A Damu ügy margójára
Látogatók száma: 115
Mindenki a maga életének kovácsa. Ezt én is túlzásnak éreztem, de valójában ráébredtem így van. Csak a részletekre kell figyelni, de nagyon !!
Voltam ifjú, és hobó, szerettem és szerettek, elhagytam és elhagytak. Hoztam jó és rossz döntéseket, de mindig megfontoltan tettem mindent, és mindig mérlegeltem mi a jó, jobb, vagy olykor a legjobb nekem és a környezetemnek.
Hoztam rossz döntést, mikor egy régi szerelmemmel felébresztettem az érzelmek viharát, és szörnyét, ami később derült ki.
A volt feleségében engem, bennem a volt nejét kereste, ami egyikünk sem volt. Így mind a ketten szenvedtünk. Ráadásul én elvált két gyermekes nő voltam, aki felelősséggel tartozott mások életéért is.
Az akkori párom nem volt kedves, sőt goromba, és verekedős, olyan elképzelt vagány fiú, aki majd minden helyzetben megmutatja milyen e férfi ősemberként, és hogyan kell viselkednie vele egy ős nőnek, aki meghajol előtte és vakon követi.
Én egyéniség voltam, vagyok, és nem meghajlós tipus. Így volt konfliktusunk elég. A gyerekek végett is, mert Ő drákói szigort, míg én becsületes szülői nevelést akartam végezni. A gyerekek végett is, és magunk miatt is sokat vitáztunk, volt, hogy fegyvert szegezett a fejemnek és azt mondta vagy azt mondom amit akar, vagy, használja a fegyvert.
Ilyenkor a gyerekeim megértették a helyzetet, és tették amit mondott.
Egyszer aztán eldöntöttem ennek véget kell vetnem akárhogyan is.
Kerestem egy lakást, leelőlegeztem és igyekeztem módszeresen szépen összepakolni mindent ami a miénk volt összeköltözésünk előtt is. A közösen szerzett dolgokból semmire nem tartottam igényt.
Mikor végeztem igyekeztem, hogy minden jól alakuljon, és megszerveztem, hogy elköltözzünk. Sikerült, de nem maradéktalanul, mert volt ami ott maradt, de azzal már akkor nem törődtem, és soha többet még a környékre sem mentem, hogy ne keresztezzük egymás útját, és ne találkozzunk soha többet.
Nem adtam okot egy találkozásra, egy lehetőséget a megalázásomra, vagy megbecstelenítésemre. Ezt tartottam szem előtt.
Sőt kitértem minden elől, ami összekötött volna ezzel a múlttal. Nem szégyelltem, mert volt, de nem akartam, hogy további életemet befolyásolja, és meghatározza.
Ami veszett az veszett, majd pótolom úgy gondoltam. Azt hiszem jól tettem, jól döntöttem.
Palácsik Tímeával ellentétben nem mentem oda, ahol gond, baj fenyegetett, és nem cibáltam az alvó oroszlán bajszát, kockáztatva azt, hogy felébred, és megmar!
Nem vagyok és soha nem is voltam gazdag, de legalább az eszem a helyén volt, van. Nem cselekszem olyat, ami ártana nekem és a gyerekeimnek.
Számomra az élet és a gyerekeim a legfontosabbak, és az édesanyám. Ez van. Elítélem az erőszakot, de nem érzem, hogy a Damu egyedül vétkes a dologban, mert ha nem adnak alkalmat az eseményeknek, akkor nincs hír, nincs felkapottság, és nincs média és élet botrány. Ez a véleményem. Minden két emberen múlik!!!
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Még valami alátámasztja ezt. Már a kezdeteknél, a randik és találkozások alkalmával is nem árt tisztába lenni azzal, mit vagyunk képesek elnézni a másiknak, elviselni és mi az, ami már az elején megmutatja, hogy mivé nőheti ki magát egy jelenleg még csak konfliktusos, stresszes helyzet. Mennyire lehetünk képesek azt a későbbiekben kezelni? Mert itt lép be az alkalmazkodni képes vagyok-e önértékelési probléma, ha van,... vagy van-e kompromisszum képességem?... Hajlamosak vagyunk ezeket a fontos szempontokat - átmenetileg - figyelmen kívül hagyni és egy hamis képet dédelgetni egymásról. Mi marad, ha elmúlik a pillanatnyi varázs?
Szia Évi !
Igaz, előbb utóbb mindenkiről lehull az álarc, s kiderül milyen ember is valójában. A randik és találkozások alkalmával mindannyian viselkedünk és igyekszünk jó képet mutatni, de belső stresszes helyzetben derül ki, mennyire vagyunk valóban oda a másikért! Örülök, hogy olvastál. Puszi Éva.
A Damu ügyről itt-ott olvastam, de ez is egy felfújt, média ügy...sohasem tudjuk meg az igazat. Tény és való, én minden pasimmal közlöm, engem meg lehet verni. Egyszer. De ha nem öl meg, ülni fog. Mert másnap visszahízelgem magam egy lefekvés erejéig, aztán feljelentem megvert és megerőszakolt...és hidd el megtenném. Szóval ki lehet csinálni egy pasit nagyon könnyen. Nem mondom, hogy ezt tette a csaj, de akár így is lehetett. Persze ettől még nem fogom megsajnálni a Damut. De azt a bizonyos lányt se sajnáltam többet. Érted miről beszélek, remélem? Számomra hasonló az önhibáján kívül hajléktalan kérdéshez. Nem tudom, én nem tudnék önhibámon kívül hajléktalanná lenni. Azért merem kijelenteni, mert ott voltam a küszöbén a dolognak, de megoldottam.
Kedves Évi!
Most már magam is tudom, hogy egy házasságot mi minden tehet tönkre. Ami a kezdetekben nem derülhetett ki, idővel mindenki a saját bőrén megtapasztalja, hogy semmi sem marad örök érvényű és amikor elmúlik a nagy érzelem, felszínre kerül az igazi, addig elnyomott önző én, agresszív magatartás, a bántás valamilyen formája, eszköze. Lehet az lelki terror, de elfajulhat a tettlegességig is, ha hagyják.
Az első pofont követi aztán a többi, ha a védekezés aránytalanul kicsi lehetőséget ad a kezünkbe. Egy férfivel szemben egyedüli eszköze a nőnek a teljes hátraarc, mert nem várható, hogy a helyzet megváltozik. Szép lassan tönkre megy ebben a család...
Ezért értem meg a döntésedet.
Puszi,
Éva
Igaz, előbb utóbb mindenkiről lehull az álarc, s kiderül milyen ember is valójában. A randik és találkozások alkalmával mindannyian viselkedünk és igyekszünk jó képet mutatni, de belső stresszes helyzetben derül ki, mennyire vagyunk valóban oda a másikért! Örülök, hogy olvastál. Puszi Éva.
Szia Éva!
Papadimitriu Athinával láttam egyszer egy beszélgetést. Őt is verte a férje. Ő azt nyilatkozta, hogy azért követett el hibát, mert mindig hitte és remélte, hogy a pasi megjavul. Nagyon szerelmes volt, és amikor egy kiadós verés után lenyugodott a fickó és pitizett neki, megesett a szíve rajta. Ezért nem ítélem el Damu ex barátnőjét sem.
Szerintem jól tette, hogy bíróságra vitte az ügyet, mert ezt a pasit máshogy nem lehetett volna leállítani. Ebből tanulhatnak mások is!
Engem sohasem vertek, de biztos én is leléptem volna hamar, nem vártam volna arra, hogy megjavul a párom. Kutyából nem lesz szalonna!
Puszi,
L.
Nem mondom, hogy nem helyes, hogy feljelentette, de ezt kicsit hamarabb észbe kapva megelőzhette volna okosabban. Én nem török soha senki felett pálcát, mert mindenki maga ismeri belülről az életét. Puszi Éva.
Kedves Éva!
Valóban helyén van az eszed és a szíved, de ezenkívül bátor is vagy! Megtettél olyat, amit sokan egész életükön keresztül sem mernek. Lépett.
Büszkék lehetünk rád, nők!
Pussz, Tündér
Köszönöm, hogy olvastál, és hogy érzed a tettem súlyát. Puszi Éva.
Most már magam is tudom, hogy egy házasságot mi minden tehet tönkre. Ami a kezdetekben nem derülhetett ki, idővel mindenki a saját bőrén megtapasztalja, hogy semmi sem marad örök érvényű és amikor elmúlik a nagy érzelem, felszínre kerül az igazi, addig elnyomott önző én, agresszív magatartás, a bántás valamilyen formája, eszköze. Lehet az lelki terror, de elfajulhat a tettlegességig is, ha hagyják.
Az első pofont követi aztán a többi, ha a védekezés aránytalanul kicsi lehetőséget ad a kezünkbe. Egy férfivel szemben egyedüli eszköze a nőnek a teljes hátraarc, mert nem várható, hogy a helyzet megváltozik. Szép lassan tönkre megy ebben a család...
Ezért értem meg a döntésedet.
Puszi,
Éva
Papadimitriu Athinával láttam egyszer egy beszélgetést. Őt is verte a férje. Ő azt nyilatkozta, hogy azért követett el hibát, mert mindig hitte és remélte, hogy a pasi megjavul. Nagyon szerelmes volt, és amikor egy kiadós verés után lenyugodott a fickó és pitizett neki, megesett a szíve rajta. Ezért nem ítélem el Damu ex barátnőjét sem.
Szerintem jól tette, hogy bíróságra vitte az ügyet, mert ezt a pasit máshogy nem lehetett volna leállítani. Ebből tanulhatnak mások is!
Engem sohasem vertek, de biztos én is leléptem volna hamar, nem vártam volna arra, hogy megjavul a párom. Kutyából nem lesz szalonna!
Puszi,
L.
Valóban helyén van az eszed és a szíved, de ezenkívül bátor is vagy! Megtettél olyat, amit sokan egész életükön keresztül sem mernek. Lépett.
Büszkék lehetünk rád, nők!
Pussz, Tündér