Mackó kis története

Látogatók száma: 28

Maci a kis rafkós, kedves jó kis házőrzőnk!

Hát, a mi kis Mackónknak nagy szíve van hízelgő, cuki és nem mellékesen játékos. Imádja a hasát és nem egyszer elássa még a tányérját is. A cicákat szereti, főleg a szomszédom 4 cicuskáját és időnként, ha kerítésnél vannak, szinte átmegy a hangja "nyávogásba".

De, mint minden kutyus és általában az állatok, nem szereti az erős hangokat és a történet itt kezdődik.

Első évben, amikor ideköltöztünk szoktatási időszak volt, hiszen kölcsönösen meg kellett egymásban bíznunk. Eljött a tél és hamarosan Karácsony, utána itt volt a Szilveszter.

Ugye mi emberek ezt megünnepeljük pezsgő, jó kaja és süti, valamint a számunkra olyan jó buli a tűzijáték. Na, ezt mi amennyire szeretjük az állatok kifejezetten nem.
Ez alól Macus sem volt kivétel.

Eljött az éjfél megkezdődött, Én már tudtam, hogy ki kell kocogni, éjfél, hideg, majd lefagytam, de mentem ki hozzá. Mackó a kutyus lak sarkában. Meglátott, kirohant le a
teraszig, be az előszobába. Én meg hirtelen köpni - nyelni sem tudtam.
Lekocogtam utána és bementem. Maci a bejárati ajtó mögött remegett, mint a nyárfalevél és hálás volt, mert bejöhetett ( amúgy kint van mindig). Az évben ezt az egy alkalmat kibírtuk. Ültünk az előtérben családilag, Ő elfeküdt és tudta, hogy most itt biztonságban van. Igen, hiszen Ő is védelmez bennünket és így most mi tettük ugyanezt.

Hajnal tájt, mikor viszonylag csend lett Macuska fölpattant az ajtónál és Én már tudtam, ki akar menni az Ő jól megszokott helyére. Ami végül is nem baj, de azt tudom, hogy mikor kiengedtem és visszanézett nagy barna szemeivel, láttam benne, hogy köszönöm gazdi.

Ez a kutyuska életünk része. Ő a szemünk, a fülünk és az orrunk. Kölcsönösen vigyázunk egymásra, hiszen mindenkinek csak egy élete van! A kis kedvenceinknek miért ne legyen jó, nekik sincs több!

Orsolya