Gyilkos kutyák
Látogatók száma: 30
Hogyan történhet meg, hogy a család kutyája megtámadja és megöli a család gyermekét? Miért? Féltékenység? Rossz nevelés? Figyelmetlenség?
Sajnos nem értek különösebben a kutyákhoz, egyben azonban biztos vagyok. Amikor kutyatámadásról hallunk, az nem a kutya hibája. (Kivétel kiéhezett, elvadult, kóbor állat, bár ebben az esetben is kérdés, kinek a hibájából kiéhezett, elvadult, kóbor??)
Ki ne ismerne olyan esetet, amikor kutya támadott kisgyerekre. Legtöbb ilyen esetben ráadásul a család saját gyermekére.
Soha nem tudtam megérteni azokat a szülőket, akik felügyelet nélkül hagyják csecsemőjüket, kisgyermeküket a család házi kedvencével. Főleg, ha erről a kutyáról tudva lévő, inkább bébisintér, mint bébiszitter. Annyit azért tudok, a kutyáknak, mint az embernek is vannak veleszületett, genetikai adottságai, tulajdonságai és legfőképpen ösztönei. Emellé társul a nevelés. A legszófogadóbb kutya is vadállattá válhat, ha nincs a közelében gazdája, azaz a falkavezér. A kutya támadásai alkalmával nem bűnt követ el, teszi a dolgát, őrzi a területét, vagy fajtársát vagy ételét stb....Ösztönös cselekedeteit kordában tarthatjuk neveléssel, de soha nem szabad megfeledkezni róla, a nevelés vezényszavakhoz, mozdulatsorokhoz kötöttek.
Egy szó, mint száz, soha, de soha nem hagyhatjuk a kutyával kettesben gyermekünket!!
Egy saját élmény:
Gyermekeimet úgy neveltem, hogy a kutyáktól nem kell félni, de kellő tisztelettel kell bánni velük. Nekünk soha nem volt nagytestű kutyánk, a fent említett hozzá nem értési okokból. Szóval, tudták, hogy félni nem szabad, mert a kutya megérzi, de támadólag fellépni, hadonászni, kiszámíthatatlan mozdulatokat tenni sem lehet. Utcán, ha megtetszik egy pórázon sétáltatott állat, megkérdezzük szabad-e barátkozni vele, ha igen, megszagoltatjuk kezünket, majd megsimogatjuk a fejét. Kicsi koruktól tudják, semmiképp nem húzzuk meg a kutyus fülét, vagy farkát, nem ütjük meg, nem rúgunk bele!
A szomszédunkban élt egy öregecske Dalmata. Végtelenül jámbor jószág volt, bár gazdái többször figyelmeztettek, amikor átszökött hozzánk, hogy inkább szóljunk nekik, mert hamis a kutya. Így is tettünk, ha a gyerekeink átmentek játszani, akkor ők a kutyát megkötötték vagy megfogták, míg a kicsik bementek.
Egyszer jött a kisfiam, átmehet-e a szomszédba? Négy éves volt. Kérdeztem, kint vannak-e a gyerekek, mondta igen, együtt mennek be. Elengedtem.
Kis idő múlva jött a szomszédasszony, hozta a fiamat, hogy szánja-bánja, a kutya megharapta. Máig tisztázatlan, miért kapta meg a kutya, de a fenekébe mélyesztette a szemfogát, úgy, hogy a kicsi húsa is kifordult. A kicsim szerencséje volt, hogy ülve maradt a földön, nem sírt, nem csapkodott. Persze nem hiszem, hogy annyira okos volt, inkább a sokktól. A kutya oltási papírjaival természetesen kórházba vittük. Szerencsére nem lett komolyabb baj, kimosták a sebet, bekötözték, miközben a gyereket dicsérték, mert mindezt szemrebbenés nélkül tűrte.
Férjem felháborodott és a kutyát meg a szomszédot hibáztatta, de én azt mondtam, a mi hibánk. Mindketten otthon voltunk, a gyerek szólt, de mi nem kísértük át.
Ez egy szerencsésen végződő történet, de tanulságos.
SOHA NE BÍZZUNK MEG EGYETLEN KUTYÁBAN SEM, HA GYERMEKÜNKRŐL VAN SZÓ!!!
A cikket írta: MindenHatÓ
Hozzászólások
időrendi sorrend
Hm, beleszólhatok? Nem értek egyet a dalmata megítélésével, szerintem csak nevelés kérdése az egész! 15-éve kutyázom, "harcias" kutyám volt, iskolás, vizsgázott, foglalkozva volt vele, soha nem harapott meg senkit, nem lépett fel támadólag, pedig anyukám tartott tőle! Most kettő kutyám van, az ő kölykei, de ők sem "vadak", inkább nekem kell őket megvédeni, ha úgy adódik! :))
Jól írtad a cikk-ben, mind a nevelésről szól, és egy kutya sem értékeli, ha láncon kell élete 90%-át leélni....
Jól írtad a cikk-ben, mind a nevelésről szól, és egy kutya sem értékeli, ha láncon kell élete 90%-át leélni....
A dalmata főleg ha öreg már, eléggé hisztis kutty. Ő az egyik, amelyik nem való gyerekek mellé.