újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Hugi (2. rész)

Látogatók száma: 67

Maci halála érthetetlen volt, és a mai napig érthetetlen számomra.
Mi történhetett vele. Csak potyogtak a könnyeim órákon át. Tudom, vannak, akik ezt nem értik, hisz „csak” egy kutya volt.
Gondolataimba mélyedve ültem, és tudtam el kell hozni magamhoz Hugit. Csak a hogyan volt a kérdés.
A másik szobában ekkor megszólalt a párom: El kellene hozni, Hugit.
- Igen, jó lenne. Elhozod?
Rövid idő múlva boldogan öleltem magamhoz az én öreg kutyámat. Néha viccesen úgy hívtam: Gyere öreganyám.
Láss csodát, tudta, hogy a Hugi megszólítás után, már ez a név is megilleti.

Hát persze, hogy megillette, igazi anya és nagymama volt.
Többször volt kiskutyája, nagy odaadással nevelte őket. Ha jól emlékszem, talán kilenc éve történt, született neki három picurkája. Kettőt elajándékoztunk, de egy annyira kicsi volt, hogy senki nem szeretett bele. Megmaradt nekünk. Ő a Panka nevet kapta. De a beste, kicselezett és megajándékozott tavaly nyáron két kis aprósággal. Ha szerit tehette, megfeledkezett anyai kötelességéről, illetve, ahogy növögettek a gyerekek, egyre többet hagyta magukra őket. Ők meg csak nyöszörögtek, Hugi egyre közelebb ment, hogy megnézze, ugyan mi a baj. Közbe figyelt engem, hogy engedem-e. Majd egyre bátrabb lett, és oda feküdt melléjük. Sokat mosolyogtam rajtuk, amint anya, és nagymama vigyázta a gyerekeket. Egyszer aztán Panka úgy gondolta, talán nincs is szükség rá, egyre kevesebb időt töltött a kölykökkel. Egyszer nagy cuppogásra lettem figyelmes, és Hugi szoptatott. Igen szoptatott. Fölnevelte az unokáit.

Ha vendégek jöttek hozzám, mindig boldogan szaladt a kapuhoz, úgy, mint még az édesanyám idejében. Ha kikísértem valakit, mindig lefeküdt a kapuba. Leskelődött, nem felejtette el az elmúlt évek alatt, a régi szokásait. Ha lehet azt mondani, éreztem, hogy boldog volt, és örült, hogy visszajött a régi otthonába.

Együtt ettünk, falatoztam neki, hiszen a fogai már elhagyták. Este, amíg fürödtem, akkor sem hagyott magamra, ült a fürdőszobába és várt türelmesen.

Ám egy nap, a pofikája megváltozott, megnyúlt. Az ételt nem fogadta el, bármit is kínáltam.
Szörnyű érzésem támadt: Az nem lehet, hogy ő is itt hagy.
Pár nap alatt jártányi ereje is elhagyta. Borzalmas fulladási rohamai voltak, amikor kétségbe esve kapaszkodott föl az ölembe, hogy segítsek.
Már csak feküdt és ivott. Bármilyen gyenge volt, kiment a dolgát elvégezni, de már vissza nem tudott jönni. Utolsó délután, csak a lépcsőig jutott el, nem volt ereje tovább menni.
Eljött az este, én mentem fürödni, ő feküdt a szobába. Hallottam, hogy jön be utánam. Mindjárt végzek. – szóltam neki, amint hallottam, hogy valami koppan. Odanéztem, láttam, nincs mentség. Odamentem hozzá, még élt. Sírva simogattam a fejét. – Az nem lehet, hogy te is itt hagysz. Elengedlek.
Fülecskéivel eltakartam a szemeit, amíg utolsót sóhajtott.
Két hónapig volt velem.
Mi történt?

(Sokan azt mondták, nem volt jó ötlet, hogy visszaköltöztem).
Talán majd máskor folytatom, …

A cikket írta: D Klári

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Ha kedvenceid, minden előzmény nélkül, hirtelen pusztulnak el, rossz érzésed támad!
Köszönöm Éva!

Elvesztésük nagyon rosszul esett.
Csak az tudja átérezni, aki pici korától képes felvállalni egy kis állatot, és élete végéig mellette van. Sok szeretetet adnak és mindig hálásak, csak azért, mert gondoskodunk róluk.

Elolvasom az állatos történeteid, jó, hogy felhívtad rá a figyelmem.

Jó éjt, puszi: Klári
Ezen én nem lepődöm meg, hogy ennyire tud fájni az elvesztése. Az állat nagyon közel tud kerülni hozzánk, ha hagyjuk és az elvesztésük nagyon nagy fájdalmat okoz... Legyen az kutya, vagy macska... Nagyon meg lehet őket szeretni! Olyanokká tudnak válni, mint a családtag... és nagyon tudnak hiányozni!!!!...
De csak folytasd! Én is tettem már fel nem egy kutyás, macskás történetet "sztorit", az utóbbiból többet is talán, mint kellett volna. Már szinte unták, amit én még a mai napig sem... :-)

Puszi, Éva 5* az érzésért!!!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: