újabb események régebbi események további események
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel
01:56
Charlesgal regisztrált a weboldalra
22:54
Cindybebey regisztrált a weboldalra
16:24
Juicerqdn regisztrált a weboldalra
16:23
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
09:55
KitchenAidmxr regisztrált a weboldalra
08:53
Holographicmnw regisztrált a weboldalra
07:29
Clara62 új cikket töltött fel

Éjszakai látogatók

2010. július 6. - Látogatók száma: 35

Állatokról A történet idején még három cicával osztottuk meg lakásunkat. Aztán, ahogy múlt az idő, sorban itt hagytak bennünket.

1.)

A matuzsálem-kort megélt, gyönyörű hófehér-nyakkendős, -kesztyűs és -csizmás Kormi-kandúrcicánk természetes végelgyengülésben múlt ki, nagy szomorúságunkra. 21 éves koráig volt társunk.

Maca anyacica fia, Gigi névre hallgató szürke kandúrunk egy szerelmi időszak után nem jött haza, hiába vártuk reggelivel. Sajnos – azt se tudjuk, mi történt vele; arra gondolunk, talán baleset érhette.

Túlélte Őket a Maca névre hallgató „macska-asszony”, Ő is sokáig élt, 18 éves lehetett, amikor megbetegedett és nem élte túl.
A történet idején, amit szeretnék elmondani, még hárman voltak, és sok örömet szereztek nekünk ragaszkodásukkal és kedvességükkel.

Azon az estén a szobában ki-ki maga kedvére olvasott, rádiót hallgatott vagy a televíziót nézte. Váratlanul a csendet hirtelen hátborzongató macskanyávogás zaja verte föl. Mi történik a konyhában? – riadtam fel. El se tudtuk elképzelni, hogy a velünk, és egymással békés-barátságban élő cicáinkat mi indíthatta a szokatlan nyávogásra. Kirohantam hozzájuk, mert olyan kínos nyávogást hallattak, amit csak valami rettenetes dolog válthatott ki belőlük. Kiérve a konyhába, felkapcsoltam a villanyt, szörnyű látvány fogadott: a három – akarom mondani négy – macska, össze-vissza száguld, ugrál, szinte levegőben röpköd a konyhában, nem tartva tiszteletben sem asztalt, nem kímélve semmit, ami útjukba akadt. Mondom, nem hárman voltak, hanem ott ugrált köztük kétségbeesetten nyávogva, menekülést keresve, egy felnőtt vörös-fehér csíkos macska is. Nem tudtam Őket lecsillapítani, hiába volt minden igyekezetem.

Történt ugyanis, hogy a cicáim szabad életét szolgáló, ablakon kialakított ki-bejáraton, bemerészkedett az idegen macska, „akit” a mi három cicánk nem fogadott illendő barátsággal. Ha nem igyekszem Őt kimenekíteni biztos, hogy összekarmolják, megsebesítik egymást. A szegény vörös cica jajveszékelve ugrált felfelé a szűk kijárat irányába, ijedtében már belekapaszkodott az ablakon lógó függönyökbe, mászott volna mindenhová, de sikertelen volt minden igyekezete a túlerővel szemben, a felségterületüket védő állatok három oldalról támadták. Nem az ügyetlenségén múlt, hogy nem találta a kijáratot, hanem azon, hogy a „vendéglátók” üldözése miatt nem jutott oda.
Hiába minden igyekezetem, se szép szóval, se másként nem tudtam Őket lecsillapítani, mert parancsszavaimat egyszerűen nem vették figyelembe; az üldözés percekig tartott, rettenetes viadalok közepette. Segítségemre siető családtagjaim végre kinyitották az előszoba ajtaját, Én arrafelé tereltem a betolakodó szegény állatot, így nagy sokára sikerült kimenekülnie.

Ez a cica már másodszor próbálkozott nálunk letelepedésével, akkor is harcoltak, de nem volt ilyen roham, mint most. A csend beálltával a három macska még sokáig felpúpozott háttal, felborzolt szőrrel sétált a lakásban, miközben igyekeztem Őket lecsillapítani, korholtam a két idősebb cicát. Ugyanis Kormi kandúrunk és a szürke Maca cicalányunk úgy került hozzánk, hogy kérdezés nélkül besétáltak a lakásba, s nem akaródzott nekik elhagyni az otthont.
Néhány nap múlva a városban járva, egy közeli üzlet nagy kirakatában napozott a vörös cica. Bementem megkérdezni: kijár-e éjszakánként őfelsége, mert valószínűleg Ő lehetett a látogatónk. Azt a választ kaptam, hogy lehetséges, mivel ott is szabadon kijárhat.
Azt hiszem, a történtek miatt a jövőben meggondolja, hogy bebújjon-e hozzánk azon a lyukon.

2.)

Késő este, Karácsonykor már lezajlott a családi ünneplés, elköltöttük a finom vacsorát. Elfáradtunk, mindnyájunkra ráfért a pihenés. Lefekvés előtt vettem észre, hogy hiányzik akkor már egyetlen Maca cicánk. Kinéztem a konyha ablakán, hívogattam: esténként ott szokott levegőzni, amíg mindnyájan nyugovóra térünk. Most nem találtam, pedig addig nem tudom becsukni a cicabejárót. Megyek a bejárati ajtóhoz, hogy kinézzek a folyosóra és az udvarra, hátha ott nézeget vagy sétál a kellemes téli éjszakában.

Kiléptem az ajtón, meghökkentem. Előttem egy hatalmas fekete kutyus tornyosult akkora, mint egy borjú. A gyönyörű fényes szőrű állat farkát csóválva, hajlongva, barátságosan úgy üdvözölt, mintha ismernénk egymást. Nem félt tőlem, nem tágított, csak esetlenül egyre hajlongott, mint egy cirkuszi mutatványos. Mit akarhat tőlem? - törtem a fejem. Nem lehet kóbor állat, szőre fényes, látszik rajta a jól tápláltság. Gyorsan bejöttem, majd megkínáltam egy darab hússal. Gyorsan bekapkodta.

A szelíd, jól nevelt állat olyan helyen élhet, ahol foglalkoznak vele. Azt hiszem, ha behívtam volna, biztos bejön a lakásba. Meg is tenném, de mit szólna a mi szépséges szürke cicánk, ha beengedném az ellenségét? Képzelem, mit művelnének együtt! De ki tudja, amilyen szelíden viselkedik ez a kutyus, talán ha figyelmeztetném, szót is fogadna nekem, és nem támadna rá Macánkra. Abban nem lennék biztos, hogy a cica szó nélkül hagyná a látogatását.
Kis ideig még beszélgettem a kutyussal, Ő pedig hol meghajolt esetlen mozgású nagy testével, hol bólogatott, mintha értené mit mondok neki. Később rászóltam: most keresd meg a gazdit, aztán indulj hazafelé, mert várnak otthon, még azt hiszik, hogy elkóboroltál. Biztosra vettem, hogy megértett, mert fejével bólintva megfordult, és elindult a lépcsőház felé…

A cikket írta: katalina

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. július 9. 04:03

megtekintés Válasz erre: katalina - 2010. július 8. 22:21

Kedves Kiki, - igazán örülök annak, ha tetszett a cikkem. Köszönöm a véleményedet.
Máskor is látogass el hozzám.

természetesen, kedves Katalinan

:)
2010. július 8. 22:21

megtekintés Válasz erre: kiki64 - 2010. július 7. 20:17

nagyon tetszett az írásod
átjárta a lelkem is

grat.
:)

Kedves Kiki, - igazán örülök annak, ha tetszett a cikkem. Köszönöm a véleményedet.
Máskor is látogass el hozzám.
2010. július 8. 22:18

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2010. július 7. 08:40

Tiszteletreméltó az állatokhoz való viszonyulásod, tetszik a cikked. :-)

Pussz,
Tündér :-)

Valóban nagyon ragaszkodom az állatokhoz, s igaz, hogy bennük nem csalódik olyan sokat senki, mint az emberekben. S amit leírtam, felejthetetlen élményként maradt bennem, talán örökre.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Puszillak: Kata
2010. július 8. 22:16

megtekintés Válasz erre: Lyza - 2010. július 7. 06:01

Még mindig tetszik a történeted, nem lehet betelni vele, kedves Kata!
Gratulálok! Puszillak! Lyza

Kedvs Lyza!
Köszönöm a kedves szavakat, minsig szeretettel várlak: Kata
2010. július 7. 20:17
nagyon tetszett az írásod
átjárta a lelkem is

grat.
:)
2010. július 7. 08:40
Tiszteletreméltó az állatokhoz való viszonyulásod, tetszik a cikked. :-)

Pussz,
Tündér :-)
2010. július 7. 06:01
Még mindig tetszik a történeted, nem lehet betelni vele, kedves Kata!
Gratulálok! Puszillak! Lyza
2010. július 6. 23:08
Nekem olyan élményt jelntett az az inteligens állat, hogy mai napig magam előtt láttom. Pedig termetét tekintve olyan atalmas volt, hogy először meghökkentem, hogy egyáltalán ki merjek-e lépni, nem ugrik-e nekem? De nagyon kellemesen csalódtam és megcsodáltam a viselkedését...
2010. július 6. 22:23
Csodálatos cikk!!!
Meg kell hagyni, hogy az emberek annyira el vannak telve magukkal, hogy ezeket a csodálatos dolgokat amiket Te megtapasztalál és megosztottál velünk sajnos észre sem veszik....pedig az állatok sokszor sokkal emberiebben viselkednek mint az emberek akik körül vesznek bennünket.Tanulhatna nagyon sok ember ebből, de sajnos nincs idejük ilyenre:-(((
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: