5.parancsolat / részletek 13.
Látogatók száma: 68
A gyerekek, az udvaron kerengtek. Kis csoport leányka „körben áll egy kislánykát” játszott, Évi épp a közepén sürgött a körnek, keresztbe tett kézzel fogva egy másik kislányt. Pétert azonnal felismerte, és eresztette a sergést tartó kezet nyomban, hogy a vele pörgő gyerek repült hirtelen a falnak. Ezer szerencse, hogy a lendület nem verte szét a fejét is a falban. Éva rohant, Péter kitárt karjaiba csapódva, és nevetett.
- Peti! Értem jöttél, Peti? – lelkendezett.
Pista csak állt, bámulta kislányát, aki már nem volt oly nagyon szőke, mint ahogyan emlékezett. Arcocskája is megnyúlt, elveszítve a kisbabás gömbölyded alakot. Szája az övé volt, vaskos, bíborvörös fényű húsos ajak, és a szeme szintén. Mélykék, nagy, és árnyas pillák ölelték. Nem ismerte volna fel, így első ránézésre biztosan. Csak a szemét. Talán.
Éva nyolc éves volt. Idegen, hideg pillantásokat küldött Halál Pista felé. Nem tudta kit lát. Kerestek egy padot, lekuporodtak.
- Évikém, kisjányom, az apád vagyok – fordult felé Pityu.
A gyerek barátságtalan arcot vágott.
- Igen? És eddig hol voltál? – vágta Pista elé a kérdést. Metsző, éles hangon szólt. Bántani akart.
Peti békíteni próbált.
- Maradj már Évi! Nem örülsz, hogy eljöttünk? Mennyit terveztünk már, nem emlékezel? Még tavaly is vártad aput, te mondtad a találkozón.
- Az tavaly volt. Aztán nem jött sose. Akkor most mi van?! Vagy magával visz? He? Vagy te? Úgyis megint itt hagy. Meg itt hagysz te is. Ide senki nem jön úgyse! Hagyjatok inkább békén! - Azzal elszaladt.
Nem volt idő a vigasztalásra, a magyarázkodásra. A gyerekeket ebédhez készítették, ők meg eljöttek.
- Nem baj, apu - szólt Peti a kapuban. –Majd megnő és megérti, hidd el. Ne szomorkodj miatta!
De már oda lett a jókedvük.
Megölelték egymást az állomáson. Péter Pest felé, Pista meg hazafelé vette az utat.
Kótajba ment. Estére érkezett meg. Lámpát se gyújtva dőlt a poros, pókhálós, egérszaros ágyba. Tágra nyílt szemekkel meredt a sötétbe. Évára gondolt, Évikére. Meg Valira, akit meg ő várt, szívből, erővel és mégse úgy lett.
Megutálta érte, már nem akarta várni. Nem akart már semmit. Fülében Éva hangja csengett. – „És eddig hol voltál? És eddig hol voltál? …hol voltál?”
Másnap elment a kocsmába. Két deci pálinkát kért, megitta. Nem is maradt tovább. Elvinni is kért egy üveg bort. Visszament régi házába, elkullogott a csűrbe. Fogott egy vödröt, kést tett bele, és az üveg bort, majd kötelet keresett. Sokáig turkált, mire meglelte, aztán elindult. Ismerte az egész környéket, erdőt, mezőt, falvakat. Tudta melyik házban ki lakik, hogy élnek, ki kinek a rokona. Csak őt nem tartotta számon senki.
Kiment az erdőre, ahol a legjobb gombát szokta szedni. Jó mélyen begyalogolt, ahol emberek nem szoktak járni, csak ha külön céljuk van vele. Sűrű tölgyes erdő, fácánokkal, nyúllal, ami télen jó fogás az éhes szájnak, s nagy öröm a hirtelen vadásznak. Most is látott fácánt, félénk kis tojó szaladt keresztbe előtte. A Nap sugara áttört a lombok feje fölött, fényt szórva a fák törzsein kúszó indákra, és az útra.
Kis csapás volt ez az út, nem is igazi járásra való, csak a fák közti árnyékok meddő sivataga. Nem nőtt rajta semmi, csak az évtizedes avar gyűlt, meg gallyak, s alatta a rovarbirodalom. A legszebb fához ment, ami neki legjobban tetszett. Fogta a vödrét, kését kivette, és faragni kezdte a fa kérgét. Betűt faragott. „É”, majd a „V” betű jött, aztán az írás. „ Éva szeretlek! Apa” S aztán az évszám, 1979. Mikor kész lett, megnyugodva rágyújtott, és körbejárta a fát újra. Elővette a bort, a dugót bicskájával kihúzta, majd mind egy szálig kiitta. Kétszer vette le a szájáról az üveget csak. Harmadjára már üres volt a palack, hát messzire dobta.
Vállára vetette a kötelet, és felmászott a fára. Hirtelen és erőteljes lendülettel ugrott, hamar elérte az első ágat. De ment tovább, magasabbra vágyott. Egy vezérágat talált fent a magasban, arra vetette a kötelet, furmányosan kitalálta. Jó erősen felkötötte a fára, aztán hurkot vetett a kötél másik végén, nyakába vágta, és leugrott. Nem jól sikerült az ugrás, vagy a hurok nem csúszott, de még sokáig fuldoklott. Ráért, hiszen ember nem igazán járt erre, szabadulni meg már úgyse tudott.
Testét is csak három nap után fedezték fel. A hiányát pedig talán soha.
Egy kislány talált rá. Nyolc esztendős, ki szüleitől szaladt beljebb az erdőben, hogy huhogással riassza majd őket viccből. De ő riadt halálra a haláltól, Halál Pistától, aki lengve recsegtette az ágat a feje fölött. A tervezett huhogásból velőtrázó sikoly nőtt, ahogy észrevette.
Halál Pista teste duplájára duzzadt a nagy melegben, szagával rovarokat csalogatva. Szeme kidülledt, tán ragadozó madarak is megkezdték már, nyelve lógott, s ahogy a szél bejárta az erdőt, mint az inga, úgy mozgott a puffadt test, lengedezve.
A cikket írta: Zsomwin
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Szépen, hitelesen megírt fejezetek.
Várom a folytatást.
Az öngyilkosság az a tett, amit én sosem fogok megérteni.
Kitartóan olvaslak!
Pussz,
Tündér
Lélektépő . Torokszorító .
Szépen, hitelesen megírt fejezetek.
Várom a folytatást.
Köszönöm az olvasást és a megtisztelő figyelmet!
Kedves Zsomwin!
Az öngyilkosság az a tett, amit én sosem fogok megérteni.
Kitartóan olvaslak!
Pussz,
Tündér
Köszönöm, hogy olvashattam.
Végig olvastalak. Szomorú véget vetett az életének. Most már, hogy ő nincs a legidősebb fiát sajnálom. Örültem a találkozásuknak. Azt hittem ez elég erőt fog adni számára a későbbiekhez. Adhatott volna. Mást vártam. :-(
Köszönöm, hogy olvashattam.
Örülök, hogy olvastál! Köszönöm!
Mennyire hosszú az a hosszú, amit nem lehet ide feltenni?
Elolvasnám az egészet.
Pussz,
Tündér
Kedves Zsomwin!
Mennyire hosszú az a hosszú, amit nem lehet ide feltenni?
Elolvasnám az egészet.
Pussz,
Tündér
Nem untatnék , illetve izgatnék vele itt. :)
Zsom, hogyan lehetne elolvasni az egészet? Megvan könyvben esetleg vagy valahogyan? Én szeretném.
Valahogyan csak megoldjuk. :)
Várom az ötleteket. :-)
Bocsánat, ha ma kukacoskodó vagyok, de a ..."Pétert azonnal felismerte, és eresztette a sergést tartó kezet nyomban, hogy a vele pörgő gyerek repült hirtelen a falnak."', ez Nékem nem pontos. Az rendben van, hogy ahol a szereplői szólalnak meg, ott keveri kissé a szórendet, de ahol a narrátor beszél, ott jobban kell figyelnie, másutt is észrevettem már, csak ezért szólok.
Na erre nem számoltam, bár a nevében is meg volt írva, de csúnya véget ért a Halál Pista. Ezek után nem is tudom mi lesz a történettel... olvasom tovább.
Bokor