365 nap
Látogatók száma: 43
Leírva csak egy szám...
Ennyi telt el,mióta utoljára megöleltél és bezárult mögötted az ajtó örökre.Döntöttél és mi birkózunk a felfoghatatlannal és nem segít a múló idő.Csak néha könnyebb elviselni a hiányod.
Egy évvel idősebb lett egy gyermek is,aki hiányol,aki nem mondhatja már neked :Apuci.
Te sem mondod már nekem:Anyciii...Már csak álmomban hallhatom és álmomban örülhetek a mosolyodnak.
365.Álmatlan,könnyes éjjelek és álmodó nappalok.Már semmi nem ugyanaz többé.
Kevesebben üljük körül az asztalt az ünnepeken,üres a helyed.Születésnapodon csak a temetőbe vihetek virágot.
Hiányoznak még a kis szurka-piszkáid is,és a jókedvű nevetésed.
Mosolyod mögé rejtetted minden szenvedésed,nem engedted,hogy bárki is mögé lásson.Egyedül akartál megoldani mindent,de eljött az a pont,amikor már nem ment.
Magadra maradtál végül.Mi volt az utolsó csepp a pohárban,már sosem tudjuk meg.
Itt maradt az űr szívünkben.365 nap telt el.
Megyünk tovább,Nélküled. Kis léptekkel.Teszem egyik lábam a másik után.Egyik nap a másik után.Megélve az apró örömöket és féltve,akik még velem lehetnek.
Már semmi nem ugyanaz többé.Rádöbbentettél,minden romba dőlhet egy pillanat alatt.Értékelni kell a mát amíg lehet.
Hiányzol! :(
A cikket írta: Anyu
Hozzászólások
időrendi sorrend
Drága Anyu!
Engedd meg, hogy leírjam ide húgom halálára írt versem utolsó sorait:
Mondanám, rendben lesz minden,
véred itt csörgedez ereimben..
Nem berreg délben a telefon,
csak ülök mellette bénán, hallgatagon,
a kutya halkan nyűszít az ajtó előtt,
többet semmi nem nem lesz már olyan,
mint azelőtt..
És ez valóban így lett! :( Írhatnék most vígasztaló szavakat Neked, de csak együttérezni tudok Veled. Átérzem a fájdalmad. De az élet megy tovább. Tovább kell mennie az ittmaradottakért...
Puszi
Igazad van.Abban is hogy többet semmi nem lesz már olyan mint azelőtt és abban is hogy menni kell tovább az ittmaradottakért.Az eszem tudja is,de a szív...A születésnapok,ünnepek,évfordulók könnyesek még.
Puszi
Engedd meg, hogy leírjam ide húgom halálára írt versem utolsó sorait:
Mondanám, rendben lesz minden,
véred itt csörgedez ereimben..
Nem berreg délben a telefon,
csak ülök mellette bénán, hallgatagon,
a kutya halkan nyűszít az ajtó előtt,
többet semmi nem nem lesz már olyan,
mint azelőtt..
És ez valóban így lett! :( Írhatnék most vígasztaló szavakat Neked, de csak együttérezni tudok Veled. Átérzem a fájdalmad. De az élet megy tovább. Tovább kell mennie az ittmaradottakért...
Puszi
Puszi
Kedves Anyu!
Nehéz bármit is mondani. A belőled feltörő érzéseket, csak az tudja igazán, aki megélte.
Sokunk vesztette már el szívéhez közel álló szerettét.
Egy gyermek néma hangja- a már nem mondhatóval. Az ember lelkében örökre ottmaradó fájdalom.
Egy Anya fájdalma, sosem múló, mindig fájó.
Az egyedül maradt Társ, törött szárnyú földre lökött madár.
A vigasznak magától kell megszületni.
Tudni, hogy Ajándék volt számunkra, s mi is azok neki.
Az Élet megy tovább.
Az életet az ittmaradottaknak élniük kell
A Gyermekért, a Holnapért, saját magukért, és Őérte aki már elment.
Együttérzésem kedves Anyu.
Üdvözlettel
Zita
Átérzem fájdalmad, Anyu, veled vagyok!
Puszi: Yolla
Puszi
Drága anyu, megértelek... Azok a szavak: "nélküled" és hogy "hiányzol" mind kifejeznek valamit, valakiről szólnak... Kényszerítjük magunkat, hogy legalább egy pillanatra ismét vele legyünk...
Engedd meg, hogy idézzek egy írásomból...
"A hozzánk közel álló személy nélkül tovább élni az életet képtelenségnek hisszük. Vele együtt elveszítjük a boldogságot is.. Hirtelenjében minden együtt eltöltött perc, óra, nap, évek csodálatossá válnak. Olyanná, ami felejthetetlen és szinte kényszerűséget érzünk emlékezni, emlékeztetni rá..."
Ma már tudok én is hálás lenni a szép emlékekért.
Puszi
Nagyon megértelek! Ez az a mély fájdalom, amiről hihetetlen nehéz beszélni....Az idő nem áll meg mi pedig csak bizakodunk....Kell ott fent egy ország...❤ puszi
Nehéz bármit is mondani. A belőled feltörő érzéseket, csak az tudja igazán, aki megélte.
Sokunk vesztette már el szívéhez közel álló szerettét.
Egy gyermek néma hangja- a már nem mondhatóval. Az ember lelkében örökre ottmaradó fájdalom.
Egy Anya fájdalma, sosem múló, mindig fájó.
Az egyedül maradt Társ, törött szárnyú földre lökött madár.
A vigasznak magától kell megszületni.
Tudni, hogy Ajándék volt számunkra, s mi is azok neki.
Az Élet megy tovább.
Az életet az ittmaradottaknak élniük kell
A Gyermekért, a Holnapért, saját magukért, és Őérte aki már elment.
Együttérzésem kedves Anyu.
Üdvözlettel
Zita
Puszi: Yolla
Engedd meg, hogy idézzek egy írásomból...
"A hozzánk közel álló személy nélkül tovább élni az életet képtelenségnek hisszük. Vele együtt elveszítjük a boldogságot is.. Hirtelenjében minden együtt eltöltött perc, óra, nap, évek csodálatossá válnak. Olyanná, ami felejthetetlen és szinte kényszerűséget érzünk emlékezni, emlékeztetni rá..."