5.parancsolat / részletek 10.
Látogatók száma: 58
Tíz nap után késznek találta a házat. Erejéből annyi tellett, és hát, elég takarosra sikerült valóban. Kívülről is átfestette fehérre, de még a mocskos, lomoktól tarka udvart is rendbe szedte. A padláson kisautót talált az egyik sarokban, ahol pokróc is volt. Látszott, nem poros, azt bizony használta ott valamely gyerek. Kezébe vette a játékot, pörgette. – Peti. – Bukott ki száján a gondolat.
Ahogy végzett a házzal, ráfordult az agya Ficsoknéra. Az ám! Vali összejárt véle mindig! Hátha tud valamit az asszonyáról, és akkor talán érte is mehet. De legalább üzenni tudjon, ha már így esett.
Megmosdott, átöltözött, és indult Ficsokékhoz. Jaj, csak tudjanak híreket!
De hiába ment. A híreket ő szállította éppen. Semmit nem tudtak, csak sejteni vélték, hogy baj van. Hiszen valamely gyerek, vagy Valika, csak benézett egy-két naponta a portájukra.
- Juliskám, ha Vali jelentkízne, - állt meg a kovácsoltvas kapu mellett, ahogy visszaindult- maondjad néki, hogy nem iszok már. Azaóta egy kaortyot se nyeltem, hidd el. De nem es faogok, dögöljek meg, ha igen!
Juliska megdöbbenve bólogatott. Szava se jött jó ideig, úgy megrémült attól, amit hallott. Szerette a Halál gyerekeket.
Kicsit csalódottan ment haza Pista. A remény, egyre távolabb sodródott a valóságtól, és kedve is egyre inkább hangolódott a magány és önvád felé. Még várta Valit. Még hitt abban, hogy visszajön hozzá, és a gyerekekhez. Igaz, ez a hite minden nappal csak fogyatkozott, és kezdett olyanná válni, mint kisgyermekkorában Isten fogalma. Ő mindenféléket képzelt róla, de az, talán észre se vette, hogy ő létezik. Hiába volt az akarat, és az ima.
De Vali valóság volt, aki hozzá tartozott – valamikor. Őt látta, érezte, és tudta, hogy sokszor bántotta a helyett a más helyett, aki úgy hitte, becsapta őt. Az ember jobban jár, ha nem hisz, egyes egyedül ez az igazság. Ezt sugallták mindenfelől, és érezte ezt minden ép eszű, aki figyelte a világot maga körül. Ő is érzékelte, ahogy elfogy körülötte a levegő, bár nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a levegőt csakis önmaga szívta el valamikor a múltban, a jövője elől. A mából, amikor már csak fuldokolni van ereje, és várni. Várni valamire, ami bizonytalan, és már talán soha nem lesz igazán, és biztosan az övé. A barátnak hitt haverok elmaradtak, nem volt kapocs a kocsma nélkül. Egymagára hagyatva küzdött. Önmagával.
Három hónap múltán már megfogyott a hite. Önmagában is, de az életben, fogódzók nélkül járva tipródott, és egy tapodtat se haladt előre. Ott hagyta a TSZ-t, elment juhásznak Nyírszőlősbe. Hátrahagyta a házat, amit olyan szépen rendbe hozott. Bezárta, a kulcsot benyomva a fagerenda alá, fordított hátat neki. Nem kötötte már oda senki.
Egy lakatlan, füstös, igen romos bungallót kapott „szolgálati háznak”, itt is csak messze a sűrűn lakott falutól, távol mindentől.
Magától is nagyon távol helyezkedett.
A napok teltek, hónapokká, majd évekké duzzadtak. A reménytelenség egész bensőjét átjárva kínozta. Italt, azóta se érzett a nyelve, kocsmába se járt le soha. Az emberek is elfeledték volna, ha havonta be nem ballag a falu boltjába füstölni való bagóért. De bejárt. Ha mégoly ritkán is.
Az egyik napon, rongyokba burkolt öregasszonyt talált a kocsma előtt feküdni. Arccal a föld felé hasalt, az arcát nem is látta, ahogy fölé hajolva nézte mit csinál. Aludt. Részeg volt, büdös, és elképesztően rongyos. Ócska szoknyája fedetlenül gyűrűzött a fara fölött, amit elmocskolt, ürülékes bugyogó takart. Ritka szálú barna haja nyakánál volt összefogva egy befőttes gumival, ami után, mint valami barna giliszta, úgy tekeredett az összefogott varkocs. Arca borvirágos, orra duplájára hízva vöröslött. Apró szemeit becsukva szívta tüdejébe a port, ahogyan hasalva lélegzett. Nyála, kis tócsát gyűjtött a kitátott szája előtt. Életében nem látott még ehhez fogható ronda és visszataszító jelenséget.
Sokáig lökdöste, még vizet is kért a kocsmából, hogy leöntse. Adtak neki, aztán röhögve nézték, ahogy nagy nehezen lelket ver belé, és magával hurcolja. Ugratták is, mi mindent tegyen véle, hogy életre keltse, de nem törődött velük.
Na, kaptak témát egy hónapra. - Gondolta menet közben, ahogy a nőt vonszolta maga után. A kocsma népe aztán duhaj jókedvre derülve fordult vissza, be az ivóba, hogy kitárgyalják ezerféle módon a látottakat. Kocsmaasztalt csapkodva röhögtek, felduzzasztva különféle történetekkel az eseményeket. Aztán hordták is a híreket, szerte a faluban, szélesen nevetve.
A nő, cingár lábaival kuszán inogva kullogott Pista oldalán. Pityu fogta a karját, de magához vonni nem akarta, mert nagyon nagy szaga volt. Így is tudta tartani, hiszen majdhogynem emelte a vékonytestű rongykupacot. Alig ellenkezett, viszont hablatyolva gajdolt végig a poros úton, ahogy húzta magával a férfi. Hasa tolta maga előtt a levegőt, mint a nagy várandósok hasa, úgy meredezett.
- Mi a neved, he? – próbált beszélni vele – Mit katyaogsz? Hallgass mán, ha nem faog a fejed! A nyílved is hiába faorgatod! Te világ csúfja, te! Gyere mán, a keserves mindenit az anyádnak!
A cikket írta: Zsomwin
Hozzászólások
időrendi sorrend
A végén még szent lesz a Pistánkból. Remek!
Bokor
Válasz erre: Tündér
Legalább megpróbálta...
Pussz,
Tündér
Pussz,
Tündér
Válasz erre: Zsomwin
Mire megy már vele? A tartás valóban tanult dolog, de hát kell hozzá némi IQ, hogy az ember időben(!) tanuljon az élettől. Mert aztán, ha már késő, akkor vagy feláll újra a megszerzett tartásával, vagy...
Történik jó is, persze.
A testvéreket is végigkísérem, no és persze Valit, aki mindennek a mozgatórugója. Hiszen belőle indult ki minden, ami történik.
( A nő dolga -lenne- összetartani a családot. Ha nem ezt teszi, a család felveszi azt a ritmust, amit a nő diktál. Akaratlanul.)
Válasz erre: Vass. N Edith
Pista megkeményedett. Igen erős leckét kapott a sorstól. Lett tartása. Remélem, hogy valami jó is történik még az életében.
Vajon Vali sorsa hogyan alakult?
A testvérek....? Velük mi lesz?
Már sok kérdés gyülekezik bennem.
Történik jó is, persze.
A testvéreket is végigkísérem, no és persze Valit, aki mindennek a mozgatórugója. Hiszen belőle indult ki minden, ami történik.
( A nő dolga -lenne- összetartani a családot. Ha nem ezt teszi, a család felveszi azt a ritmust, amit a nő diktál. Akaratlanul.)
Vajon Vali sorsa hogyan alakult?
A testvérek....? Velük mi lesz?
Már sok kérdés gyülekezik bennem.