5.parancsolat / részletek 1.
Látogatók száma: 54
Összefüggő részletek az első fejezetből. A történet az ötvenes évektől indul, a feltett rész a hetvenes években játszódik.
Tizennégy esztendő telt el. Valinak már hat gyermeket adott az Úr, és örömtelen életet. A szerelem elillant lelkéből, és helyét a félelem, a kilátástalanság és a létért való örök küzdelem vette át. Küzdelem az életért, a nyugalomért.
- Mind megvagytok? – zihált kimerülten, ahogy vérző sarkát nézte - Évi ne ríjjál! – fordult hátra az apró lányka felé, aki könnyeit kente. Taknyos orra fölött szürke csíkokat húzott apró ujjaival. Nyüszítve sírt.
- Nem akajok itt alunniiii! Haza akajok menni mináluuunk - sírta tovább a kicsi, és nénjéhez bújva keresett menedéket anyja elől.
Kisvali ölébe szedte a szőke kislányt, és simogató kezével nyugtatva beszélt.
- Nem mehetünk most Évike. Apa megint be van rúgva. Tudod, hogy verekedik most - vigasztalta.
A kukoricás éles levelei között toporogtak. Vali szétnézett. A rohanó csapások, és a gyerekek terelgetése közben nem vette észre, de most sajgott a lába, úgy, mint ahogy a lelkét is telemarta sebbel az élet. Tán beletiport valamibe, vagy a levelek hasították meg a lába szárát, sarkát. Nem tudta, nem érezte, csak menekült és menekített. Újra egy éjjel a kukoricásban.
Már alkony utáni homály volt, de még mindig meleg. Talán nem lesz eső. Hóna alól kiteregette a plédeket, amit sebtében kapkodott össze indulás előtt. S az ágyás mentén ágyazott a hat gyereknek. Lent a porban, a szaladgáló rovarok között lapogatta le, két sor kukorica között. Lacika, az öt éves, Miklóssal összebújva dőlt el a takarón, külön tőlük Peti, a legidősebb. Ő tizenhárom esztendős. Két év választotta el a testvéreket egymástól. Egy fiú, egy lány. Úgy jöttek.
A három kislány összebújva kuporgott az egy szem pléd alatt. Mocskos kis kezükkel ölelve egymást, középen Évikével, aki lassan nyugodott. Aztán csönd lett. A falu felől vonyító kutyák szűkölése érkezett, majd néhány acsarkodó ugatás. Madarak búcsúfecsegése az égről, s a porból motozó féregsereg matató hangja.
Vali ült egy buckán, a kukorica tövében, és fejét térdeire borítva gondolkodott. Tücskök ezrei zenélték az altatódalt gyerekeinek.
A tyúkok. A három kotlós jutott eszébe, ahogy visszagondolta a házat. Semmi egyéb érték nem akadt a tyúkokon kívül. A kiscsibék gondolata az egyetlen vigasza, a jövőt illetően.
Ficsokné adta, a vasalásért, fejésért, meg mindenféle munkákért, amiket a házuknál jártában tett.
-„ Legyen mán Valikám níktek is valami biztos. Találok mán kotlókat teníked. Vigyed nálatok, ’sztán majd kikélnek a csibék. Lesz a pulyáknak mit enni.”
- Visszamék. Hozom a kotlókat – gondolta. - Mélyebbre húzza az álom a pulyákat és indulok.
Még nem ment. Lábát nézte, ahogy vékony csíkban rászáradt a kicsurgó vére. Majd Marikát, a legidősebb kislányt, ahogy Kisvalit és Évát ölelte. Kicsi gyerekkezén meglapult a pillanat, ahogy bámulta őket. Kuporgott, arcára merevedett fájdalommal, sajgó lábbal és félelemmel. Mert mi van, ha Pityu még nem alszik? Mi van, ha meglátja őt? Azonnal ordítani fog és újabb gyereket nemz, mint az állat. Az se érdekelte soha, ha a kicsik is ott vannak. Rájuk dobott valamit, hol lavórt, hol mást, ami épp a keze ügyébe került.
- Falfelí! - ordítja, és üt, cibál, rángat, ahogyan csak kedve szottyan ilyenkor. A gyerekek rettegve hallgatják egyre szaporodó légvételeit, s a gyönyör utáni alélt lihegését. Megborzongott. Kifosztottnak, ócska rongynak érezte magát. Pedig csak gondolatban idézte a lehetőséget, ami esetleg reá vár.
- Akkor is mék - határozott. Bele se gondolt, hogyan, s hová menti a madarakat. Két kezével három kosár, benne a fészkelő kotlósok?
Ezernyi csillag nézte fényes közönnyel Valit, ahogy csendesen felállt, majd óvatosan lépkedve távolodott gyerekeitől. Hátra-hátra pillantgatva nyugtatta magát, hogy minden jól van, a kicsik nem riadtak fel a roppanó léptek neszére.
Majd egy kilométert haladt, mire feltűnt a roggyant ház, amiben éltek. Még megfordult a fejében, hogy miként is talál majd vissza a helyre, ahol csendesen szuszog a hat gyerek. De csupán egy pillanatra törődött vele.
A cikket írta: Zsomwin
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tetszett Nékem a hangulatleírása, megjelent előttem a szerencsétlen anya, láttam magam előtt az összebújó gyerekeket is. Ön nagyon jó festő.
Bokor
Csak ezt az első részt olvastam még... most. Oda van írva a címhez: részletek.
Egy kérdés, de az is csak szelíden:
Van egész?
A választól függ a további kérdésem, de nyilván sejthető ...
Egy kérdés, de az is csak szelíden:
Van egész?
A választól függ a további kérdésem, de nyilván sejthető ...
Képtelenséget kérsz! :)
Kedves Tündér! A rossz dolgokba ne éld bele magad. :) Csak engedd átsuhanni a tudatodon. Maradj csak Tündér. Mosolygós, hófehér szárnyakkal. :)
Kedves Zsomwin!
Máris sikerült lekötnöd a figyelmemet, pedig most este már nem is akartam olvasni.
Igaz történet?
Sajnos volt hasonló eset a családban, amikor az anya a mamához menekült a két gyerekkel. Borzalom. Nagyon beleéltem magam...
Pussz,
Tündér
Kedves Zsomwin!
Ez nem egy hétköznapi történet. Akárki követte is el, nem találok rá szavakat. Megrázó sors jutott azoknak, akiknek ezt át kellett élni...
Pussz,
Éva
S amíg benne van, számára nem olyan megrázó, mint amikor kikerülve a helyzetből, rálát. Szerintem. Köszönöm a figyelmed!
Zs.
Máris sikerült lekötnöd a figyelmemet, pedig most este már nem is akartam olvasni.
Igaz történet?
Sajnos volt hasonló eset a családban, amikor az anya a mamához menekült a két gyerekkel. Borzalom. Nagyon beleéltem magam...
Pussz,
Tündér
Ez nem egy hétköznapi történet. Akárki követte is el, nem találok rá szavakat. Megrázó sors jutott azoknak, akiknek ezt át kellett élni...
Pussz,
Éva