5.parancsolat / részletek 5.
Látogatók száma: 52
Lacika rohanva szaladt eléjük.
-„Anyu emént - közölte tárgyilagosan – „vonatho’ szaladt”- lihegte.
- Hú, tényleg - hökkent meg Valika. – „Mondta, hogy bemén Nyíregyre. Na, nem baj, addig betesszük pohárba neki a virágját. Jó, Peti?”
- Tegyed. – hajtotta le a fejét Péter.- „Itt ez a leves, he. Nem ebbe kellett vóna a zőccség? Marika, gyere mán!”
Marika eltűnődve figyelte a gyöngyöző sárga tetejű tyúklevest. Fogta a répákat, megmosta, bádogbögréből csorgatva vizet a sáros növényekre, és beleszórta a lébe. Mindet beletette, amit csak hoztak. Tíz-tizenöt fehérgyökér, és megannyi sárgarépa zuhant a levesbe, úgy hámozatlanul, levéllel a hátán.
- „Na, most jaó lesz”- nyugtázta a kislány.- „Megfő benne és kíszen is van.”
- „Évi te mit ülsz ott a sarokba?”- vette észre a kishúgát, ahogy az lehajtott fejével gyűrte a pokrócot -„Mi van veled, he?”
- „Haggyá bikin”! - durcázott a szőke apróság –„ Nem gyüttetek meg és anyu elment. Aszonta, apa itt lesz mingyá.”
Csend lett. Az összes gyerek kifelé figyelt. Ha apjuk jönni fog, nahát, az nem sok jót jelent. Mi lesz velük anya nélkül, ha mégis apa jön haza előbb? Ha részegen toporog majd a kapuban, és ordítva dobban a házba?
Peti felment a padlásra, a sok egér cincogva húzódott a likakba előle. Ő ott jól érezte magát, tudta, hogy apja úgyse fogja ott keresni őt. Lacika és Feri elrohantak a farakások felé bunkert építeni, a három kislány meg őrizte a rotyogó levest.
Már sötétedett, mikor Peti mégis lemászott a padlásról, enni adott a testvéreinek. Addigra már szétugrálták a rendet, pokrócokat húzgáltak az udvaron a bunkerhez, még a lányok is bebújtak alá. Piszkos edények halomban álltak minden felé, csontok hevertek a szoba földes padozatán. Marika megpróbált rendet tenni, de a nagy rumli hamar elvette a kedvét. A csontokat éppen összeszedte, amikor meghallották apjuk hangját. Énekelve tántorgott hazafelé.
- „Jaókedve van!” – ragyogott fel Lacika szeme – „Ínekel, halljátok?”
- Anyád kínját van jókedve!- förmedt rá Peti- „Jösztök fel velem a padlásra! Hozzatok takarókat is, gyorsan, gyorsan! Évi te maradhatsz, ha akarsz, tígedet úgyse bánt apu.”
- „Majadok”.- Szólt a kicsi, és bemászott az ágyba, ahol aludni szokott. Testvérei kotródtak fel a padlásra Petivel, hogy apjuk hirtelen haragjától megmenekülhessenek.
- De, el ne áruld neki, hol vagyunk! - Kiáltott még vissza Marika, ahogy szaladt hátra, a többiek után.
Pista nagy lendülettel lépkedett, duhaj nótázását elkapták az útszéli fák, az udvar romos lomjai, és az este. Meglepetve állt meg a sötét ház előtt. Azért a lámpa szokott égni, még akkor is, ha Vali elszalad a kölkekkel előle.
- No, – próbált egyenes derékkal bejutni a házba- „hajszen csak van itt valaki, he?! Vali! A teremtésit a fajtádnak, hun kujtaorgassz”?- bődült egy nagyot.
Aztán csak bejutott valahogy, fejével előre dőlve. Még a lámpát is elkapta, mert majdnem leverte kezével hadonászás közben az asztalról. De még meg is gyújtotta, ingó felsőtesttel, egyre csücsörödő szájjal, amíg csak nem lobbant életre a lángocska nyelve. Feltekerte nagy fényre, hogy lásson. Ahogy dülöngélve szétpillantott, észrevette a pici Évát. Vonásai meglágyultak.
- „Kicsi kincse apjának! Egyedül vagy szentem? Anyád hun van”?
- „Nyírejre vonatolt.”- ült fel a kicsi, és nagy ártatlan tekintettel nézett apjára.- „Marika főzött levest neked. Meg a sütőben is van husi. A tyukanyókák, aszonta anya”
Pista egy pillanat alatt kijózanodott. A kotlók, igen. Egész nap az eszében járt, ahogy hagyta reggel a házat. Látta mit művelt, de a madarakat nem találta, hogy eltüntesse. Pedig igen kereste, hogy azt mondhassa, elvitte valami róka, vagy hasonló állat. A vad állapotok még őt is megriasztották hajnalban, nem csodálta, hogy Vali elmenekült előle. De semmire nem emlékezett. Ha most azt mondja valaki, hogy megölte a családját, még azt is elhitte volna, annyira nem jött elő emlékkép a tegnapi estéről. Tudta, hogy a kotlók fontosak voltak Valinak, arra épített, hogy majd csibéket nevel. Hogy majd haladnak egyről a kettőre. Lassan, de valami csak halad, azt mondta. Arra emlékezett. Egy helyben toporgó agyával próbált valami értelmes gondolatra lelni, de nem akaródzott neki megtalálni a valóság fonalának végét.
Beborult az ágyba, kisleánya mellé, és két perc múlva mélyen, horkolva elaludt. A gyerekek egy óra múltán szivárogtak vissza. Először Peti, jött felderíteni a házat, és megtudni mi van Évával. Aztán visszanyargalt, felmászott újra a padlásra, és lehívta testvéreit a házba.
-„ Gyüsztök, elaludt mán, mehetünk minnyájan.”- Susogta fent, és segített a lányoknak lemászni, Lacikát meg leemelte. Csendesen somfordáltak be a helyükre, apjuk mégis felhördült, ahogy bevackolni igyekeztek magukat.
- „Csönd legyen! Haggyatok dögleni már”!
A fáradt gyerekek a rettegésből felengedve terültek el. Ki hogy volt ruhában, úgy feküdt az ágyra.
Így érte őket az éjszaka.
A koszos kisgyerekek szuszogása, és a részegségtől kábult férfi horkolása rezegtette a levegőt. Na, meg Péter elfojtott könnyei, aki sírt, egész éjjel sírt az anyja után. Tudta már ő, pontosan érezte, hogy anyja nem fog visszajönni. Az a fény, az az elszánt lobogó tűz az anyja szemében a kukoricás hajnalán, mást égetett az ő lelkébe. S amíg testvérei, és apja nyugodtan aludtak, ő gyászolt, ő sírt, és minden sejtjében nyugtalankodott.
A cikket írta: Zsomwin
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ezt szomorúra kanyarította.
Bokor
Az ölelésről... Van nekem egy munkatársnőm, és nem múlhat el úgy nap, hogy legalább három kollégát naponta meg ne öleljen. :) Gyakran vagyok részese én is ennek a rituálénak, amikor már messziről tárja a karjait és a nyakamba borul. Jó érzés! :)
Szerettem volna megölelni azt a fiút, aki ráérzett arra, hogy mi is történik körülötte. Persze a kicsiket is. Néha meg is teszem, másokkal, de ez már egy másik történet...
Könyvtárban nincs még véletlenül?
Szia Zsomwin!
Mondjuk tanácsos nem napi 20 cikket feltölteni, de attól még messze vagy. :)
Esetleg egy E-könyv?
Pussz,
Tündér
Köszönöm!
Csak azt nem tudom, mit szólnának a többiek, ha 400 oldalt felteszek egy lapra. :)
Az első fejezetből teszek fel összefüggő részeket. Leginkább az apa és gyerekek sorsa, ami ebben jelentős. Az anya sorsa és a későbbi hatása a gyerekeire, a saját sorsára, már egyéb fejezetek részét képezi. Nincs annyi hely itt rá. :(
Mondjuk tanácsos nem napi 20 cikket feltölteni, de attól még messze vagy. :)
Esetleg egy E-könyv?
Pussz,
Tündér
Szegény gyerekek...
Zsom...
Remek ez az írásod, szeretném egyben látni, olvasni.
V
Csak azt nem tudom, mit szólnának a többiek, ha 400 oldalt felteszek egy lapra. :)
Az első fejezetből teszek fel összefüggő részeket. Leginkább az apa és gyerekek sorsa, ami ebben jelentős. Az anya sorsa és a későbbi hatása a gyerekeire, a saját sorsára, már egyéb fejezetek részét képezi. Nincs annyi hely itt rá. :(
Zsom...
Remek ez az írásod, szeretném egyben látni, olvasni.
V