5.parancsolat / részletek 3.
Látogatók száma: 47
Vali sebesen lépkedett. Gondolatban elvégezte az összes munkát, amit magának kiszabott. Csak gyorsan, hamar, hogy végezzen, mire Pista újra előkeveredik. Addigra ő már messze jár majd.
A kútból felrántotta a döglött madarakat és cipelte a házba. Elképedt a nappali látványon, pedig éjjel is érezte, mire számíthat majd. Kezdte a földről takarítani a mocskot, majd a falról, miközben a kopasztáshoz begyújtva forralta a vizet. A sparhert ontotta a meleget magából. Kis lavórban vett vizet maga elé, amikor végzett. A szobákban rend lett, a gyerekek még nem értek haza. Megmosdott. Derékig vetkezve pancsolta magára a kellemesen meleg vizet. Aztán melltartóba bújt, s eztán lépett ki a szoknyából, hogy alulról is megtisztítsa magát. Könnyű otthonkába öltözött a főzéshez, épp elkészült, a vizet löttyintette a poros udvaron, mikor észrevette a gyerekeit közeledni.
Ennek is vége lesz. Mindennek. A téli utaknak az iskolába, a fázásoknak, a gorombaságoknak, mindennek vége lesz. Keserű ujjongás vett erőt rajta.
Befordult a házba, és nagy kondérba feltette a három tyúkot főni.
- „Anyúúú!”- húzta a szót Kisvali, amint elétoppant -„El kéne menni Kántoréknál egy kis pityókáért. Hű, de jó szag van. Mi fől?”
- „Mi, mi?! Hát, nem látod? A kotlók. Azok főlnek. Na, eridj, vidd magaddal Marikát, oszt hozzátok a zöccséget is. Ott van, kapd a kaskát, és igyekezz, minél elibb itthon! Ma, míg mennem kell Nyíregyre is. Elérjek miattatok!”
- Én is mehetek anyú?- Kezdte az alkut Kisvali, majd jöttek mindannyian könyörögni.
- Én is megyek, én is, én is!
Még a csepp kis Évike is mondogatta csücsörke szájával.
- Én is, én is.
- „Nem gyün senki, és kész! Én megyek csak. Eridjetek mán, azé a zöccségé! Menj Peti te is! Cipekedj a jányoknak! Lacika, Évike meg gyüjjetek csak! Ferikével itt ellesztek szépen.”
- Minek legyünk? – kérdezte Ferike, még a szemöldökét is felhúzva. Ő is ment volna Kántorékhoz, ahol nagy szép kert van, és disznók, és még kicsit tán játszani is lehet a hintán, ami Kántorék egy szem lányának lóg a cseresznyefán - Én is mennék Valikával! Én Kántoréknál menník.
- „Nem megyen te sehováse!”- ugrott Vali szava azonnal. – Fürdötök addig itt a tekenőbe. Na, gyüszte, hordom a vizet, nízd csak! Elfírtek hárman is benne, no. Gyere szípen.”
Telenőtt a teknő meleg vízzel, alig győzte aztán hűteni Vali. Beleemelte Évikét, majd Lackó dundi lábait tartotta a víz fölé. A kisfiú azonnal tekerni kezdte lábával a vizet, mint ha biciklizne, telefröcskölve vele kishúga arcát, aki csak úgy kapkodott a levegő után.
- „Micsinász mán, teee?!” – bosszankodott az anyja.- Ülj le hama’! – S belenyomta a kapálódzó gyereket a teknőbe. Ferike, csak úgy magától lépett be közéjük, majd fészkelődni kezdtek. Csobbant, loccsant a víz szerte. Hol az egyik, hol a másik gyerek számára lett szűkös a hely.
- „Menj odíbb, mán!”- Küldözgették egymást feljebb, vagy lentebb, ahogy épp a helyzet hozta.
Vali sebesen csutakolta őket. Évikének a haját is megmosta mosószappannal, majd bádogbögrével locsolta. Hamar kikapta a vízből, hadd játsszon még a két fiú kedvére!
Mire a kislány elkészült, a teknő fele már kipacsálódott a földes szobába. Igazi sárdagonya süppedt a teknő körül. A szőnyegeket nem tette le Vali, azokat még úgyis mosni kell a tojások után. A kislány elfáradt, hiszen a szabadban töltött éjszaka bizonyára nem volt nyugodalmas. Elaludt a nagy ágyon, mire a két fiút Vali kikergette az udvarra játszani. Öt perc múltán senki meg nem mondta volna, hogy ők ketten fürödtek is valaha.
Vali a szőnyeget csutakolta a teknő maradék vizébe. Mikor végzett, hátravitte az udvar széléhez, ahol kötelek feszültek két eperfa között. Oda terítette őket.
- Nem elcsavarogni! - rikkantott a két fiára, majd bement a tyúkokat kavarni. Évike édesdeden aludt, szinte horkolt félig nyitott szájacskáján, ahogy szedte a tyúkhúsleves-illatos levegőt.
Vali nem tétovázott. A lisztes dobozt elővette, a lisztet egy tálba borította belőle. Ahogy szállva lengett a finom por, kupacot formált a tálon, a liszttorony tetejére pedig pénzjegyek hulltak.
Iskolára volt félretéve, a hat gyereknek. Füzetre, táskára, ebédre. Az összes pénzt betette a táskájába, a lisztet visszaborította a dobozba. Készült. Életében nem készült még ennyire. Soha. Az egész életét készült hátrahagyni és egy újat nyitni. Magának. Csak magának.
A cikket írta: Zsomwin
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tényleg kiváló nyelvezettel megírt írás. A feszültséget fenntartotta, én is olvasom tovább. Öröm ilyen írásokat is találni ezen az oldalon.
Bokor
Nem szeretnék következtetéseket levonni.
Inkább olvasom tovább.
Egy megjegyzést azért tennék:
A nyelvezete is tökéletes. Különös tekintettel a párbeszédre.
Inkább olvasom tovább.
Egy megjegyzést azért tennék:
A nyelvezete is tökéletes. Különös tekintettel a párbeszédre.
Kedves Zsomwin!
Képes lenne otthagyni a gyerekeket az apjukra? Ó...
Pussz,
Tündér
Nem akarok elhamarkodott lenni, ezért nem is mondok mást, mint hogy ennek a nőnek kötélből vannak az idegei. Mindenesetre hidegvére, józansága, elszántsága lenyűgöz. Egyelőre.
Képes lenne otthagyni a gyerekeket az apjukra? Ó...
Pussz,
Tündér