Jody naplója

Látogatók száma: 42

Naphosszat kóborolt, nap, mint nap esőben és napsütésben. Tengődött ide-oda és nem lelte otthonát. Néha magába roskadva, a boldog idők jártak gondolataiban, amikor még aprócska élete gondtalanul telt. Már nagyon vágyott egy meleg, kis zugra, boldog életre és szeretetre. A város aszfaltos utcáit egymagában járta, a járókelőkre bágyadt szemekkel tekintett. Egy kis alamizsnát szeretett volna kapni, de mindenki elkergette. Volt, aki tudomást sem vett ottlétérő, simán átnézet rajta. Amikor az öreg este beköszöntött, nehezebb dolga akadt, mert éjszakai menedéket kellett találnia. Az egyik napon, számára ismeretlen helyen, egy betondzsungel szélén találta magát. Arra gondolt, meghúzza magát az egyik épület lépcsőházában. Fürkésző tekintetekkel kifigyelte, mikor, melyik ajtót felejtik el becsukni. Hisz’ tisztában volt vele, hogy az ott élők nem ismerik és, ha felfedezik, miközben téblábolva keres egy kis eldugott zugot éjszakára, akkor elzavarják és a szabad ég alatt találja magát. Sötét fátylat borított az ég a vidékre. A szél süvítve futkosott a kopasz ágak között, melyek hajladozva táncoltak. A hőmérőn a mínuszok futóversenyt tartottak, miközben pihe-puha hópelyhek keringőzve szállingóztak. Elérkezett a pillanat, most vagy soha alapon. Rohanó léptekkel besurrant az egyik nyitva felejtett lépcsőházi ajtón. Sikerült. Bent volt. Senki nem látta meg. Az átfagyott teste kezdett felmelegedni. Bár szedte lábait és csak haladt előre, mire ráeszmélt már az első emeleten találta magát. Az egyik lakás előtt pár növény pompásan élte életét. Virágba borult karácsonyikaktusz virított a tartóban. Kihegyezett fülekkel hallgatózott. Valami megmagyarázhatatlan csend és nyugalom áradt a helyiségből, ami átjárta egész lényét. Fáradtan lekuporodott a láptörlőre és mély álomba zuhant. Bár gyomrában egyre jobban dörömbölt az üresség, elhessegette az étellel kapcsolatos képzelgéseit. Ez az éjszaka megnyugvást hozott számára, annak ellenére, hogy már nagyon éhes volt. Hajnalodott, de valami furcsa érzés keringett körülötte. Képzeletben visszatekintett az elmúlt napok megannyi megpróbáltatására. Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó és egy nő állt vele szemben. Megijedtek mindketten, s mire feleszmélt bezárult az ajtó. Egy pillanatig, a nő szíve, majd kiugrott a helyéről. Kis idő elteltével erőt és bátorságot vett magán. Lesz, ami lesz, gondolta magában. Ismét kinyitotta a lakása ajtaját. Ekkor tekintetük találkozott, a rémületüket valami különös érzés váltotta fel. Amira lassan a kezét nyújtotta felé és alig hallható hangon elkezdett beszélni hozzá:
-Szia, mit keresel te itt? Nincs hova menned? Barátok lehetünk, ha te is akarod. Várj itt, mindjárt hozok neked valami harapni valót.
Hátráló lépésekkel a konyhába vette az irányt. Mire visszatért a kezében pár falatkával, csak az üres lépcsőház álomba merült lépcsőit találta. Kikerekedett szemekkel szomorúan tekintett előre. Efféle gondolatok kergetőztek a fejében, ahogy teltek az órák: Odakint hideg van, vajon merre járhat? Talált megfelelő menedéket éjszakára?
Már hajnalodott, s csendes volt a ház. A falra erősített hőmérő minden bizonnyal, egy sál után nyújtózkodott. Amira ezen a napon korán felébredt és az ilyenkor megszokott reggeli rituáléit végezte. Indulásra készen kinyitotta a lakásajtót.
-Ez nem lehet igaz! Tényleg te vagy? Visszajöttél?
Gesztenyebarna, szelíd tekintettel mélyen Amira szemébe nézett, aki felhúzta szemöldökét, s alig tudott megszólalni. Segíteni szeretnék neked és a kezét felé nyújtotta. A barna tekintet melegséget és kíváncsiságot tükrözött, bizalmat szavazott a nőnek és pár lépést tett Amira felé, mindeközben arra gondolt, hogy a vendéglátója egy nagyon kedves és bátor ember.
-Gyere be, adok enni és inni valót.
Kicsit óvatosan, hang nélkül követte a nőt. Ő egy tányér ételt tett elé, és türelmesen várt, amig elfogyasztja.
Amirát jó érzés töltötte el, hogy segíthetett, és elméjében kavargó képzelgések kaptak szabad utat. Nem volt benne félelem, pedig a vendége, csak egy idegen volt, de valami azt súgta neki, hogy ebben a találkozásban sokkal több meglepetés várja. A lelke, olyan dimenziót mutatott neki, amiről fogalma sem volt, hogy létezhet. Együttérzés, segítség, önzetlenség és szimpátia, ez mind-mind felfedte előtte azt a tényt, hogy milyen jó érzés öleli át egész lényét. Nézte az előtte állót és az üres tányért. Kedves hangon így folytatta:
-Látom, nagyon éhes voltál.
Az étel után vízzel kínálta, amit az idegen boldogan elfogadott.
-Tudod mit? Ma éjszakára itt maradhatsz, keresek egy pokrócot és azon lepihenhetsz, aztán holnap reggel eldöntjük, hogyan tovább.
A közelgő ünnepek, még jobban meglágyították a nő szívét. Másnap reggel arra az elhatározásra jutott, hogy elviszi az orvoshoz. Szeretné megnézetni, mielőtt – éjszaka ugyanis eldöntötte - az otthonába fogadja. Az új barátja csendben követte megmentőjét és türelmesen tűrte a vizsgálatokat. Tekintete végig Amirán volt. Amikor túl voltak a kötelező védőoltásokon boldogan sétáltak a nő otthonába, aki befogadta a furcsa, de szerethető idegent. Kigondoltam, mi legyen a neved. Remélem neked is tetszeni fog, Jody. A keverékkutyus megcsóválta farkát és öröm táncot járt, hiszen ő választotta új gazdájának Amirát.

2020. 01. 05.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
kép:https://pixabay.com/…/n%C5%91-sziluett-%C3%A1ll%C3%B3-abla…/