Básztet
Látogatók száma: 67
Két napja lakom az új helyemen. Nem értem, hogy miért kellett elköltöznöm, én csak kicsit karmoltam meg a gazda kölykét, amikor az rám feküdt és majdnem kiszorította belőlem a szuszt...
Az új gazdaasszonyom mesélte ma nekem, amikor a nagy vízben ült levetett bundával, - mellesleg nem értem, hogy miért nyúzzák meg magukat, mielőtt vízbe ülnek, engem is bundástul nyomtak be még az előző helyemen, na még szerencse - hogy amikor a gazdám mondta neki, hogy lenne egy macska, akit a menhelyről kéne megmenteni, ő azt mondta, hogy elfér a tizenkettő mellett még egy. Nem tudom mi az a menhely, de félelmetesen hangzik... A macska nyilván én lennék.
Azt hiszem az lehet a gazdaasszonyom, amelyik enni ad. Simogatós keze van, és olyan jó hozzábújnom. Az első reggelemen nózipuszival köszöntöttem, és nagyon örült. Utána az ölébe gömbölyödve aludtam, amíg ő arról csetelt a barátaival, hogy az éjjel úgy doromboltam a fejére húzott takarón, hogy attól a holtak is felébredtek volna. Szerencsére nincsenek a szobában holtak. Legalábbis azt hiszem, mert nem ébredt fel egy sem.
A gazda sokat van távol. Amikor hazajön azonnal eszik és utána játszik valamit. Nem kettőnkkel, hanem a géppel, és közben fura hangokat ad ki. Mi addig mást csinálunk. Sokszor főzünk is, és ma megmutattam, hogy milyen ügyesen tudok a székről az asztalra ugrani. Nem értem, hogy miért nem tetszett... Azután kivadásztam egy diónyi krumplit a többi közül, és azzal játszottam. Finom föld illata volt, végigkergettem a konyhában.
Azt mondják, hogy hamuszürke vagyok. Én nem tudom, mert próbáltam magam megnézni a szekrény tükrében, de amikor felugrottam rá, úgy csúszott, hogy hiába akartam megkapaszkodni a karmaimmal, minduntalan leestem. A gazdaasszonyom csak nevetett, amikor látta akrobatikus mutatványomat. Ő sokat nevet, ha kettesben vagyunk. Akkor is, amikor feltekerem a szőnyeget, vagy amikor kivadászom a zsepigalacsint a szemetesből. Akkor pedig kifejezetten megdicsért, amikor az egér szagát követtem, és egész addig őriztem az egérlyukat, amíg ő a billentyűzeten játszott. Csak akkor szólt rám, amikor én is akartam kicsit "írni", és ráálltam azokra az izgalmas billentyűkre, amik most is lekötik a figyelmét. Alig várom, hogy leteljék a mai este és kicsit összebújjunk. Tegnap a térdhajlatában aludtam a puha takarón. Ma még nem tudom, hol fogok pontosan, de az biztos, hogy egy hosszú altatót dorombolok majd neki, hiszen tudom, hogy úgy szereti, hiába húzza a fülére a takarót. Talán a holtak nem ébrednek fel, ha egy icipicit visszafogom magam... Mégis csak én vagyok Básztet, az egyiptomi macskaistennő...
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Én személy szerint utálom a macskákat, de ez nagyon cuki példány:)).
A történet hozzá pedig mint mindig, kiváló!
Puszi,
Judit
Kedves Vivien!
Én személy szerint utálom a macskákat, de ez nagyon cuki példány:)).
A történet hozzá pedig mint mindig, kiváló!
Puszi,
Judit
Köszönöm!
Szia! Szomszédom cicáit tűri meg csak akutyám, de őket szereti! Barátnőmnek van hasonló mint a képen csak még picurka és fiatal, amúgy nagyon aranyos a képen! pusszancs Orsolya
Amúgy milyen volt a macska gondolatait olvasni?
Érdekes írás. Régen nekünk is volt cicánk, három is, egy anya, és a két kölke. Aranyosak voltak, hallgattak a nevükre és nagyon játékosak voltak. Itt a bérházban szerintem nem lenne jó nekik, így nincs állatunk. A lányomék telkén meg kutyák vannak. Igazából a lovakat szeretem mert a nagyapámnak azok voltak, és megtanított lovagolni is a papám. Azt mondta az egyik az enyém, de végül mikor nagyon betegek voltak a mamával, akkor eladták, mert nem tudták gondozni, én meg még kicsi voltam, hiába toporzékoltam, hogy az enyémet ne!!!!!!!!! Hát így történt. Nekem tetszett az írás. Üdv Éva.
Szia Vivien !
Érdekes írás. Régen nekünk is volt cicánk, három is, egy anya, és a két kölke. Aranyosak voltak, hallgattak a nevükre és nagyon játékosak voltak. Itt a bérházban szerintem nem lenne jó nekik, így nincs állatunk. A lányomék telkén meg kutyák vannak. Igazából a lovakat szeretem mert a nagyapámnak azok voltak, és megtanított lovagolni is a papám. Azt mondta az egyik az enyém, de végül mikor nagyon betegek voltak a mamával, akkor eladták, mert nem tudták gondozni, én meg még kicsi voltam, hiába toporzékoltam, hogy az enyémet ne!!!!!!!!! Hát így történt. Nekem tetszett az írás. Üdv Éva.
Én is szeretem a lovakat, de sajnos nekünk nincs. Az egyik, nem túl távoli szomszédunknak van egy pár, messziről szoktam őket csodálni. :)
Örülök, hogy tetszett a cikkem!
Én elfogulatlanul nem tudok a cicákról beszélni, miután kitelt a becsületük ezen a lapon, de meg tudlak érteni, hogy szereted őket, mert azt én is, nagyon. :-)
Aranyos a cikk.
Éva
Szia Vivien!
Én elfogulatlanul nem tudok a cicákról beszélni, miután kitelt a becsületük ezen a lapon, de meg tudlak érteni, hogy szereted őket, mert azt én is, nagyon. :-)
Aranyos a cikk.
Éva