újabb események régebbi események további események
20:34
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:35
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:55
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:52
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:15
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:59
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
05:11
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:17
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Kutya a háznál

2014. december 7. - Látogatók száma: 61

Ki választ, kit?

A barátságunk, együttlétünk haláláig megmaradt.
A történetünk, körülbelül húsz éve kezdődött. Egyedül maradtam. Szerelmetes párom, egyszer csak úgy érezte, szerelme újra lángol, csak nem értem. Így aztán, menni-e kellett a kutyával együtt. Ő hozta a házhoz - ellenkezésem ellenére -, hiszen nem ismertük, és már nem is volt fiatal kutya. A későbbiekben be is bizonyosodott, hogy nekem volt igazam. Állandó jelleggel elszökött, bárhova is lett becsukva. Kikaparta, szétrágta, ami a menekülés útjában állt. Egy reggelre pedig, ami a tyúkudvarban élt és mozgott mindent levadászott. Boldogan ült a sok elpusztult állat között, várva a dicséretet. Én az „őrjöngés” határán álltam, a több ezer forintos kár láttán. Élettelen tyúkok, kacsák, libák és nyulak, szörnyű volt a látvány. Természetesen, eszembe sem jutott bántani. Ő csak azt tette, amit tanítottak neki. Hétvége volt, így a sorsáról nem tudtam dönteni, kapott még egy nap haladékot. Hétfőn reggel dolgozni indultam és a kutyát ismét az udvaron találtam. Jobb ötlet híján bezártam a fürdőszobába, gondolva ott kárt nem csinálhat. Délután, amikor haza értem, nem hittem a szememnek. A fürdőszoba nagy kétszárnyas ablakát, ami az udvarra nyílt, a fogaival az üveg mentén végig szétrágta. Pár perccel később érkezem, már csak a hűlt helyét találom. Ekkor mondtam ki a végszót: mennie kell!
Igen, lehet kutya nélkül élni, csak hogy az én életemben mindig ott volt egy biztonságot adó kedves kutya. Igen biztonságot adnak, hiszen apró neszre is felkapják a fejüket és jelzik.

A munkahelyemen kérdezgettem a kollégákat, van e valaki, akinek van kiskutyája és elajándékozná. Fajtáját tekintve teljesen mindegy volt, milyen legyen. Nyár volt, gondoltam: mire hideg lesz, szépen megnő, össze szokunk, és a régi kutya kennelben majd jól érzi magát.

Egy reggel jön az egyik kolléga és mondja, talált nekem kutyát.
- Ó, de jó, már annyira hiányzik.
- Csak az a baj Klárika, hogy ez inkább csak kutyácska. Ez bizony nem véd meg semmitől. Több van az ismerősömnek és egy kan kutyát szívesen elajándékozna.

Gondoltam növésben, a többitől elmaradott kiskutya lehet. Meg is beszéltük, hogy az ismerőse délután elhozza, és ha megtetszik, szívesen nekem adja. Nagyon megörültem, amikor megérkezett a fiatalember, kezében a kisállat hordozóval. Bent a lakásban el kezdett szabadkozni a fiatalember, hogy a kutya tényleg kicsi, nem tudja tetszeni fog-e. Meg, hogy nem igényes sem az ennivalóra, sem a helyére. Egy tönkre ment televízió doboza volt eddig a helye.

- Jól van, most már hagy lássam azt az „igénytelen” kiskutyát.

Gazdája, kinyitotta a hordozó ajtaját és boldogan kiugrott a „kutya”. Néztem és nem hittem a szememnek, hogy valóban kutyát látok. Még mielőtt megszólalhattam volna, boldogan szaladt hozzám és kapaszkodott fölfelére a lábamon.

- Na, jól van. Gyere – boldogan emeltem föl –, ezután Te leszel a védelmezőm.

A volt gazdája, elmondta, számára megdöbbentő, hogy Ödön úr, így viselkedik, hiszen mindenkivel bizalmatlan és mindenkit megugat. Fajta tiszta törpe pincser kutya, és négy éves, körülbelül két kilogramm lehet.
- Sok öröme legyen benne. – mondta végezetül.

Ahányszor költöztem vittem magammal. Ha hosszabb útra gyalog mentem, akkor a vállamon egy női táskában vittem, hogy ne terhelje a lábait.

Ödike, nagyon jól alkalmazkodó, békés természetű kutya volt.
Később került a házhoz „őrző-védőnek”, egy ajándékba kapott német juhász lány kutya Gabika, akit ő csak később ismert meg. Hozzá hordtam táskában, hogy ismerkedjenek meg. Nagyon megszerették egymást. Amikor megérkeztem a házhoz, Gabika örömmel ugrált a táskához, hogy hoztam e, a kis barátját. Aztán került még egy német juhászkutya a házhoz, aki szintén elajándékozott volt. Már három kutya és egy macska volt háznál. Az állatok között, Ödike költözött utoljára, de ő volt a főnök.

Tizenhét évet élt.

A cikket írta: D Klári

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2014. december 13. 20:46
Kutyabarát, tényleg az vagyok ... :)
Cilike is nagyon hiányzik.
Kicsike viselkedése teljesen megváltozott, nem akar enni, nem fekszik a közös helyükre ...
Napjában többször kikéredzkedik az udvarra, és vakogásával hívogatja cica barátját. :(
2014. december 7. 16:51

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2014. december 7. 15:47

Szia te kutyabarát! Így már értem a ragaszkodásod... :-)

Szia cicabarát! Na ugye ... :)

Kicsikével Cilikét hamar el lehetett fogadtatni, csak párszor mondtam: Nem bántod ő a miénk. Elfogadta ... :)
Cilike enni jár, meg jókat alszik a kályha mellett. Simogatni szabad, amíg ő akarja, aztán az összes körme ...

Nálam minden kutya megöregedett, és úgy ment el.
2014. december 7. 16:46

megtekintés Válasz erre: Kathy Godhy - 2014. december 7. 15:35

Ödön úr! Ez nagyon tetszik a történet is! A mi kutyusunk is Ödön! De ő abból az apropóból kapta a nevét, hogy olyan hülye mint egy Ödön! Mindig ha róla írok elnézést kérek minden Ödöntől! Ilyen, nem lehet becsukni kutyánk is volt. Nem átugrott, valósággal felmászott a kerítésre, és uzsgyi, egy reggelre el ütötte az autó. Mancika napokig ült a kerítés sarkába várta mikor jön már haza a Picur. Akkor került hozzánk Ödön, akkor még Robika volt, úgymond megőrzésre, amíg a gazdái eltöltenek egy hosszú hétvégét a Tösbe. Ennek már három éve! Nagyon jól össze szoktak Mancival. Nagyon éber kutyus. Nem csak azt jelzi ha jön valaki. Ránk is figyel, ha a párom rosszul van, jön szól. el nem mozdul mellöle amíg nincs jobban!

Köszönöm Kathy, hogy olvastál.

Igen a kutya figyelme sok oldalú. Nem csak hűséges, de a gazdájára nagyon oda figyel. Az természetes nála, ha rossz kedvem van megérzi, és a fejét az ölembe hajtja, mintha mondaná: itt vagyok. Ahogy buksiját simogatom, a feszko oldódik ... :)
Természetesen a macskákkal is kijönnek, de csak a háznál élővel. A többit megkergetik.
2014. december 7. 15:47
Szia te kutyabarát! Így már értem a ragaszkodásod... :-)
2014. december 7. 15:35
Ödön úr! Ez nagyon tetszik a történet is! A mi kutyusunk is Ödön! De ő abból az apropóból kapta a nevét, hogy olyan hülye mint egy Ödön! Mindig ha róla írok elnézést kérek minden Ödöntől! Ilyen, nem lehet becsukni kutyánk is volt. Nem átugrott, valósággal felmászott a kerítésre, és uzsgyi, egy reggelre el ütötte az autó. Mancika napokig ült a kerítés sarkába várta mikor jön már haza a Picur. Akkor került hozzánk Ödön, akkor még Robika volt, úgymond megőrzésre, amíg a gazdái eltöltenek egy hosszú hétvégét a Tösbe. Ennek már három éve! Nagyon jól össze szoktak Mancival. Nagyon éber kutyus. Nem csak azt jelzi ha jön valaki. Ránk is figyel, ha a párom rosszul van, jön szól. el nem mozdul mellöle amíg nincs jobban!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: