A feladat

Látogatók száma: 44

Jé felállt. A tűz még égett, de már nem volt ereje. Té nézte egy darabig a parazsat, aztán határozott mozdulatokkal taposni kezdte. A lángok egy pillanatra fellobbantak, majd lassan kihunytak.

- Félek, – mondta Jé.
- Mitől?
- Nem tudom, csak ez az érzés, itt belül. Félelem, azt hiszem.
- Nem vagy biztos benne?
- Nem tudom. Amikor Zére gondolok, és a feladatra, mindig ezt érzem.
- Nincs okod rá. Zé senkire nem haragudott meg. Szigorú, az igaz, de még nem bántott senkit, mert nem tudta végrehajtani a feladatot.
- Én nem vagyok olyan biztos ebben. Egyszer megpróbáltam megérteni, hogy miért kell mindenkinek átesni ezen a próbán. Vannak, akik nem képesek megtenni. Azok sem lehetnek kevésbé alkalmasak, csak képtelenek rá, hogy ezt megtegyék.
- Rosszul látod. A feladat mindenkinek fontos. Csak így lehetsz te is utas, ha hibátlanul elvégzed a feladatot.
- Igen, azt hiszem, igazad van. Mondd Té, te elsőre megtetted, meg tudtad tenni?
- Igen. Nem is volt olyan nehéz.
- És, ha nem sikerül? Mi lesz, ha nem sikerül?
- Sikerülni fog, tudom.
Jé felállt. A tűz még égett, de már nem volt ereje. Té nézte egy darabig a parazsat, aztán határozott mozdulatokkal taposni kezdte. A lángok egy pillanatra fellobbantak, majd lassan kihunytak. Hosszú, és vékony füstcsík szállt fel az égre. Korom sötét lett.

Té elővette a lámpáját, és belekarolt Jébe. Lassan, óvatosan elindultak az űrhajó felé. Aludni kell tudták, csak úgy sikerülhet, ha kipihenik magukat. Korán reggel Té főzött egy kávét, és felébresztette Jét. Eljött a nagy nap, a feladat végrehajtásának napja. Tudták, nem hibázhatnak, Jének elsőre meg kell tennie, szintidőn belül. Té kinyitotta szekrényt, és kivette a kis dobozt, amiben a tárgy volt. Jének mindössze két perc állt a rendelkezésére. Tudta, ha hibázik, nem lehet utas. Legközelebb hét év múlva tehet újabb kísérletet. Érezte, annyi ideje már nincs.

Jé Kivette a dobozból a tárgyat, és a bal kezébe vette. Jobb kezét felemelte, és várta a jelet. Té lenyomta a stoppert, és intett. Jé azonnal elkezdte a tekerést, és gyors mozdulatokkal forgatta a tárgyat. A keze egy pillanatra sem állt meg, csak akkor emelte fel a kezét, amikor készen lett a kirakással. Egy perc, huszonhét másodperc, és mind a hat szín a helyére került.
- Utas lettél te is - kiáltott fel boldogan Té, és átölelte Jét. - Holnap jön értünk a nagy hajó, és visszamegyünk a földre.
- Nem is volt olyan nehéz - mondta Jé, és hálásan nézett Tére. – Negyven év után, újra otthon.