Mivel alszunk?
Látogatók száma: 77
A minap egy rádióban hallottam egy felmérésről. Állításuk szerint minden harmadik ember valamilyen alvós állatkát használ.
A rádióban jókat vigyorogtak egymáson és magukon, sőt némi féltékenységet is lehetett hallani ezzel kapcsolatban. Sok sms érkezett ff hallgatóktól azonban, hogy a kedvesüktől kapott "izékkel" élik a napjaikat, amikor távol vannak a nőtől. Valóban szükségünk van ilyen "izékre"? Vagy csak keressük a tájékozódási pontjainkat? Egy embernek hány biztos pontra van szüksége, hogy jól érezze magát? Mi a legfontosabb, amit tudnunk kell, hogy embernek érezzük magunkat? Érdekes kérdések. Az alvós állat vajon melyik biztos pont?
Nos itt szerintem a legfontosabb kérdés egyike: mitől érezzük embernek magunkat? Hát ki mitől. De az biztos, hogy kell az érzés, a lélek nyugalma. Mert ugye ha nem vagyunk szeretve, vagy magányosak vagyunk, akkor baromi rosszul érezzük magunkat. A szellem nyugalma is fontos, hisz ugyanúgy stresszelünk, ha az agyunk dolgozik egy problémán, nem tudunk pihenni. No és itt van a test nyugalma. Akkor sem vagyunk feldobva, ha nincs a közelben ágy, amikor hulla fáradtak vagyunk, jobb híján az asztalra borulva alszunk, na ennek meg vannak következményei. :)
Tehát kell egy hely, kell egy stresszmentes kikapcsolt agy és kell egy biztos érzés. A helyet meg lehet teremteni bárhol (szinte), a biztos érzéshez... na itt jöhet be az a bizonyos alvós állatka... ez tökéletesen azt nyújtja amire szükségünk van. Az az állatka nem változik, ugyanazt adja. Tökéletesen statikus, csak mi változunk. Néha kevésbé hiányoljuk, néha jobban, de ez így természetes nekünk. Aktuális lelkiállapotunktól függően. A biztonságérzet, szeretet pótolja. Természetesen ezt máshonnan is megkaphatjuk, akár a párunktól, vagy szülőktől, életkortól, élethelyzettől függően. De ez a fontos, hogy az állatka a nyugalmat jelképezi. A hiánypótlás, ahogyan csecsemő korunkban elszakadunk szülőanyánktól, a kéz ami ringat, ami táplál, ami vigasztal, ami megóv mindentől. Ki is érthetné meg jobban ezt, mint egy folyton kéznél levő, hallgatag, meleg puha állatka. Legyen az maci, nyúl vagy bármi.
Nekem kicsi koromban egy majmom volt. Dzsudinak becéztünk, szegénykének már hiányzott a szeme, a szája de én akkor is hurcoltam és amikor a bátyám egyszer dühében földhöz vágta, leszakadt a feje. Én meg zokogtam. Visszavarrta anyám persze, de aztán később én is beálltam a felnőttek sorába, elhagytam ezeket az függőségeimet és maradt a kispárna. Mert kell valamit ölelni, kell hogy érezzük a közelséget. Egyedül nem jó. Jobb híján a takaró csücske is elég, nem vagyok válogatós, csak legyen valami. Persze az sem rossz, ha van mellettem valaki, akinek a melegségét érzem, az ölelését, de az meg elég ritka. Mondjuk úgy, hogy átmenetileg szünetel. :)
Ilyenkor mindig eszembe jut Mr. Bean párkapcsolata a mackóval, lehet hogy jókat vigyorgunk rajta, de van benne valamit. Pont úgy vesszük elő a saját kis állatkánkat, ahogyan ő, ragaszkodunk hozzá, vigyázunk rá, felruházzuk esetleg egyéniséggel, névvel, visszük magunkkal a hosszú utazásainkra, mert az egy biztos pont az életünkben. Mert biztos pontokat keresünk, amelyek függetlenek az aktuális párkapcsolattól, a nehézségektől, a fájdalmaktól, a boldogságtól és mindentől.
Akik meg nem használnak semmilyen alvássegítő, biztonságot nyújtó alvós állatkát, bizonyára máshogyan élik meg ezt. A párjukban keresik, vagy egyéb függőségeikben, de mindenképp kell a biztos pont. Amihez képest létezhetünk, mert olyan ez, mint egy kikötő. Ide mindig visszatérhetünk és nincs olyan, hogy üzemszünet. Ebben sosem csalódik az ember. Megkockáztatom olyan ez, mint a hívőknek Isten. Akármerre járnak, tudják, hogy Ő velük van és ha el is hagyják, visszatérhetnek hozzá bármikor.
Aztán ha ez a biztonságérzet megvan, akkor az agy már könnyebben nyugszik meg és végre egy jót aludhatunk, pihenten ébredhetünk, hogy az új csodás napot élvezhessük. Persze az sem hátrány, ha közben a tudatalattink megszüli a problémára a megoldást. Nem ritka, hogy az ember egy jó kiadós alvás során megálmodja a megoldást valamely kérdésre. Összegezve tehát, a tökéletes alváshoz kell a kellemes ágy, a biztonságérzet és akkor lesz stresszmentesség is. A test, a lélek és a szellem harmóniája így áll össze. Az "alvós izé" ebben segít.
A cikket írta: Ailet
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nehogy kihagyj!
Mellette foglalok állást. :)
Pussz, Tündér
Pusz:A
Tisztelt Ailet!
Én legszívesebben az unokámmal alszom. Tényleg segít.
Bokor
Üdvözlet újra itt! 6:1 az állás. Ez már döntő többség!
Üdv:Ailet
Remek kis népszavazás kerekedik itt. Máskor is kellene ilyesmit tartani, mert összehozza az embereket!
Pussz, Tündér
Amúgy én is kispárnás voltam, meg macskás, de mióta két otthonom van, azóta marad a pasim, aki nem horkol (bár én azon UFO-k közé tartozom, akik imádják ha horkol mellettük a másik. Olyankor csak mosolygok...szerintem a macskadorombolást helyettesíti nálam ;-)) ). A kényelmes ágy viszont fontos, mert hátfájással ébredni nem túl jó dolog...
Kihagytad az ujjszopást...ismerek felnőtteket, akik még művelik ;-))
Amúgy én is kispárnás voltam, meg macskás, de mióta két otthonom van, azóta marad a pasim, aki nem horkol (bár én azon UFO-k közé tartozom, akik imádják ha horkol mellettük a másik. Olyankor csak mosolygok...szerintem a macskadorombolást helyettesíti nálam ;-)) ). A kényelmes ágy viszont fontos, mert hátfájással ébredni nem túl jó dolog...
...és ha még van kedvünk macikát smacizni, akkor nagy esélyünk lesz egy üdítő alvásra...))
Valamikor a feleségemet macikámnak is neveztem, úgyhogy a kettő egybeeshet...))
Relaxálhatunk, meditálhatunk, mondhatunk mantrákat, a lényeg az, hogy megnyugtató gondolatok töltsenek ki bennünket. Képzeletben a melegség érzetét is könnyen előidézhetjük, talán még ölelkezni is tudunk. )) Mindenkinek azt és úgy kell csinálni, ahogy jólesik. Ha a maci tapintása kellemesebb, mint a házastársunké, akkor válasszuk azt...))