Első kutyám és a nagyfutás

Látogatók száma: 24

A futás hasznos is lehet? De ne így.

Ha valaki, Én szeretem az állatokat tizenegynéhány éve kiharcoltam szüleimtől egy kutyust, mivel németjuhászba nem mentek bele még akkor, kerestünk valami kisebbet. Végül is egy közeli faluból, ahol dalmaták születtek, hoztunk egy fiú kutyuskát. Az átlagnál több fekete pöttyel a Lord Leopold Amígó nevet kapta, bár nem törzskönyvezték, mert az átlagnál több pöttye volt. De, ez mit sem számított.

Az Én fülesem felcseperedett és vadászkutya lévén sokat - sokat mentünk mindenfelé. De ezt az alkalmat, amíg élek soha nem felejtem el.

Egy nap fölkocogtam a kutyuskáért és szokásos módon kitakarítottam, ahogy kell és mondtam a mamámnak elviszem sétálni, mint mindig. Na, ez jól is hangzott, odáig
míg ki nem értünk. Pécskő felé vettük utunkat.

Megálltunk egy helyen és a véletlen úgy hozta, hogy kiugrott a bokorból egy mezei nyúl, hát Én majd szívbajt kaptam, olyan nagy volt és fürge az fix. Lordi vadász kutya lévén
utána elől a nyúl, aztán a kutya és gondolhatjátok ki szaladt a csapat végén. Hát Én! Jó gazdihoz méltóan árkon - bokron futottam utánuk. Persze a nyúl gyorsan elszaladt mi meg eltévedtünk.

Egész úton csak azon imádkoztam, nehogy még valamivel összefussunk. Végül is kilyukadtunk a hegy másik oldalán lakott területen, ahol megláttam egy idős hölgyet és tőle kérdeztem meg, hol vagyok és hogy jutok haza?!

Az Ő elmondásából odáig tudtam hol vagyok már, de fogalmam se volt mikor érek át. Azt is mondta, hogy vigyázzunk, mert van arra valami telep az erdőbe és legalább 6 rotweiller védi, na gondolhatja az ember, hogy éreztem magam.

Mindegy, de valahogy haza kell menni, ha törik, ha szakad. Elindultunk pórázon a kutya és mentünk át az erdőn szürkületben. Elértük ezt a telepet ott, ugyan gyorsan, de mégis csendbe kocogtunk, mert mi van ha kijönnek, vagy megéreznek mi lesz velünk. Úgy is mondhatnám lapos kúszásban mentünk hazáig.

Már nagyon késő volt a mamám már tűkön ült mire átértünk, de az biztos, hogy egy életre kiszaladtam magam akkor. Utólag jót nevettem, de akkor nem igazán.

Hát, ez is életem egyik története volt! A kutyus azóta már nincs velem, de történeteink megmaradtak örökre!

Orsolya

A cikket írta: Orsolya

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Orsolya

Árkon bokron szaladtam az már tuti! Köszönöm, hogy olvastad és hogy teccet ez a kis történet!

Pusz Orsolya

Zsomwin

Nagyon tetszett, Orsi! :))

Orsolya

Lord kutyuskám a szívemben mindig velem lesz! Örülök kis barátom, hogy azokat az éveket együtt töltöttük, bár nem vagy már velem emléked örökké élni fog!