újabb események régebbi események további események
13:53
Tündér módosította a naplóbejegyzését
20:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:08
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
15:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:35
Új cikk került fel a weboldalra

Kutyáink

2010. április 28. - Látogatók száma: 28

Valahogy sose volt szerencsém a kutyákkal. Igaz, cicapárti vagyok, de szeretem a kutyákat is. Sőt, minden állatot!

Természetesen az első kutyát férjem hozta haza, annak ellenére, hogy tudta, tartok a kutyáktól. Pontosabban ez így nem teljesen igaz, nem tudok kutyát nevelni és ezért attól tartok, hogy majd nem hallgat rám ha megnő és emiatt veszélyessé válik rám és a kicsi gyerekeinkre. Emiatt mindig azt mondtam, hogy maximum egy macska méretű kutya jöhet, mert azt fel tudom rúgni, ha nekem akar jönni. :-((
Ehhez képest hozott egy német juhász keveréket. Mielőtt nekem estek, hogy a legokosabb kutya, még egyszer elmondom, akkor, ha foglalkoznak vele. Férjem sokat dolgozott, én pedig nem értek ehhez. Mondták meg kell verni, hogy tudja ki a falkavezér...na, én ugyan meg nem verem! Soha senkit és semmit nem bántottam, szúnyognál nagyobbat nem ütök agyon bogárból sem!
A kutyus cseperedett, természetesen én etettem és takarítottam utána. Aranyos volt, de egyszer megtörtént, amitől féltem. Enni adtam neki (meg kellett várnia, míg elé teszem, ezt több-kevesebb sikerrel elértem), egy darab csirkeláb a tál mellé esett. Amikor érte nyúltam, a kutya morgott és elkapta a csuklómat. Ez volt az a pont, amikor közöltem férjemmel, a kutya megy. Az kell még nekem, hogy totyogó kisfiam fejét leharapja, mert az elejt valamit és fel akarja venni!! (Azt majd egyszer külön, hogy mennyire elítélem azokat, ahol a kutya szétszedi a gyereket :-( )
Jóval később, már a gyerekek kérésére került hozzánk a következő kutya, ami természetesen már csak tacsi méretű és többé-kevésbé tacsi fajtájú is volt. Vele "csak" annyi gondunk lett, hogy utálta a bicikliseket. Fogalmam sincs, hogy miért, de egyszerűen nem lehetett bírni vele. Ha nyílt a kapu, kiugrott és csaholva kapkodta az épp arra járó biciklisek bokáját. Persze, nem hallgatott rám és nem jött lábhoz :-((
Tudom, nevelés...nem volt jól nevelve ő sem.... Mivel egy idő után már nagyon utáltak minket a kutya miatt, elajándékoztuk. Csendben jegyzem meg, nem kötök ki kutyát, még azért se, hogy ne menjen ki, ha nyitom a kaput. Ezt én annyira megalázónak tartom számára, hogy képtelen vagyok megtenni....a pórázon vezetés az más, mindannyiunk érdeke!
Voltak még próbálkozásaink, majd sokat beszélgettem egy emberrel, akinek pulijai voltak. Olvasgattam róluk, játszottam velük, majd lassan beléjük szerelmesedtem.
De ez már egy új történet lesz.....ahogy tanulok kutyát nevelni :-))

Kis előzetes: lásd a képeket ;-)) Ő, a nagy Ő....

A cikket írta: MindenHatÓ

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. június 10. 22:37

megtekintés Válasz erre: Zsomwin - 2011. június 10. 12:39

A kutyák között a puli, az nem is kutya, hanem A Puli. Nekem is az van, fehér. A következő cikkedet még nem láttam, de tudom, egyetértünk a kutya-kérdésben. Megyek és nézem is! :))

Igazad van. Ő a PULI :-))))
2011. június 10. 12:39
A kutyák között a puli, az nem is kutya, hanem A Puli. Nekem is az van, fehér. A következő cikkedet még nem láttam, de tudom, egyetértünk a kutya-kérdésben. Megyek és nézem is! :))
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: