Hétköznapi történetek
Vannak olyan történetek, amiket egyszerűen csak megéltünk és el szeretnénk mondani mindenkinek. Nem tartozik bele se a családjavításba, se a gyereknevelésbe, de mégis meg szeretnénk írni..., mert vagy bosszantó, vagy éppen felemelő, de velünk történt...
– Anyu, játszhatok azzal a kis zöld labdával, itt ebben a medencében?
– Megkérdezzük Tibikét, hogy odaadja-e neked, jó?
– Jaj, ne hülyéskedj már, Éva, persze hogy játszhat vele a Katinka.
– De anya, az a kislabda az enyém!
– Igen, Tibike, de most te úgyse játszol vele, elvagy az új vízipisztolyoddal, amit most vettünk neked, meg aztán ott van még a másik két labdád is, hadd legyen ez a kicsi a Katinkánál, amíg velünk maradnak.
– De hát az akkor is az enyém, nem adom!
– Jaj, ne ...
Már több hónapja, hogy egy közösségi oldal egyik csoportjában rábukkantam egy történetre. Annyira feldobta a napjaimat, hogy elhatároztam, kronológikusan visszafelé elolvasok tőle mindent. Még mindig nem értem a végére, ám közben ötletet és ihletet kaptam az írásra. Mi lenne ha… Kipróbálom. Talán hozzá hasonló módon, én is gyógyulhatok tőle.
A folyamat hatásos, szórakoztató, és egyben félelmetes is. Kis epizódokban újra átélve a történteket, kezdek mindent másképpen látni. Amit eddig ...
- Gyere, ülj ide mellém! Ülj kényelmesen! Mesélni fogok neked.
- Hosszú lesz?
- Nem. Nem lesz hosszú, de azt akarom, hogy te is megérts valamit, amit nem tudok másképpen elmondani.
- Jól van, figyelek.
- Egyszer volt, hol nem volt, volt egy álom. Nincs üveghegy, nincsenek távlatok. A férfi megöregedett, amikor az álom rátalált. Reálisnak tűnt, ezért nem kergette el őt azonnal. Ráncos homlokát látva az álom megszólította.
- Ne szomorkodj öregem! Gondjaid vannak az öregedéssel ...
Nehéz esőtől, fullasztó páráktól rám nehezedő, ég kékjét elfedő szürke felhő világ.
Talán hogy megmutassa csak egy pillanatra, ez a búskomor borongás, tömény-nyirkos tapadás
Oszlik a baljós gomolygás
Nap süt
Hajamban virág
Nem játszom vamp-ot se nyári képeslapról mosolygós romantikát
Látom az ablakból Diósgyőr büszke zászlós tornyát
s kerengő fecskék cikázva repkednek
(hol fecskék élnek az csak jó hely lehet)
Mégis
szédít a ...
Reggel azt írtam, hogy szomorú vagyok, mert esik az eső, de aztán mégis összeszedtem magam és elkászálódtam a közeli bevásárlóközpontba, az ok egyszerű: úgy éreztem, már nem bírok ki még egy napot friss saláta nélkül, nekem attól van erőm és már napok óta nem ettem. Hirdettek céklát potomáron, persze egy darab sem volt már, de kaptam uborkát, káposztát, hagymám és kis paprikám volt itthon.
Szerencsésen haza is értem és rögtön betelepedtem a fürdőszobába a tükör elé, majd tüzetesen ...
Ajtóréseken, sóhajok kíséretében megszökött hajnali álmok dideregnek a téren, házak falainak tövében.rnrnFellegekbe vágynak, mégis mint úton pörgő ördögszekér- nem űzi, hajszolja, csak viszi őket a szél.rnrnFelkapja- engedi- futni hagyja- megálljt int neki- vigyázva, menedéket adva, fák ágai közé repteti.rnrnMég tél világa- levél nélküli barna ágak egymásba kapaszkodása- madaraknak otthona, s a reggeli csendben ribilliót is kelt, a madársereg rikoltozása a betolakodók ellen.rnrnMajd halkul, s ...
A hálózat csapdájába estem. Ez nevetségesen hangzik, ha arra gondolok, hogy már egy vén szatyor vagyok, de higgyétek el, igaz, már valóságos félelmeim vannak.
Én naponta felmosom a lakást, frissítés jelszóval, de be kell vallanom, mostanában vettem észre, hogy egyre jobban elfáradok e kimerítő frisítésbe. Ugyanis a lakásom már kezd hasonlítani a felettem lévő kék eget átszabdalt, oszlopokon nyugvó vezetékek szövevényes hálózatára. Például a szobámban- ahol renszerint pihenni, tévézni, vagy ...
Bánatos, múltba révedő tekintettel nézed a borús télvégi szürkébe csomagolt eget,rnrnszemed kutakodva keresi a nap fényét, elmúltak az ünnepek- unokák, dédunokák egy ideig nem jönnek.rnrnFőztél, sütöttél, ablakod ragyog, s a kamra polcai az eltett lekvároktól, befőttektől roskadoz.rnrnSzámvetést teszel - uborka, csalamádé, szilva meg eperdzsem...rnrnTudom, a hazai a legjobb, szívesebben is eszi azt mindenki- gyümölcs van benne meg törődés, ennivalóan finom szeretet.rnrnAzonban megnézted- e már, ...
A fővárosi neves gimnázium negyedik b-és osztályát szélnek ereszti az igazgató, mintsem helyettesítsen a nap utolsó, osztályfőnöki óráján. Nagyszájú, szinte kezelhetetlenek a kamaszok, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy szinte valamennyien meglehetősen tehetős családban élnek. Nem egy közülük máris saját kocsival jár az iskolába, azzal a természetességgel, ahogyan az igazgató úr reggelente felszáll a buszra. rnRohannak is az ifjak, ki az utcára, hogy a kapu előtt röpgyűlésen megbeszéljék, hová ...
Sohasem gondoltam volna, hogy október harmadik hetében huszonhat fokos a nappali hőmérséklet, és rövid ujjú pólóban mehetek a boltba vásárolni. Üresen húzom magam után a banyamobilt. Kétsaroknyit kényelmesen elsétálok, annyi mozgás kell, mondta a főorvos úr is, amikor egy hete kiengedett a kórházból. Igaz, a súlyfeleslegtől kicsit cammogós a járásom, de ellátom magam és még dolgozom, ha egyáltalán munkának lehet nevezni a kertem művelését. A sárgarépa felszedése maradt hátra a tél előtti ...
Már régebben felvetődött bennem a gondolat, de a hőség miatt dögrováson voltam és elveszett valahol az agytekervényeim között. De tegnap elmentem a fürdőbe és úgy felfrissültem, hogy bármilyen nagy harci tettre kapható lettem. Ez pedig nem más, mint a modernizálásom!rnKépzeljétek, a multkor telefonon beszélgettem a barátnőmmel és kérdezte, mit csinálok éppen? Mondom -a konyharuhákat főzöm ki, kimosom, hipózom...Szokásos tevékenységem úgy 30-40 éve, két-három naponta. Azt mondja, mennyire ...
Az embereknek figyelemre és szeretetre van szükségük! Különösen az idősebb korosztálynak, mert néha annyira le vagyunk írva.Jönnek az ünnepek, gondoljunk már erre is, kedveseim! A mai kalandom is erre figyelmeztet, más talán észre sem venné azokat az apróságokat, amik erre figyelmeztetnek, de én-mint érintett elmélázom rajtuk...
Történt, hogy a TESCO-ban (mint korábban említettem, nekem mindig vásárláskor adódnak a kalandjaim, hol is máshol ? :) ) a kenyerespolc előtt bambultam, hogy a fene ...
