újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

5.parancsolat / részletek 4.

Látogatók száma: 55

Kicsit leült az ágy szélén, hogy végiggondolja a tervét. Nem bírta végigvezetni. Csak egy kis ideig látta maga előtt a jövőt, aztán semmit. De nem bánta. Már határozott, már döntött. Elege volt. Gyerekkorából felrémlő apai mosolyok után vágyott. Anyja fájdalmas arca, hirtelen elveszítése, s az egész élete egy elviselhetetlen fájdalomzárkának tűnt, hat gyerekével, de leginkább Halál Pistával, aki annyira megváltozott.

Már Peti születése is így érte, hiszen pont az a nap volt, amikor fizetni kellett volna az örökösödési adót. Nem volt miből. A temetés elvitte minden pénzét, és a pár hónap után tartott esküvő is pénzbe került. Oda lett az apai ház, oda lett minden, és Pista inni kezdett. Addig ivott, amíg csak gondolkodni tudott, utána meg már csak durva volt, kegyetlen és kötekedő.

Kedvetlenül halászta ki a forró levesből a tyúk húsát. Az aprólékját visszaszórta. A nagyobb darabokat tepsibe helyezte, megsózta és betolta a tűzhely száján sülni. Jó lesz egy kis ideig a gyerekeknek. Lesz mit enni. A szobában elviselhetetlen meleg lett, Évike arcán gyöngyözve folyt a veríték, ahogy aludt.
A két fiú egy gumikesztyűvel múlatta az időt kint. Valahol rátaláltak, vizet eresztettek belé, és felváltva húzták a kezükre a megdagadt holmit. Nevetve locsolgatták egymásra a „tudományos kesztyű” tartalmát. Vali nem bánta. Rezgő idegszálai most nem kívántak semmit, csak nyugalomra vágytak. Egy csendes helyre, ahol magában lehet. Tizenhárom éve nem volt egyetlen percet sem egyedül.

A két lány, és Peti elmaradtak. Gondolta, hogy jól érzik magukat Kántoréknál, de így majd búcsú nélkül fog elmenni, ha továbbra se jönnek. Már érkezniük kellett volna.
Kis ruhákat gyuszatolt, hogy rendben maradjanak a dolgok. Mire a mosással végzett, a hús is megsült, Évike is felébredve játszadozott az ágyon. Hiába küldte, nem ment a szabadba játszani. Egy kosár nyári almát vett elő, azt tette az ágyra, onnan szedegette a kicsi, hogy apró fogacskáival rágja.
Indulni kell. Vésődött az agyába. Indulni.

Hirtelen felkapta a kicsi lányt az ágyról, magához ölelte, megcsókolta. A ritka esemény annyira meglepte a gyermeket, hogy sírva fakadt, hiszen nem várt semmiféle érzelemkitörésre anyjától. Ez nagyon hirtelen volt, és furcsa. Ki is szaladt az udvarra, amint anyja lerakta őt. Vali ideges lett. Öltözködni kezdett. Pár fehérneműt, iratokat, egy pulóvert és két almát rakott el magának, mielőtt kifordult a házból. Évi a porban ült, majd szaladt felé, követte szorosan a lábánál. Már nem sírt. Most az ölelést akarta. Azt az ölelést, amit az előbb nem értett, amitől megijedt és sírva fakadt. Azt a csókot remélte, ami most tényleg és valóban az övé lehet. Vali azonban máshol járt már, a kicsi csak láb alatt volt neki. Éva, három évesen rágta kint a mocskos almát apró kezei között.
- Eriggyél be! – Kiáltott hátra neki, ahogy csukta a kaput. – Majd gyün apád, mingyá!
Ment, ment Vali, hátra se nézett, úgy sietett el hirtelen a semmibe.
Két kilométert kell gyalogolnia még, mire a faluba jut, s onnan is nagy távolságra van az állomás. Késő éjjel lesz, mire valahová elérhet. Valahová. Elindult a világvégi semmiből, a jövő semmije felé. Még csak vissza se nézett.

A két kislány boldogan játszott Kántoréknál, Peti meg a disznókat figyelte az ólban. Néha meglökte a lányok hintáját, de nem játszott velük. Aggódott. Valami furcsa tűz lobogott az anyja szemében hajnalban, az nem hagyta nyugodni. Menni akart. Már többször hívta húgait, de mindig azt válaszolták, mindjárt. Délutánra aztán megelégelte a dolgot. Már ebédet is kaptak Kántoréknál, megszedték a zöldséget is, a krumplit is kosárba tették. Végképp induláshoz készült.

-„Ha nem gyüttök, mék egyedül!” – azzal vállára dobta a kosarat, egyik fülét a melle fölött tartva – „Tik meg hozzátok a zőccsíget, he!”
A két lányka, csak megindult. Néha párban cipelték a kosarat, majd Péter vitte kicsit egyedül. Marika virágot szedett az út mellett, erre Kisvali is megkívánta, nekilátott ő is.
- Vigyünk anyának egy hatalmas nagy csokrot! - lelkendezett.
Ebből Peti is ki akarta venni a részét, ezért letette a kosarat, ha szebb virágra pillantott menet közben. Leszedte, a kosár tetejére vágta, majd ment ő is tovább.
Lármásan toppantak be az udvarukra, előre kiáltozva anyjuknak.
- „Anyúúúúúúúú! Anyú! Nízd mit hoztunk neked!”

A cikket írta: Zsomwin

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: bokorur

Tisztelt Zsomwin!
Nehéz döntés elé állítja a főszereplőjét.
Bokor

Szerintem minden döntés nehéz. Csak van amit előbb és van, amit később hoz meg az ember. Köszönöm az olvasást!
Tisztelt Zsomwin!
Nehéz döntés elé állítja a főszereplőjét.
Bokor

megtekintés Válasz erre: Vass. N Edith

Azt hiszem, most kapok " választ" egy korábbi , kissé elhamarkodott kijelentésemre. Amit, ma is tartok, csak már nem sziklaszilárdan, hanem több empátiával ...

Van olyan, amikor már nem azt mondod, hogy több, vagy kevesebb.
Hanem azt, hogy empátiával. Így, naturale. :D
Ez is olyan dolog ám, amit nem lehet mennyiségileg elbírálni. Digitális. Vagy van, vagy nincs. :) Én azt gondolom, hogy neked bizonyára van.:)
Azt hiszem, most kapok " választ" egy korábbi , kissé elhamarkodott kijelentésemre. Amit, ma is tartok, csak már nem sziklaszilárdan, hanem több empátiával ...

megtekintés Válasz erre: Tündér

Nem tudom, de valószínű, hogy eleve nem szültem volna ennyit egy alkoholistának. Már az első gyerek után menekülni kellett volna gyerekestül. Akkor is, ha nehéz.
Vagy kitalálok bármit. De nem hagyom őket magukra.

Ez is helyzetfüggő...

megtekintés Válasz erre: Zsomwin

Te vitted volna mind a hatot? :) Vagy maradtál volna, ha már hat van, legyen még vagy ugyanennyi... :)

Nem tudom, de valószínű, hogy eleve nem szültem volna ennyit egy alkoholistának. Már az első gyerek után menekülni kellett volna gyerekestül. Akkor is, ha nehéz.
Vagy kitalálok bármit. De nem hagyom őket magukra.

megtekintés Válasz erre: Tündér

Kedves Zsomwin!

Az asszonyt megértem, csak a gyerekeket sajnálom. Mert én nem tudtam volna otthagyni őket.
Mikor jön a következő?

Pussz,

Tündér

Te vitted volna mind a hatot? :) Vagy maradtál volna, ha már hat van, legyen még vagy ugyanennyi... :)

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Hát tényleg elhamarkodtam kissé az előbb. De kb. egy könyvet is így olvasok, vagy egy filmet is így izgulom végig... és ha nem úgy alakulnak a dolgok, akkor ideges leszek. Remélem még kiküszöbölhető ..., vagy így akarod hagyni?

Azt, hogy ideges leszel, azt semmi képen nem akarnám úgy hagyni!!
Kedves Zsomwin!

Az asszonyt megértem, csak a gyerekeket sajnálom. Mert én nem tudtam volna otthagyni őket.
Mikor jön a következő?

Pussz,

Tündér
Hát tényleg elhamarkodtam kissé az előbb. De kb. egy könyvet is így olvasok, vagy egy filmet is így izgulom végig... és ha nem úgy alakulnak a dolgok, akkor ideges leszek. Remélem még kiküszöbölhető ..., vagy így akarod hagyni?
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: