5.parancsolat / részletek 17.
Látogatók száma: 65
Csak pár óra különbsége volt, hogy nem találkozott a családjával. Ugyan, mi történt volna másként, ha a sors elsimítja az utat, a göröngyöket előle, és az ott maradt hat gyereke előtt? Ki tudhatná?
A hivatalban meglepően gyorsan végzett. Minden irata nála volt, a születési anyakönyvi kivonattól kezdve. Furcsán néztek rá, hogy munkakönyvért jön. Hová tette a régit? Az nem olyan dokumentum, ami pótolható. Szögezte le a hivatalnok, ahogy állt előtte Vali, végtelenül szerencsétlennek érezve magát. De azért segített neki. A délutáni sebesvonatot még elérte, ami Pest felé vitte. Budapestre, ami a szabadságot, és a reményt jelentette számára.
Nyurga Pál óvatosan nyitotta este az ajtót. Nem akarta anyját felébreszteni, tudta, hogy koránfekvő. Amíg el nem aludt, hatalmas hisztériás rikácsolással emlékeztette mindig rá, hogyan kell halkan tévét nézni, és egyáltalán, csendesen közlekedni a lakásban. Hová való a tányér, hogy álljon a hamutartó. A hamu ki is önthető a szemétbe, lehetőleg használat után nyomban. Dohányozni kint kell, ha már annyira muszáj. Szőnyegrojtokat kikerülni, ha nem sikerül, azonnal meg kell igazgatni az elmozdult végeket. Ki hallott ekkora trehányságról, mint ami itt van? A zoknikat párban kell levenni, és a fehéreket külön kosárba tenni. Mikor érti már meg Pál? Pali unta a mindennapos párharcot.
Néha azt képzelte, hogy anyja valami ellenségképnek szülte őt magának, hogy legyen kivel civakodnia. Apja se bírta, biztos azért állt odébb. Meg is értette az öreget, de ezt soha senkinek nem mondta. Anyja elkeseredett kiáltozásai, öregasszonyosnak vélt elvárásai idegesítették. Ha tehette, egész napra elcsatangolt, vagy valami alkalmi semmittevéssel lopta a napot. Dolgozni?
Az valami szabály, valami elvárás, aminek semmi kedve sem volt megfelelni. Rosszul tűrte a szabályokat. Egész életében csakis az elvárásokat nyomták az arcába. Minden nap kelni, és elindulni valahová, hogy ne azt tehesse az ember, történetesen ő, amihez kedve van. Elképesztő és lehetetlen. Hogy még pontosan kell érkezni is, nem beszélve a távozásról. Hogy tehetnek ilyet az emberek? Mikor élnek? Mikor lesznek boldogok? És mitől? Ő még nem látott senkit, aki a munkavégzéstől boldog lett volna. Általában ilyesmin filozofálgatott.
- Ha a lustaság növesztene fiam, te ülve nyalnád a holdat!- szokta anyjától hallani.
Úgy hitte, a sors épp a kezére játszott gerincbajával, amibe –mondták neki – akár meg is bénulhat öregségére. Most jól volt. Egész napon nem csinált semmit, nem volt fáradt, se ingerült. Műtétei jól sikerültek, fájdalmat nem érzett, azóta sem. De volt idő, nem feledte, amikor járni sem tudott, és hétrét görnyedve várta az injekciókat, hogy legalább mozogni lehessen. A nyár melege áldás lett számára, szinte valamiféle kegyelemnek érezte.
Kiszabadulhatott anyja rabságnak érzett kötelékéből, és azt tehetett, amit csak akart. Barátnőt nem keresett, a tartós kapcsolatot képtelenségnek érezte. Ismeretlen terület ez számára. Nem volt kedve anyjával újra és újra megküzdeni miatta. Úgyis csak elmarná mellőle, akkor meg minek? Ugyan, melyik nő bírja ki ezt a feneketlen kritikatengert, aminek lehetetlenség lenne megfelelni?!
Vali társasága jó volt a nap elveréséhez. Aztán egyre jobban tetszett neki a nő. Tisztának érezte, ártatlannak, és szórakoztatónak a gondolkodása, na és a szabolcsi tájszólása miatt. Azon még otthon is fel-felnevetgélt, ha eszébe jutott. Már vigyorra kúszott a szája széle most is, mikor anyja berontott.
- Már nőcskéket is idehozol? Mi? Itt hemperegtek az én lakásomban? Az enyémben? – tombolt. Arca paprikapiros lett. Látszott, egész nap ezzel hergelte magát. Hirtelen elkapta Pali kezét- Hány óra van? Most kell hazajönnöd? Mi a francot csavarogsz te egész napon? A helyett, hogy öreg anyádnak segítenél! Ha már dolgozni nem esz el a fene! Ki volt az a nő itt az éjjel?
- Szia, mama. Én is szeretlek. – próbálta leszerelni.
- Ne süketelj itt nekem! Micsoda cigány kurvát hoztál ide éjszakára? Betegséget akarsz?
- Kösz Mama. Már te adtál. …
- A fene, azt a nagy pofádat neked! Fogjad be azonnal, szégyentelen! Meg ne lássam itt azt a cafkát még egyszer! Megértetted?!
Anyja kirohant. Még sokáig hallotta, ahogy dohogva mondja magában, és csúf káromkodásokkal cifrázza ki a kis lakást.
Levetkőzött, egy szál alsónadrágban leült a televízió elé, és kapcsolgatva próbált keresni valami elfogadható adást. Semmi nem érdekelte. Kikapcsolta a készüléket, bebújt az ágyba, és olvasásba fogott. Rejtő regényt olvasott. Éjjeli lámpájának fénye kis kört világított csak a könyvlapon. Hamar elzsibbadt az oldala, ezért folyton fészkelődve tartotta a könyvet, hol elé, vagy oldalt, esetleg a párna fölött. Szája sarka meg-megvonaglott, néha kuncogott, ahogy szedte magába a sorokat. Már álmos volt, mégse tette le a könyvét. Rágyújtott, telefújva füsttel a szobát, és olvasott tovább hajnalig. Akkor, kiolvasva szórta ágya mellé a könyvet, és beájult a legmélyebb álmok tengerébe.
Álmában is káromkodó anyját látta, majd Vali szaladt egy légüres térben, hosszú, fekete haját húzva álmában maga után. S önmagát látta ülni Vali haján, ahogy szánkázik rajta, a csillogó, fekete zuhatag közepén kapaszkodva, mígnem anyja el nem halkult a háta mögött.
A cikket írta: Zsomwin
Hozzászólások
időrendi sorrend
Olvasom, hogy feltettél még 3 részt, de hamarosan megtudom, hogy hol tartunk, ha odajutok. Ez nagyon értelmes mondat volt. :)))
Ez a rész is tetszett, kivéve a férfit és az anyját. :)
Régen? Hajjaj... főleg, amikor nyolcan - soha nem egyszerre - "ültük körül" az asztalt. Az alkalmazkodás ezért nem okozott nehézséget részünkről, gyerekek részéről. De a szüleink ehhez szoktak hozzá. Kénytelenek voltak, mit mondjak? A többit, mindent, ami ezzel járhatott, hiszen tudod. :-)
No azért én hiányoltam, hogy a borotválkozás utáni káosz nem lett megemlítve!
Jó ez a rész is. A fickó öntörvényű. Nem alakult ki benne a kötelességtudat. (Ki ne nevelte így? )
Nem jó, ha az anyjával kettesben él egy férfi. Észak és Dél.
Abban meg igaza van Zsoltné anyukájának, hogy "neked öt perc". No de naponta hányszor?
Más: Jó, hogy olvashattam ezt a részt is. Tanulságos volt. Zsörtölődő vénasszony sem akarok lenni. :) ( már előkészítettem a trombitát. Jó nehéz. Visszarakhatom? ) :)
Köszönöm a megtisztelő figyelmed!
( Milyen borotválkozás? :-o)
Éva! Jobb mindenkinek külön. Ma már így a jó, mert az alkalmazkodás régen is sok nehézséget okozott, csak hamar felejtődik. Nosztalgiázunk, hogy milyen jó volt régen. Igen, voltak jó oldalai a múlt századnak. De sok rossz is. Itt ülök a laptopom fölött. eszem az őszi barackot (saját termés) , nem zavar senki. Ha elmosogattam jó, ha későbbre halasztom ( így is úgy is nekem kell) a kutya sem szól érte. Az már más kérdés, hogy az értékrendembe belefér -e, hogy a sok mosdatlan edény várakozik, én meg leültem. nem igazán fér bele, mert én is úgy nevelődtem, hogy "legyen rend körülöttem ".
A sok "öt perc" van nálunk is. Négy férfi, meg a kutya, és három macska. ( hapik)
Belőlem sem lenne jó anyós, ha itt laknának a fiatalok. Szóval, jobb külön. Segíteni azonban, bármikor örömmel megyek.
Szeretem az írásait. Ezt különösen. Örülnék, ha végig olvashatnám.
A Trombita szöveg Zsomwinnak szól, de Ő érteni fogja.
Na jó, rendben. Nem írtam körül, de kiprovokáltad. Az anyu eleve az én "kis" háztartásomat figyelembe véve mondta ezt. Egészen más volt otthon a helyzet. Nem tudom hogy érte el, de kötelességtudatot és belátást nevelt belénk. Igaz sokan voltunk. Nála sok "öt perc" lett volna...
Az se jó, ha az anyjával kettesben él a lánya... Nagyon nem jó!... Akkor, ha ebben az esetben a lány a zsörtölődő. Neki meg sípja van. Egyszer próbáljon belefújni!? :-)
A sok "öt perc" van nálunk is. Négy férfi, meg a kutya, és három macska. ( hapik)
Belőlem sem lenne jó anyós, ha itt laknának a fiatalok. Szóval, jobb külön. Segíteni azonban, bármikor örömmel megyek.
Szeretem az írásait. Ezt különösen. Örülnék, ha végig olvashatnám.
A Trombita szöveg Zsomwinnak szól, de Ő érteni fogja.
No azért én hiányoltam, hogy a borotválkozás utáni káosz nem lett megemlítve!
Jó ez a rész is. A fickó öntörvényű. Nem alakult ki benne a kötelességtudat. (Ki ne nevelte így? )
Nem jó, ha az anyjával kettesben él egy férfi. Észak és Dél.
Abban meg igaza van Zsoltné anyukájának, hogy "neked öt perc". No de naponta hányszor?
Más: Jó, hogy olvashattam ezt a részt is. Tanulságos volt. Zsörtölődő vénasszony sem akarok lenni. :) ( már előkészítettem a trombitát. Jó nehéz. Visszarakhatom? ) :)
Az se jó, ha az anyjával kettesben él a lánya... Nagyon nem jó!... Akkor, ha ebben az esetben a lány a zsörtölődő. Neki meg sípja van. Egyszer próbáljon belefújni!? :-)
Jó ez a rész is. A fickó öntörvényű. Nem alakult ki benne a kötelességtudat. (Ki ne nevelte így? )
Nem jó, ha az anyjával kettesben él egy férfi. Észak és Dél.
Abban meg igaza van Zsoltné anyukájának, hogy "neked öt perc". No de naponta hányszor?
Más: Jó, hogy olvashattam ezt a részt is. Tanulságos volt. Zsörtölődő vénasszony sem akarok lenni. :) ( már előkészítettem a trombitát. Jó nehéz. Visszarakhatom? ) :)
Borzalmas lehet együtt élni egy felnőtt, semmire se képes, lusta, rusnya alakkal. Nem gyermek már abban az értelemben, csak egy nyűg. Az anya nyűge... Rosszul ítéli meg a pedánsságát a fiú. Az anya elvárásai a fiával szemben természetesek, nem is kéne azt mondania. De hát... Beszélni róla könnyebb, mint megélni azt.
Ez a rész sok gondolatot elindított bennem, ami ellen kár bármit is tenni, mert csak energiát von el elsősorban tőlünk... ezt nem én mondom, ezt anyu szokta mondani.
- Ne idegeskedj lányom!... ha nem csinálja? Neked öt perc... kár bosszankodni. :-)
naonvalóságszagu
Ez a rész sok gondolatot elindított bennem, ami ellen kár bármit is tenni, mert csak energiát von el elsősorban tőlünk... ezt nem én mondom, ezt anyu szokta mondani.
- Ne idegeskedj lányom!... ha nem csinálja? Neked öt perc... kár bosszankodni. :-)