Rekviem - Mártonért

Látogatók száma: 41

Márton - egy lúd
Volt
Bár neve gúnárt sugall, de Ő nem gúnár volt
Márton - Lány Liba
Volt
Igen, lány volt, s egyéniség
Szép kék szemeivel, ha ránk nézett beszélt ...
mesélt - távoli vidékről, a repülésről,
s amire talán vágyott - a magas égről, hol szabadon szárnyaltak testvérei ...
... Nils Holgersson történetét is tudta ...
álmában, mikor egy kedveset gágogott, Márton Lúdról álmodott
Vágyai sugallatára, szárnyait próbálta,
de mégis tudta, hogy az udvarunk az otthona
Totyogott mellettünk, megbízott bennünk
csőrével az ajtón kopogott
- ilyenkor egy szelet kenyeret kapott -
hogy lásson minket, vele legyünk
Hagyta - szerette, ha simogatjuk
fejét ölünkbe fektette, nyakát begörbítette,
s ha szusszanásnyira elszenderült, még horkantgatott is nekünk
- Mártont nálunk sérthetetlenség övezte
soha nem jutott eszünkbe, hogy pecsenyeként tepsinkben végezze -
Tudta hogy szeretjük
kedvességgel hálálta ezt meg nekünk
Boribari- Fekete volt a társa
kergetőztek - játszottak
hol egymás bosszantására, hol magukat nekünk produkálva,
de vigyázva egymásra
Fekete Bárányból pénz lett
így Márton játszótársa elment
Játék helyett, Márton fészket készített,
s költött volna ki a meleg fészekben mindent
Árva Liba azt nem tudta
hogy nem tojások voltak alatta
Őt csak az ősi természet hajtotta ...
Ma reggel jött a döbbenet ...
az udvaron
mint hópelyhek
csak Márton tollai libegtek ...,
s a nyom a szomszéd telken
hogy nem adta magát könnyen
tépett tollai voltak szerteszéjjel ...
Ha most az Égre nézek
Mártont látom repülni
északnak majd délnek
és tudom, hogy befogadták Őt
az égi lúdtestvérek ...