Kutyafül, avagy gyógyír sokmindenre
Látogatók száma: 74
Megnyugszom a jelenlétében. Valamiféle kisugárzással bír, ami megmagyarázhatatlan, izgalmas, mégis roppant megnyugtató. Talán mert biztonságban érzem magam, ha mellette vagyok. ...és még sok másért...
Imádom ezt az érzést!!!
Szeretem, ahogyan hazavár,.. örül, amikor nyitom a kaput...reszket izgatottságában, és örömében. Érzem, ilyenkor minden idegszála rám van kiélezve.
Már régen ismeri minden titkomat. Borisznak különleges képessége van ahhoz, hogy kihúzza az emberből azt is, amit nem szeretne kimondani.. Egyszerűen semmit nem tudok elhallgatni előle, azonnal érzékeli, ha fel vagyok dobva, de azt is, ha bánt valami.
Persze igyekszem visszafogni magam,...elvégre mégsem önthetem rá azonnal az egész napi zűrjeimet,...de ő kitartóan néz rám és vár türelemmel.
Tudja, ha majd az itthoni légkörben egy kicsit oldódik bennem a felgyülemlett feszültség, úgyis elmesélek mindent.
Főzök egy kávét, lekucorodunk a kertben a fűre,... én törökülésben,... ő pedig velem szemben lazán elhever.
És kezdődik a beszámoló.
Ha szomorú vagyok, csak pislog nagyokat, közelebb somfordál és az ölembe hajtja a fejét,..ha ingerülten mesélek valakiről, hirtelen felül, morog egy -két rövidet..jelezve, hogy rá se rántsak, ő majd mindenkitől megvéd. Megerősítésként körülnéz, miközben érzékelteti gyönyörűen domborodó, izmos mellkasát, jelezve, hogy jobb, ha vele nem próbálkozik senki!!
Olyan is van, hogy az egész napos kitartó őrző-védő munka után ő a fáradtabb.Ilyenkor óriási ásítások közepette jelzi, hogy ha lehet, most fogjuk rövidre a mondanivalót.
Persze ő is elmeséli a külön töltött idő eseményeit a maga módján...
A bicajnyomok alapján fel tudom térképezni, aznap mennyire engedte közel a postást a kerítéshez,..szorgalmas ásatásai során mennyi földigilisztát sikerült begyűjtenie,- amiket, ha még lehet, igyekszem gyorsan visszamenteni a földbe-, ...a környék cicáinak tartott rendszeres oktatása célravezető volt-e, avagy megint valamelyiknek gyors iramban kellett menekülőre fogni a dolgot,...és a szétszórt dióhéjak mennyisége alapján azt is tudom, hogy a szomszéd bácsi hány marék finomsággal jutalmazta az én drágám szeretetrohamát.
Érzem én is, hogy néha elfogult vagyok vele. Olyan elragadtatással tudok beszélni képességeiről, hogy mások időnként túlzásnak veszik.
Egy kolléganőm egyszer meg is kérdezte egy közös nyaralás alkalmával:
-Mondd, van olyan ember egyáltalán, akit jobban szeretsz a kutyádnál?
Megijedtem. Most velem van baj, vagy ő nem érti az egészet!!??!
Láblógatva ültünk a parton. Szemünk a két-és féléves kisfián, aki szorgalmasan hordta kicsiny vödrével a vizet a Balatonból a part melletti homokozóba, ahol apa közreműködésével már jókora sár-vár emelkedett az ég felé.
Ránéztem a mellettem lustán elnyúló Boriszra.
-Mondd, te össze szoktad hasonlítani, kit szeretsz jobban, -kérdeztem vissza. - A férjed, vagy a fiadat?
-Az nem ugyanaz, -felelte durcásan. -Mindkettőt másképp szeretem. Borisz meg , akárhogy is nézzük, ..CSAK egy állat!
Szánakozva néztem rá,...hogyan is érthetné meg, amikor soha nem volt kutyája?
-Igaz, -feleltem, -ő csak egy állat. De össze sem lehet hasonlítani az emberekkel való kapcsolataidat egy kutya- és gazdija viszonnyal...ahol mindkét részről a másik felé tökéletes, és betonbiztos bizalom árad. Te egyetlen maréknyi szeretetedért egy szekérnyi ragaszkodást, és egy kutyaéleten át tartó szolgálatot kapsz. Ismersz olyan embert, akiben mindig, maradéktalanul, szemernyi kétely nélkül megbíztál, és soha nem is csalódtál benne? Aki bármit,..bármit megtenne, csak hogy az elismerést lássa a tekintetedben???
Láttam, hogy elgondolkodik, de nem felelt.
Ekkor történt az, amire egyikünk sem számított. A következő pillanatban a vízért nyújtózkodó kis ezermester fejjel előre úgy bukott a sekély vízbe, hogy csak a felfelé meredő kis popsiját láttuk. Mintha villám csapott volna belénk, úgy ugrottunk fel, de Borisz kutyám megelőzött minket. Megijedni sem nagyon volt időnk, ő már a kisfiút a pólójánál fogva kiemelte a vízből, és olyan büszkén tartotta, ahogyan a kerítésen át a szomszéd kutyának szokott villogni a vadiúj méretes velőscsontjával. A fiú pedig, ahelyett, hogy az ijedtségtől bömbölt volna, egyik kezével még mindig szorosan markolta a vödör fülét, a másikkal meg Borisz bundájába kapaszkodott és hangosan kiabálta:- Bojisz, haddál békén!!!
A hirtelen döbbenet után azon vettük észre magunkat, hogy mindnyájan megkönnyebbülten hahotázunk.
Ezután többé már volt szükség arra, hogy meséljek nekik arról, miért szeretem a kutyákat. Lehet,hogy már nem is tenném. Mindenki tapasztalja meg maga, mit jelent ez a fajta barátság!
De örömmel tölt el, amikor kolléganőmnél tett látogatásaim során elnézem kisfiát, ahogy boldogan szedi ráncba nemrég kapott kiskutyáját..
A cikket írta: Böbi
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
A kutyákra nem véletlenül mondják, hogy az ember legjobb barátja. Nagyon pontosan mutattál rá erre.
Az a kisugárzás, amit említettél, szerintem a feltétlen szeretet. A teljes odaadás.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv: Ailet
Egy macskás ismerősöm mondta egyszer, a kutyák, bár hálás állatok, szolgalelkűek. Vajon, aki feltétel nélkül szeret, már szolgalelkű? Nem hinném. Mindenesetre a történet megható volt, és tetszett a stílus is.
Üdv, Bíborka
Szia Böbi! :-) Ez nagyon édes történet volt a legelejétől már, de a nagy életmentésnél nagyon meg is hatódtam. :-) Köszönöm!
Puszi:Böbi
Kedves Böbi!
A kutyákra nem véletlenül mondják, hogy az ember legjobb barátja. Nagyon pontosan mutattál rá erre.
Az a kisugárzás, amit említettél, szerintem a feltétlen szeretet. A teljes odaadás.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv: Ailet
A kutya tényleg a legjobb barát.
Bár azon szerencsés emberek közé sorolhatom magam, akik elmondhatják, hogy ismerik a " jóban-rosszban együtt" barátság érzését, de a kutyusokban valóban még ennél is több van.
Köszönöm a véleményed, és hogy olvastál.
Üdv: Böbi
Kedves Böbi!
Egy macskás ismerősöm mondta egyszer, a kutyák, bár hálás állatok, szolgalelkűek. Vajon, aki feltétel nélkül szeret, már szolgalelkű? Nem hinném. Mindenesetre a történet megható volt, és tetszett a stílus is.
Üdv, Bíborka
Nekem a kutyák viselkedéséről mindig az jut eszembe, hogy időnként egy kicsit olyanok velünk, gazdikkal, mit egy édesanya a gyermekével.
Vigyáznak ránk, védenek minket, szeretnek és ragaszkodnak hozzánk. Tennék ezt akkor is, ha nem kapnának folyamatosan pozitív visszajelzést tőlünk.
Én emberként is szeretek időnként szolgalelkű lenni azzal, akit nagyon szeretek.
És ez engem cseppet sem zavar, sőt... :)
Nagyon köszönöm a véleményed!
Üdv: Böbi
Nagyon 'átjött' milyen a kutyus, és mennyire szereted!
Pusz:
L.
Kedves Bíborka!
Nekem a kutyák viselkedéséről mindig az jut eszembe, hogy időnként egy kicsit olyanok velünk, gazdikkal, mit egy édesanya a gyermekével.
Vigyáznak ránk, védenek minket, szeretnek és ragaszkodnak hozzánk. Tennék ezt akkor is, ha nem kapnának folyamatosan pozitív visszajelzést tőlünk.
Én emberként is szeretek időnként szolgalelkű lenni azzal, akit nagyon szeretek.
És ez engem cseppet sem zavar, sőt... :)
Nagyon köszönöm a véleményed!
Üdv: Böbi
Egyetértek :)
üdv, Bíborka
Szia Böbi!
Nagyon 'átjött' milyen a kutyus, és mennyire szereted!
Pusz:
L.
Puszi, szia!!!
Üdv a klubban! Én nem annyira kutyapárti vagyok, de nagyon jó kis történet. (Azt hiszem csak a kényelmem miatt, vagyok a macskák pártján - ők elvannak magukban is -; a szeretet, amit adnak neked, viszont törődést is kíván, amihez meg idő kellene... Önző dolog , de tudom a határaimat. Így marad a macska!) Meg tudlak érteni!
Üdv,
Pinokkió
nagyon Cuki!
Szia Böbi!
Üdv a klubban! Én nem annyira kutyapárti vagyok, de nagyon jó kis történet. (Azt hiszem csak a kényelmem miatt, vagyok a macskák pártján - ők elvannak magukban is -; a szeretet, amit adnak neked, viszont törődést is kíván, amihez meg idő kellene... Önző dolog , de tudom a határaimat. Így marad a macska!) Meg tudlak érteni!
Üdv,
Pinokkió
Köszönöm!
Nekem is volt egy cicám, nagyon szerettem. Kedvenc szórakozása volt a szemben lévő kutyaszomszéd bosszantása, de a közlekedési szabályokat sajnos nem ismerte. Azóta a szomszédok cicáiban gyönyörködöm. Igaz, csak messziről, mert az én két "fenevadam" őrülten komolyan veszi a hivatását.
Hogy Te önző nem vagy, azt biztosan tudom, mert ha így lenne, nem tartanál cicust.
Üdv: Böbi
Nagyon aranyos történet, de számomra a legmeghatóbb az volt, amikor rádöbbentem (vagyis tudtam, csak megerősítettél), hogy valóban megtaláltam a párom. Nem akarom kutyához hasonlítani, dehogy, de pontosan ezt kapom tőle...ha nekem fáj, neki is, ha védelem kell ugrik, meghallgat stb. Néha nyűgös, akkor én "szolgálom" őt. Lehet mégis van tökéletes kapcsolat?? Igaz is, van egy kutyája ;-)))
Köszönöm a véleményed!
Hogy egy ilyen társad van, aki ennyire figyel rád, ...nagyon nagy szerencse, hogy még kutyája is van,...hát maga a tökély!!! :)
Igen, szerintem is van tökéletes kapcsolat! Bár sok buktatót gördíthet elénk az élet,...ha megtaláltuk az igazit, vele élmény ez a feladat.
Nagyon sok boldogságot kívánok nektek a jövőben is!!!
Böbi
Ennyi szeretettel, ahogy a kutyádról mesélsz levettél a lábamról, mert emlékeztetsz valakire, aki hasonlóképpen osztotta meg az átélt élményeit, igaz, a cicáiról.
Ezt a szoros kapcsolatot ember és állat között igazán csak az tudja megérteni, akinek már volt kisállata. És hogy mennyire tud fájni, azt is csak az tudja megérteni, aki már egy ilyen szeretett lényt elveszített.
Éva
Szia Böbi!
Ennyi szeretettel, ahogy a kutyádról mesélsz levettél a lábamról, mert emlékeztetsz valakire, aki hasonlóképpen osztotta meg az átélt élményeit, igaz, a cicáiról.
Ezt a szoros kapcsolatot ember és állat között igazán csak az tudja megérteni, akinek már volt kisállata. És hogy mennyire tud fájni, azt is csak az tudja megérteni, aki már egy ilyen szeretett lényt elveszített.
Éva
Köszönöm, tényleg nagyon sokat jelentenek számomra a kutyusaim.(is)
Nagyon sok szeretetet és élményt kapunk az állatainktól.
A napokban egy ismerősömnél leesett az állam. Beszélgettünk, miközben mosómacija, aki úgy kapaszkodott a nyakába, mint egy kisgyerek, egyszer csak ránézett, és mancsával kétszer lassan végigsimította az arcát. Annyira emberi mozdulat volt, ha nem látom, nem hiszem el.
Csoda, hogy meghatódunk tőlük?
Böbi
Szia Mindenható!
Köszönöm a véleményed!
Hogy egy ilyen társad van, aki ennyire figyel rád, ...nagyon nagy szerencse, hogy még kutyája is van,...hát maga a tökély!!! :)
Igen, szerintem is van tökéletes kapcsolat! Bár sok buktatót gördíthet elénk az élet,...ha megtaláltuk az igazit, vele élmény ez a feladat.
Nagyon sok boldogságot kívánok nektek a jövőben is!!!
Böbi