Meghitt pillanatok
2010. július 6. - Látogatók száma: 33
A tűz vidáman pattog a kályhában, miközben egy tündérekről szóló romantikus regényt olvasok az ágy szélén gubbasztva. Ahogy belemélyedek a könyvbe, szinte észre sem veszem azt a hangot, ami végül mégis csak a fülembe kúszik, mint valami manó mormogása. De végül lehetetlen figyelmen kívül hagyni Sharon elégedett horkolását. Sharon, a perzsa macskám, aki kinyújtózva alszik az ágy közepén.
Bizony, Sharon, nőstény cica létére úgy horkol, mint egy rendes férfi, s ha sötét lenne, tán össze is keverném a férjemmel. De nincs éjszaka, így csak vidáman nézem, majd megsimogatom az oldalát, amitől hanyatt vágja magát, és odatartja a hasát, hogy ott is simogassam. Közben a négy lába az égre mered, azaz a plafonra, és már nem is horkol, hanem dorombol.
- Még! Még simogass! - nézz rám követelőző, sárga szemével.
Én pedig engedelmesen nyúlok is már felé, hisz miért tagadnék meg tőle egy ilyen egyszerűen teljesíthető kívánságot? Ujjaimmal máris becézem, s ő elégedetten nyújtózkodik közben.
Ha belegondolok, hogy valaha kóbor jószág volt, és az utcáról szedte össze egy kedves ismerősünk... Sovány volt, kiéhezett, csimbókos bundájú, riadt és bizalmatlan kóbor macska. Most pedig itt van jól tápláltan, elégedetten és teljes odaadással a kezem iránt. Semmi bizalmatlanság nincs benne, amikor az orrát óvatosan az enyémhez dörzsöli egyet jobbról, egyet balról. Ugyanúgy, akárcsak a többi cicával. Ilyenkor néha elgondolkozom, hogy Sharon vajon engem is csak egy macskának néz a sok közül? Jó lenne tudni, hogy mi jár a kis fejében.
Gyermekkoromban mindig szerettem volna érteni az állatok beszédét, de sajnos ez csak a mesében létezett. Viszont megtanultam, hogy mit szeretnének elmondani, mit éreznek és mire van szükségük. Anyu mindig azt tanította, hogy az állatok az elsők, különösképpen azok, amelyek ki vannak szolgáltatva nekünk. Pedig sokszor nem volt könnyű a nyári hőségben, amikor én is majdnem megfőttem, hogy friss vizet vigyek a csirkéknek, a kecskéknek, és bárminek, ami csak megfordult nálunk. De ez megtanított valamire. Mégpedig arra, hogy felelősséggel tartozunk azokért, amiknek tőlünk függ a jóléte, még akkor is, ha ez nem a legkényelmesebb számunkra.
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én is..... :(
Nekem is volt egy cicám de 2 éve meghalt nagyon rossz volt:(
Az első két macskámat gyerekkoromban szereztem be. Nagyon szerettem őket. :)
Sajnos.
:)
az élet már csak kiszámíthatatlan
:)
Most kemény leszek... és ha ő hal meg...
:)
elhiszem, de mikor meghalt, mert másképp nem tudom elmondani, azóta is csak azt mondom a gyermekeimnek, hogy inkább még egy gyermek, mint egy kutyus!
Csacsának hívták, mert úgy nézett ki, pedig korcs-keverék volt.
:)
Köszönöm Kiki! :)
Néha sok gond van velük, de mégis jobb, ha vannak, mint ha nem lennének. :)
Csacsának hívták, mert úgy nézett ki, pedig korcs-keverék volt.
:)
nekem csak egyszer volt egy kutyám és egy macskám, de már felnőttként
nagyon jó írás
:)
Néha sok gond van velük, de mégis jobb, ha vannak, mint ha nem lennének. :)
nagyon jó írás
:)
Kedves Luca! Én is imádom a cicákat, az előtt Micikét mi is örökbe fogadtuk és nagyon szerettük 10 évet élt le velünk! puszi Orsolya