatni. Néztem a vérnyomokat, ahogy odavonszolta magát a helyére, ami a ház alatt volt és láttam megmerevedett testét, iszonyú fájdalom járt át, és a sírás környékezett. Nem értettem, ma sem értem ki tehette, de több sebből vérzett még mielőtt elpusztult.
Ástam egy gödröt. - Szót se szólj, mondtam a lányomnak, amíg nem végzek. Elég mély gödröt kellett ásnom, majd eltemettem.
Az elvesztése nagyon megviselt... nem értettem, hogy lehetnek ilyen állatok az emberek. Kinek fájhatott ennek a szerencsétlen állatnak a léte.
Ide menekült valaki elől, és végül így kellett elpusztulnia.
Morzsi nevet adtam neki.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sajnálom igaz én minden állatot sajnálok. A fiam is. Azért nincs most állatunk, mert egy száraz bérházi lakásba macska, vagy kutya nem való, a díszhal, vagy madár sem igazán jó helyen lenne itt. A betegségem is sokban visszafog, így magamon kívül nem kínzok senkit.
Üdv Éva.
Egy állat sem érdemli ezt.
Lehetett volna más megoldást találni, nem kivégezni.
Sejtésem volt csak ki tehette. Kevés volt arra, hogy felelősségre vonhassam.
Túl jó munkát végzett az az állat.
Éva
Te kis gonosz:-)
Te kis gonosz:-)
Jó, hogy ide tetted. :)
Üdv Éva.
Sajnálom szegényt...
Üdv,
Pinokkió
Senkinek sem kívánnám, hogy így fejezze be az életét.
Pussz,
Éva
Üdv,
Pinokkió
Néha a kevesebb is több!Sokkal több! :-)
Arra gondoltam, "Amikor már nem kell" újra feltenned, hiszen már a klubban is ezzel pompázol.
Persze, ha azt gondolod itt jobb lesz, akkor tartsuk meg a jobbikat.
Tamás
Persze, hogy feltettem ide, mert arra vártam, kiforrjon a dolog.
Ez a cikk többet érdemel annál, hogy ott felejtsem a klubban.
Mások is lássák. Azt hiszem itt jobb helye van. :-)
Éva
Attól függ mire gondolsz?
Jellemző! Annyira rossz, vagy annyira nem érintett meg. Pedig van mondanivalója, legalábbis megpróbáltam. Neked több kell, tudom. De mi kell, te tudod?
Éva
Arra gondoltam, "Amikor már nem kell" újra feltenned, hiszen már a klubban is ezzel pompázol.
Persze, ha azt gondolod itt jobb lesz, akkor tartsuk meg a jobbikat.
Tamás
Gondolom a címe, a cikkedre utal?
Tamás
Jellemző! Annyira rossz, vagy annyira nem érintett meg. Pedig van mondanivalója, legalábbis megpróbáltam. Neked több kell, tudom. De mi kell, te tudod?
Éva
Tamás