Nagy kutyus után kis kutyus

Látogatók száma: 16

Január végén elpusztul a bernáthegyi kutyánk.Mindig nagy testű házőrzőnk volt.Két hét elteltével gyermekem be állított egy 6 hetes pincsivel :).

Nem volt különös probléma a Panni nevű bernáthegyinkkel,egyszerűen hetedik évében volt.Ez az adott fajtánál már jelentős kornak számít.Mert ugyebár a hegyi mentő kutyusok nehezen viselik el a 30-32 fokos meleget nyarat.Bizony ezzel Panni is így volt télen volt elemébe.Amikor havazott,ő a hóba hempergőzött,ette és boldognak láttuk.Nem így a meleg nyárban.A család szomorúan vette tudomásul azt,hogy csendesen elaludt, azon a bizonyos januári napon.
Én akkor úgy határoztam,hogy nem kell már nekünk több kutyus.A gyerekek már nagyok,és keveset lehetnek vele együtt.Ez volt a hivatalos verzióm :).Nem akartam megmondani a kicsiknek az igazat.Már második bernáthegyim ment el,és nekem kevés ez a hat esetleg hét év.Más fajtában pedig nem gondolkodtam,mert nekem csak ez volt,és nem ismertem olyan fajtát,amit talán el tudnék fogadni.Valamikor azért esett erre a választásunk a férjemmel,mert szereti a gyerekeket,megbízható,és kellően nagy,hogy házunkat őrizze.
A gyerekek nem vitatkoztak,egyet értettek abban,hogy sok időt töltenek a közép iskolába és az utazgatással.Meg azzal is nyugtattak,hogy van cicánk és nyuszink is.
Én megnyugodtam és tovább léptem ezen a dolgon.
Azután jött fiam névnapja.Hiába érdeklődtem mit is szeretne,nem nyilatkozott.Illetve azt mondta,hogy nem tudja.
Majd el jött a jeles nap,és fél órával később érkezett haza.De amikor ajtót nyitottam nem is kellett magyarázkodnia,mert ölébe volt a hat hetes pincsi.Természetesen véletlenül a nővére is éppen akkor érkezett meg :).
Mikor be lépett,csak annyit mondott,hogy ezt szeretné kapni a neve napjára!Mit lehet erre mondani?Hát jó!És akkor következett a legjobb része a dolognak.A két gyerek azon kezdett tanakodni,hogy mínusz 14 fokba mi is lesz Picivel?Addig tanakodtak,amíg úgy döntöttek,hogy legyen benti kutya.És hirtelen elkezdték sorolni az érveiket.Nagy egyetértés volt közöttük.Persze a végén ott volt,hogy ez névnapi ajándék.
Én hiába mondtam a magamét,nem sok foganatja volt.
A kis kedvencük addig nézett rám,amíg meglágyult a szívem.Amikor letették,hogy ismerkedjen a lakásunkkal,ajándékot hagyott a csempén.Erre persze én szóltam az ünnepeltnek,hogy ajándékot kapott Picitől :).
Nagy nehezen meg egyeztünk.Bent lehet a kis kutya,amíg ennyire hideg van kint,de ők takarítanak utána.Tavasszal pedig ki megy az udvarra.
Napok teltek el,de én csak néztem a kutyusunkat,és nem tudtam mit kezdeni vele.Olyan kicsi volt,meg annyira furcsa jelenség :).
Teltek a napok,a hetek.A gyerekek be tartották amit ígértek,szorgalmasan tanitgaták Picit,és takarítottak,ha az nem jegyezte meg a feladatát.Néha oda jött hozzám is,és annyira ártatlanul nézett rám.Nem lehetett nem megsimogatni,majd ölbe venni.Olyan volt mint egy védtelen gyerek.Mint ha tudta volna,hogy nekem kell meglágyítani a szívemet,hogy ő továbbra is bent éldegéljen a házba.
Azután eljött a tavasz.Én természetesen előhozakodtam a dologgal.Amikor mondtam,hogy miben egyeztünk meg,arra lettem figyelmes,hogy lelkembe már én sem szeretném,hogy Pici ne lábatlankodjon a lábunk körülöttünk.Mert időközben én is megszerettem,ő pedig szobatiszta lett!

A cikket írta: Farkas Margit

támogatóink