újabb események régebbi események további események
15:33
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
14:44
Virág módosította a naplóbejegyzését
14:43
Virág új bejegyzést írt a naplójába
00:53
emillio új cikket töltött fel
22:59
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
20:53
Új cikk került fel a weboldalra
20:27
Új cikk került fel a weboldalra
00:05
Új cikk került fel a weboldalra
23:46
Új cikk került fel a weboldalra
23:22
Új cikk került fel a weboldalra
20:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:13
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
11:12
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:11
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
10:54
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:28
Black Ice módosította a cikkét
20:22
Black Ice új cikket töltött fel
19:26
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
19:25
clubziguero regisztrált a weboldalra
16:49
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába

Nem ér a nevem!

2011. május 7. - Látogatók száma: 73

Még be sem mutatkoztam! Én vagyok a Golyó!

Ez így nem fog menni. Állandóan itt köröz. Már azt sem tudom hová fussak. Felveszem a nyúlcipőt, gyors vagyok mint a villám, de ezt sehogy sem tudom lerázni. Olyan erőszakos és egyáltalán nem az esetem. Nem veszi észre, hogy szép szóval többet is elérhetne? Nem így, ahogy ő teszi. Nyomul, mint valami állat.
Az éjjel le sem hunytam a szemem, mert mint egy árnyék követ, figyeli minden lépésem, minden mozdulatom. Még oda is utánam jönne, pedig a dolgomat el kell néha végezzem, azt azért megvárja. Még szerencse, hogy nem vagyok egyedül. Jönnek a tesóim és megvédenek, ha kell, de valami furcsát éreztem a múltkor, mintha ők sem lennének mindig ugyanazok.
A viselkedésük hagy némi kivetni valót. Hagynám is, meg nem is, magam. Mennék is maradnék is. És olyan önkéntelenek a mozdulataim. Én nem is ezt akartam csinálni.
Mondanám neki nem azért hentergek, hogy kellessem magam, csak az érzékeim játszanak velem. Ilyenkor tavasszal mindig szerelmes vagyok. Azt hiszi ő van csak egyedül ezen a világon? Álljon be a sorba, és majd meglátjuk ki bírja tovább!

Több udvarlóm van, mint égen a csillag. Egyik szebb, mint a másik, micsoda pompás, erős valamennyi. Még jó, hogy a végső szó az enyém. Majd én eldöntöm kinek adom oda a legféltettebb kincsemet. Elvégre én vagyok a nőstény. Elhiszem, hogy finom az illatom, nehéz ellenállni, de most korog a gyomrom és valami harapnivaló után kell nézzek, mert még a végén éhen pusztulok. Na nem, azért kibírom azt a kis időt, még többet is, ha nagyon megerőltetem magam.

Soha nem jön üres kézzel, mindig akad egy-két jó falat. Érti a dolgát, hogy miből jut neki ennyire? Nem is tudom. Biztos nyert a lottón! Bár az is lehet elvakult kissé. Nem látja, hogy mennyien vagyunk? És egyre többen és többen. Még nem tudja, majd megtudja. Szapora egy fajta a miénk! Már szinte sajnálom szegényt. Azt hiszem világgá mennék, de nem venném a szívemre, még meghasadna. Ezen még gondolkodnom kell, hiszen jó helyem van. Nagyon jó a dolgom is, egyelőre. Nem lehetek egy hűtlen kutya, amikor ilyen jó volt hozzám egész télen, amikor tényleg nem volt semmi harapnivaló. Csikorgó hidegben is képes volt kijönni, mindig hozta nekem a kaját. Megérdemli, hogy szeressem. Hiszen csak én vagyok neki, no meg a többiek, de azok is megérik a pénzüket.

Ő mondta, amikor utoljára panaszkodott. Hallgattam, mit is tehettem volna mást, amikor itt duruzsolt a fülembe. Ilyenkor elmesélte szinte az egész életét. Már kívülről tudom. Hát emberi sors az ilyen? Akkor inkább maradok a fajtámnál. Bár az se sokkal jobb!
Na végre, kicsit megnyugodott a szentem. Tudtam én, hogy előbb-utóbb feladja.

Ideje körülnézni. Szereti, ha ott a fogadóbizottság. Szedem a lábam, ide is utánam jönnek, nem is értem miért, csak nem ugyanazért?
Na végre, feltűnik a kanyarban, no de ilyen későn? Most meg miért állt meg? Nem olyan hosszú ez az út! Igaz én kocsival tettem meg a kilométereket, de engem se kérdezett senki, csak bedobtak a hátsó ülésre és egy dobozban landoltam egy ismeretlen, idegen tájon tértem magamhoz. Eleinte milyen furcsa volt, izgalom, izgalom hátán. No és az a hatalmas fa? Felfelé még könnyű volt, soha nem felejtem, de a visszaút? És ott is segített.

Aha, elindult! Jövünk már! Azt nagyon szereti. Én vagyok az első, aki simit kap, aztán jöhet a többi. Kicsit ugrándozok, had legyen még bonyolultabb az élet, de óvatosan, még a végén hasra esik! Azt nem akarnám, akkor ki hoz nekem kaját, no meg a többinek?
Most a kegyeiért ugrándozok. Mi az nekem átugrani a másikat, nincsenek előttem akadályok! Én vagyok a Golyó! Ja, még be sem mutatkoztam! Ez a nevem. Ő akasztotta rám, mert olyan vagyok, mint a hó. A többiek? Egyik fekete, mint a korom, a másik vörös, mint a róka, a harmadik? Olyan Szöcske formája van, szürke, mint az egér, akár az anyám. Jó fej! De mostanában, mintha kicsit harapós lenne a kedve. Pedig most volt a születésnapom, igaz jó testvérhez illőn viselkedtem. Megosztottam, amim volt. Testvérek között ezt így szokás.

A cikket írta: zsoltne.eva

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. július 26. 00:43

megtekintés Válasz erre: katalina - 2011. július 25. 11:29

Szia, Évi!
Nagyon aranyos történet. Érzem a soraidból, hogy állatbarát vagy. Én is nagyon szeretem őket. Nekem is volt egyszerre három cicám. Egyik 21 évig élt velünk, a másik is (annak pontos szülinapját nem ismertem) legalább 18 évig. A kiscica pedig amikor kandúrsorba került, egy alkalommal nem jött haza éjszakai kalandjaiból.
Annyira szerettem őket, hogy már nem merek újakkal kezdeni, mert nagyon hozzám nőnek.
A képet a négy cicáról kimásolhatom? Majd ráírom, hogy Tőled van!
Puszillak: Katalina

Hát ez természetes. Én is villogok velük, ahol csak lehet. Mert még most is nagyon cukik, csak egy kicsit lepasszoltak, akár a gazdájuk. Hiába! Sokan vannak!
Holnap megyek hozzájuk, jó kis házikoszttal.
Majd szalad elém megint a fogadóbizottság. Így szokták! :-)

Köszi, hogy írtál. Még Morzsáról és Szöcskéről nem írtam. Golyóról és Kormiról igen.
Az anya, az Anya!!!! Nagyon szeretem! :-)

Puszi,
Éva
2011. július 25. 11:29
Szia, Évi!
Nagyon aranyos történet. Érzem a soraidból, hogy állatbarát vagy. Én is nagyon szeretem őket. Nekem is volt egyszerre három cicám. Egyik 21 évig élt velünk, a másik is (annak pontos szülinapját nem ismertem) legalább 18 évig. A kiscica pedig amikor kandúrsorba került, egy alkalommal nem jött haza éjszakai kalandjaiból.
Annyira szerettem őket, hogy már nem merek újakkal kezdeni, mert nagyon hozzám nőnek.
A képet a négy cicáról kimásolhatom? Majd ráírom, hogy Tőled van!
Puszillak: Katalina
2011. május 14. 07:02
Évikém!

Én ugyan kutyapárti vagyok, de minden háziállatot szeretek. A Te kis Golyókád nagyon aranyos cica lehet, nem csodálom, ha ő lett a kedvenced.

Puszillak

heleenke
2011. május 7. 21:29
Szia Éva!
A gazdasági világválság a gazdákat nehéz helyzetbe hozta, de a cicák elfelejtettek már egeret fogni:-(
Üdv,
Pinokkió
2011. május 7. 21:04

megtekintés Válasz erre: Gyuri - 2011. május 7. 09:35

Hogy ma mindenki milyen "titokzatos"? Jól aludtatok az éjszaka!
Remek írás,de titokzatosságában is nagyon... átlátszó...

Tiszt.Gyuri

Kedves Gyurikám!

Mire gondolsz úgy konkrétan? Mi lehet olyan titokzatos, hogy még én sem tudok róla? :-) Én ártatlan vagyok!!

Puszi,
Éva
2011. május 7. 09:35
Hogy ma mindenki milyen "titokzatos"? Jól aludtatok az éjszaka!
Remek írás,de titokzatosságában is nagyon... átlátszó...

Tiszt.Gyuri
2011. május 7. 08:37
Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: