Cili

Látogatók száma: 29

Imádom az állatokat. Legyen az kutya vagy macska, az utcán nem tudok úgy elmenni egy mellett sem, hogy ne kérdezzem meg a gazdiját, hogy meg lehet - e simogatni.

Mikor még kisebb voltam, mindig volt vagy kutyám, vagy cicám. Kertes házban laktam a szüleimmel és megszoktam azt, hogy a suli után mindig vár valaki a kiskapunál. Nehéz volt tavaly ősszel. Otthonról elköltöztem, hogy önálló életet éljek a párommal. Már akkor is pedzegettük, hogy jó lenne egy kis cica. Mindenképpen olyat akartunk, aki még kisebb, hogy hozzánk szokjon. Az egyik nap interneten láttunk is egyet, mind a kettőnknek megtetszett. Így hát felhívtuk a telefonszámot, de sajnos a kiscicát aznap már valaki más elvitte. Elvoltunk kenődve, de tudtuk, hogy a miénk még valahol úton van. Így is volt. 2 hónappal később ismét látott párom egy hirdetést, felhívta a hölgyet és este el is mentünk megnézni. Szegény kis cica tüdőgyuszis volt és macskanáthás, mert valaki kidobta az utcára. Mikor megláttam tudtam, hogy Ő lesz a mi várva várt kiscicánk. Aláírtuk az örökbefogadó papírt és másnap érte mentünk. Cilinek neveztük el, de ezerféleképpen becézzük. Egy egyszerű kis iromba házi cica, de nekem a szívem csücske. Minden reggel megpuszil, és annyi szeretet ad, hogy hihetetlen. Én nem tudnám elképzelni kisállat nélkül az életemet. Bár nekem nincs gyermekem, de Én úgy tekintek rá, mintha a "kislányom" lenne, nem a cicám.

A cikket írta: cintia23

előző cikk következő cikk

4 szavazat