újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

5.parancsolat / részletek 6.

Látogatók száma: 51

Halál Pista úgy ébredt hajnalban, mint más reggeleken. Viszont most eltöprengett. Vali nem volt a házban, gyerekei mélyen aludtak. Ilyen még soha nem fordult elő. Ha Vali nem volt, akkor a gyerekek se, azt már megszokta, valahogy lelkiismerete el is fogadta. Tudta, hogy ha részeg, kifordul önmagából. Sokat fogadkozott Valinak, hogy nem nyúl a pohár után többet, és majd összeszedik magukat valahogy. Eddig még nem sikerült az ígéreteit valóra váltani, és most, ezen a reggelen rádöbbent, hogy talán már soha nem is fog.

Vali nincs itthon, őneki menni kéne. A gyerekek pedig nem maradhatnak egyedül. A nagy kondérból áradó bűz odacsalta, hogy megnézze mi az. Leves volt, a kotlók leve, amiből tegnap ehettek a gyerekek. Már nem sok volt benne, hús alig. Homok látszott a kondér alján, ahogy a bugyogó levet meglökte. Tán homokot szórtak belé a kölkök. Gondolta, aztán csak kivitte szétönteni a koszos udvaron. A kútnál vizet mert belé, és otthagyta a kút mellett ázni. Becsoszogott, töprengett. Talán jön Vali. Hol lehet? Kinézett az ajtón, kék szemét meresztgetve a távoli útra. Gondolt egyet.

Egyenesen a lisztes dobozhoz ment. Tudta, hogy Vali ott rejtegeti a pénzt előle. Két napja riadt fel, hogy a liszttel vacakol egy reggel, akkor látta. Nem tudta mennyi, de sok pénzt látott. Ki tudja mióta gyűjtögette Vali?! Tán a gyerekekre. Igaza volt, tudta. Kezét beletúrta a lisztbe, a doboz peremén borult a liszt, omlott az asztalra. Nem érzett semmit, ezért az egészet kilódította. Csak úgy szállt a liszt az asztalon! Semmi. Egy fia bankjegy nem került elő. Vagy máshová dugta?

Most már biztos volt benne, hogy Vali tényleg elment, csak azt nem tudta, ugyan mennyi időre lesz elegendő a pénz, amit magával vitt. A lisztet besöpörte kezével a dobozba, felhelyezte a polcra, és ennivalót keresett. A gyerekek nemsokára ébredni fognak. Valamit kell adnia nekik. Rájuk nézett. A felelősség, ami most rátört, majdnem összenyomta. Mi lesz most? Te atyaúristen! Mi lesz? Hat gyerek, ő meg egymaga.

A sütőben megtalálta a tyúkok combjait és mellét lesütve, lapultak szépen a zsír alatt. Na, ez jó lesz reggelire. Kissé megnyugodott, nem tudta mit tegyen. Amit meg tennie kéne, azt hogyan? Tanácstalanul tipródott az indulás és maradás között. Péter felült és apjára nézett.
- „Anya nem gyütt meg?”- susogta aggódó arccal. – Apu. Anya hol van?
- „Hunnét tuggyam hol van?!”- felelte – Látod, én vagyok csak. Ennél? Gyere kisfiam.
Hangja szomorú és csendes volt, Peti még sose hallotta ilyennek. Szívében fájdalom és szánakozás lobbant apja iránt. Kimászott az ágyból, hátrament az udvari bodegába, majd apjához bújt, mikor bejött.

- Mi lesz apu velünk? Nem mentél dolgozni se.
- Nem tudom Peti. Tán bemegyünk Nyíregyházára valami segélyért. A kicsiket összeszedjük, aztán…
- Anyu is Nyíregyre indult tegnap - csillant a kisfiú szeme – Biztosan megtaláljuk. „Ugyi” apu?
Pista nem válaszolt. Mit is mondhatna a gyereknek?! Hogy anyja elment, itt hagyta őt is? Meg mindannyiukat? Még ő se fogta fel, pedig egyre rosszabbul érezte magát a borongós gondolataitól.

Aztán, összeszedte magát, úrrá lett a gyengeségén porontyai előtt. Mire mind felkelt, már kész volt a terve. A hivatal majd segít neki átvészelni a gondot. Legalább egy kis pénzzel, ha mással nem is tudnak segíteni. Marikára bízta a kicsik öltöztetését, aztán a délelőtt végén útra kelt velük. Évit a nyakába ültette, a többi szaladgálva kunkorodott előtte. Hurrá! Utazunk!

Ujjongtak, hogy végre történik valami körülöttük. Hat gyerekkel vonatjegyet se kellett váltania. Felcihelődtek arra a koszos vonatra, amit épp elértek. Nyíregyházára ment, Záhony felől. A három legkisebb még vonatot se látott eddig, ámulva figyeltek, és örömmel futkostak a vagonban. Pista erőteljesen szólt rájuk, hogy nyugton legyenek végre. Alig fél órát utaztak, már le is kellett szállniuk.
A gyerekek még mentek volna. Addig csak néztek ki az ablakon, bámulták az eltűnő jegenyéket, szalmakazlakat és szántót, figyelték a legelő teheneket, fel-felrikoltva, ha felfedeztek egyet a mezőkön. Az úton haladó autók és teherkocsik meglódították a fantáziájukat, mindenféle történeteket találva ki arról, melyik autó miért, és hová tarthat.

A városban már csendesen kullogtak Pista mellett. Peti Kisvali kezét fogta, az övét meg Lacika markolta dundi kezével. Marika Évikét vezette, Feri meg hol előttük, hol a hátuk mögött szaladt.
- Gyere ide Feri fiam! - Unta meg Pista, majd elkapta a gyerek kezét, és úgy mentek aztán kézenfogva. Apa és fia.
A Tanácsháza portáján öreg férfi állta útjukat.
- Hová mén az elvtárs? – Kiáltott Pista hátának. Először nem is gondolta, hogy neki szólnak, ment tovább. Ám a portás felemelte a hangját.
- Álljon csak meg a hat gyerekkel! Hová mennek?
Pista visszafordult, hogy ne kelljen kiáltva mondani, miért is jöttek. Aztán csak eldadogta nagy keservesen.
- Akkor fel kell mennie a lépcsőn, emelet huszonegyes szoba. Gyámhatóság lesz kiírva az ajtón. Ott várjanak. Majd felszólok a telefonon. Nincsen ma ügyfélnek keresnivalója. De maga csak menjen, na. Menjenek!

Mire felmásztak, az ajtóban várta őket egy rövid hajú barna asszony. Kissé molett, szemüveggel az orrán. Frizurája a WC- kefére emlékeztette Pistát.
- Jó napot kívánok! - köszöntötte őket. – Maga hozott hat gyereket?
- „Csókolom a kezit. Nem hoztam én, gyüttek ük vílem.”- komorodott el az arca, mert a hang hivatalos volt és kimért. Rosszat sejtett. - „Segítségért gyüttem, ha lehetne.”
Szőke fejét lehajtotta, vastag szája szélét megnyálazva folytatni akarta volna, de szája összetapadt. Fejébe belenyillalt a fájdalom, keze remegni kezdett. Nem akart a kezére figyelni, beszélni akart.

A cikket írta: Zsomwin

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Mindig minden változik...valóban.
Tisztelt Zsomwin!
Várom a változást a a férfinél. A kényszer nagyúr.
Bokor

megtekintés Válasz erre: Vass. N Edith

Nehéz lehetett szembesülni a ténnyel, hogy se pénz, se asszony. Vajon mennyire érti meg, hogy az ital iránti kötődése, mi mindentől fosztotta meg.

Szerintem semennyire. Nem azt érti meg.
Nehéz lehetett szembesülni a ténnyel, hogy se pénz, se asszony. Vajon mennyire érti meg, hogy az ital iránti kötődése, mi mindentől fosztotta meg.

megtekintés Válasz erre: Tündér

Kedves Zsomwin!

Remélem nem lesz baj... talán kijózanodik egyszer, s mindenkorra. Úgy legyen!

Pussz,

Tündér

De. Már baj van. Előbb kellett volna, amíg a társa megvolt még...
Kedves Zsomwin!

Remélem nem lesz baj... talán kijózanodik egyszer, s mindenkorra. Úgy legyen!

Pussz,

Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: