Kutyafáját
Látogatók száma: 57
Volt egy kutyám. Hogy milyen fajta? Tudja fene. Szerelemgyerek. Azok a legszebbek. Lehetett talán benne egy csipetnyi német juhász, egy csipetnyi coloradói medveölő, na meg egy marék nyuszi. A leggyávábból.
A leggyávábból.
Bár mostanában sokkal bátrabb. Csak ott kell lennem vele. Kettőnknek elég a fele félelem.
Nem baj, nem házőrző. Inkább csak belső munkatárs.
Sokat csavarogtunk. Helyes, szelíd ábrázatába mindenki belehabarodott. Szeretett villamosozni és buszozni. Csináltam neki bérletet. Lefényképeztem a pofáját, és lefényképeztem egy bérletszelvényt. Ott volt a nyakában.
Havonta rendesen cseréltem a szelvényfotókat. Kérje el az ellenőr tőle, ha annyira kell neki.
Történt egyszer, hogy a Mammut Üzletközpont előtt ácsorogtunk a kutyával. Erről a Mammutról annyit kell tudni, hogy a Rózsadomb legdivatosabb shoppingolóhelye. Számtalan semmittevésben megfáradt sznob múlatja itt az időt. Megy a rongyrázás.
Szóval, ácsorgunk a ház előtt. Kutyus a lábam mellett intelligensen nézelődik.
Házaspár közelít balról. Pénzszag terjeng a levegőben. Néhány kilónyi arany igazságosan elosztva rajtuk. Igazi primőr gazdagok. Nevezzük őket, mondjuk, Taplóéknak.
Asszony lehajol a kutyámhoz.
–Kutyuli-mutyuli, utyuli-putyuli –szólítja meg az állatot.
– Vau – mondja az eb, és megcsóválja a farkát. Kis kurva, imád szerepelni. Egyébként férfikutya.
– Hogy hívják a kutyust? – fordul hozzám Taplóné.
Most mondjam azt, hogy Szuszi? Ugyan már, ez túl egyszerű lenne.
– Alekszander Szuszkovics – kapom a légből nekik.
Az asszony kérdőn pillant Tapló úrra, ugye pont ilyen hiányzik nekik otthonról? Egy nemesi származású kutya.
Taplóanya tovább ostromol.
– Milyen típusú az Alekszander?
– Bajkáli mólóőr – kamuzom szemrebbenés nélkül.
Kicsit hümmög, aztán mint jól értesült mondja:
– Igen, halottunk már róla – és mindketten bólogatnak. –Ritka fajta.
– Az – mondom –, kettő van belőlük az országban.
– És tud úszni?
– Mint a pinty, ez a szakmája. Mólóőr.
– Megvennénk a kutyáját – jelenti ki magabiztosan.
– Őt ugyan nem – mondom.
– Akkor, ha lesz kölyke, abból veszünk.
– Nem könnyű az eset.
– Miért?
– Mert fiúkutya.
– Nekünk minden pénzt megér egy ilyen állat. Nem lehetne azzal a másikkal összehozni?
– Lehetne éppen, de az nagyon messze lakik.
– Milyen messze?
– Tízezer forintnyira.
Szerintük tízezer az nincs messze. Plusz a fedeztetés ötvenezer. Az sincs messze.
Megalkudtunk. Telefonszámot cseréltünk. Látni akarják a nőstényt is.
Rendben van, majd felhozatom tízezerről.
Telefon a havernak.
– Szerezz a jövő hétre egy korcs kutyát, olyant, mint az enyém. Középtermetű farkasféle, és lehetőleg nőstény.
Telefon vissza pár nap múlva.
– Megvan az állat. Minek kell? – kérdi.
– Majd meglátod. Pornófilmhez.
Készen vannak a díszletek, jöhetnek a nézők.
Jönnek.
Haverom elővezeti a szerzeményt. Jézusom, ez hófehér.
A vevőknek is feltűnik.
– Hiszen ez fehér! – mondja az asszony.
– Téli bunda – vetem oda.
Megértően bólogatnak, majd egy kis értelemszikra költözik beléjük.
– A magáé miért sárgásfekete?
Jogos a kérdés.
– Mert Alekszander korábban érkezett Uszty-Ilimszkből.
Ez meggyőzte őket.
Megtörtént, aminek meg kellett történnie.
Kutyák pihegnek, vevők fizetnek.
– Mikor jöhetünk a kiskutyáért? – kérdi az aranyember.
– Holnap – csúszik ki a számon, de észbe kapok, és így folytatom –, holnaphoz két hónapra.
A cikket írta: Fekete özvegy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves bator es nyiltszivu lepontozom!
Erdekelne a szakmai velemenyed errol a kis szosszenetrol? Nagyrabecsulesem jeleul elmondom neked, a nem annyira kepzett zsuri, mint te (Selmeczy Tibor, Nadas Gyorgy, Bach Szilvia, es Farkashazy Tivadar) a legutobbi Homorfesztivalon masodik dijat adott erre. Tehat, varom a felbukkanasodat immar a hamadik jora ertekelesed okan.
Ugyan nem nekem címezted a mondandódat, (és azért, hogy
belekotyogok, - elnézést kérek!) de nem bírom megállni, hogy
ne mondjam el a Humorfesztivál zsűrijéről a véleményem!
Selmeczi, Nádas Gyuri, Bach Szilvi igen kedvesek számomra,
és még jó néhány humorista, - még az újak közül is! De ez a
Fajkasházi Tivadaj, - ez a zsúrpubi, soha sem lesz a kedvencem
az erőltetett humorával, az álszerénységével, és a sokszor
"csillogtatott" tudásával! Nem tehetek róla, - nekem ez jön le
a személyéről! Pedig én igazán tudok lelkesedni, még az olyan
emberekért is, akiket először láttam, vagy hallottam!
A baj csak az, a heten meghalt Alexander Szuszkovics :(
Én aztán igazán tudom, hogy mennyire
őszinte társak, hűséges barátok!
Kiváló írás!
Kedves özv. Pókanyó!
Remek ez az írásod is, - mint a többi! A sétatéri
keveréket így el(ő)adni, - egy igazi handlénak is
becsületére válna! (:-D) Nem csalódtam benned!
Szebb jövőt!
Ui.: Egészen kedvet kaptam én is egy kis eksönhöz!
Kedves özv. Pókanyó!
Remek ez az írásod is, - mint a többi! A sétatéri
keveréket így el(ő)adni, - egy igazi handlénak is
becsületére válna! (:-D) Nem csalódtam benned!
Szebb jövőt!
Ui.: Egészen kedvet kaptam én is egy kis eksönhöz!
Remek ez az írásod is, - mint a többi! A sétatéri
keveréket így el(ő)adni, - egy igazi handlénak is
becsületére válna! (:-D) Nem csalódtam benned!
Szebb jövőt!
Ui.: Egészen kedvet kaptam én is egy kis eksönhöz!
Erdekelne a szakmai velemenyed errol a kis szosszenetrol? Nagyrabecsulesem jeleul elmondom neked, a nem annyira kepzett zsuri, mint te (Selmeczy Tibor, Nadas Gyorgy, Bach Szilvia, es Farkashazy Tivadar) a legutobbi Homorfesztivalon masodik dijat adott erre. Tehat, varom a felbukkanasodat immar a hamadik jora ertekelesed okan.