Modern idők
Látogatók száma: 96
Sok bútorom van. A felét örököltem, ragaszkodó természet lévén, ha kicsit zsúfoltan is, de mindnek találtam helyet. Sokszor gondoltam arra, azért egy-két darabtól mégis jó lenne megszabadulni, de sosem vitt rá a lélek, hogy eladjam őket. Egyszer egy fuvaros felajánlotta, hogy ingyen elviszi...Bezzeg, ha én akarok venni, a legegyszerűbb darab is vagyonokba kerül. Ennyit az én patinás bútoraimról.
Most viszont olyan helyzetbe kerültem, hogy a konyhai gépállományom úgy megszaporodott az idők folyamán, hogy sehol nem találok már helyet nekik, ide-oda dugdosom őket. Ezért elhatároztam, hogy veszek egy egyszerű konyhai polcot, ahol szépen minden darabot elhelyezhetek, még mutatnának is, megérdemlik, sok szolgálatot tettek már nekem.
A katalógusban ki is néztem egyet, mértre, kinézetre meg is felelt volna, igaz, az én konyhabútorom fehér, ez meg halványbarna, így lelki szemeimmel már át is festettem fehérre, szeretek festeni és ilyen csekélység nem lehet az én vásárlásom akadálya.
Tegnap aztán el is indultam, vittem egy colstokot is a biztonság kedvéért. Micsoda öröm, megláttam az én polcomat, de jobban szemügyre véve akárhogy is méregettem, rájöttem, ez bizony nem fér be az én kocsimba.Mindegy, lógó orral választottam egy kissebbet, igaz, hogy a duplájába kerül, de legalább el tudom vinni.
A hatalmas bútorboltban végre találtam egy eladót, elmondtam az óhajom és készségesen biztatott, azonnal hozzák a kiválasztott terméket, azaz a polcomat. Ennek a mérete 30x40x120 cm. Dalolva elfér a kocsiban.Ahogy ott várakozok, egyszercsak megjelenik az eladó egy lapos kartondobozzal. Mondom, én egy polcot kértem, azt mondja, ez az, ebben minden benne van. Paff lettem, később arra gondoltam, ezzel az erővel a másik polcot is megvehettem volna, csak egy kicsit nagyobb lett volna a doboz mérete.
De hogy ez a doboz milyen nehéz volt! Az eladó készségesen kinyitotta a bútorbolt ajtaját, de a kisújjával sem segített volna legalább az ajtón kívülre kitenni. Onnan elvonszoltam a kocsiig, majd rogyadozva nagy nehezen betettem.
Itthon aztán szétcincáltam a csomagot, benne volt minden elem, továbbá egy halom csavar, tipli, védőfólia stb. Keserűen vettem tudomásul, hogy ezt bizony nekem kell összeszerelni, adtak hozzá szerelési útmutatót. A délutánom tehát előbb a tanulmányozással fog eltelni, majd lesz, ami lesz, nekiesek a szerelésnek..
Igy jár az ember, ha nem hallja az idők szavát, maga issza meg a kárát...
Ilona B.T.
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Drága Anyu!
Tudom,most milyen nehéz Neked! De a mindennapi teendők,-ha egyáltalán lehetséges,-kicsit elterelik a gondolataid. Az élőkért muszáj tenni, szorgoskodni, mert az életnek mennie kell tovább...Annyi mindent túl kell élni ebben az életben...:(
Jó munkát, majd pihenést kívánok Neked!
Puszi
Valóban nehéz.Vannak mélypontok.És valóban ezek az egyszerű,mindennapi teendők segítenek elterelni kicsit a gondolataimat.Köszönöm együttérző szavaidat!
Puszi
Örülök,hogy sikerült!Ha már a magad Uram ha szolgád nincs üzemmód maradt.Nálam holnapi program a fűnyírás,meg kaptam egy szatyor őszibarackot azt kell még befőzni.
Lassan visszazökkenek a mindennapos teendőkbe,legalább lefoglalnak.
Puszi
Tudom,most milyen nehéz Neked! De a mindennapi teendők,-ha egyáltalán lehetséges,-kicsit elterelik a gondolataid. Az élőkért muszáj tenni, szorgoskodni, mert az életnek mennie kell tovább...Annyi mindent túl kell élni ebben az életben...:(
Jó munkát, majd pihenést kívánok Neked!
Puszi
Sikrült, Anyu, köszönöm, igazán örülök neki. Örömömben még a füvet is levágtam, holnapra már csak az utca marad...:-)
Puszim
Lassan visszazökkenek a mindennapos teendőkbe,legalább lefoglalnak.
Puszi
Ilonám!
Ez a régi csináld magad mozgalom,csak még fizetsz is érte.Ha sikerül összeraknod,akkor már semmi nem állíthat meg,bármit meg tudsz csinálni.Sok sikert,és sikerélményt!
Puszi
Puszim
Bennem is megvan a hajlam, hogy nekilássak nem női dolgoknak, most éppen egy fűrészbakon gondolkodom... Kettő is van, de elkorhadt, nagyobb becsben kellett volna tartanom... az egyik még alkalmas etalonnak... de még mielőtt nekilátnék valaki mindig kiveszi a szerszámot a kezemből, mondván, hogy nem női dolog..., pedig én is tudok nagyon mellé ütni a kalapáccsal... :-)
Az én bakom is elég rozoga, de remélem, még ezt az évet kibirja..
Ez a régi csináld magad mozgalom,csak még fizetsz is érte.Ha sikerül összeraknod,akkor már semmi nem állíthat meg,bármit meg tudsz csinálni.Sok sikert,és sikerélményt!
Puszi