A hajnali utas
Látogatók száma: 51
Rohanás a busz pályaudvarra. Útközben bekapok egy pár falatot, és iszom még egy kávét a gombánál. Villamos, tömeg, utazom. Az órámat nézem, de látom, még van idő.
Korahajnalban kelek. Reflexek, beidegződés. Nyúlok a cigarettáért, csukott szemmel tapogatok, nem találom. Eszembe jut, négy éve nem dohányzom.
Fürdőszoba. Nézek a tükörbe, ismerős arc néz vissza rám. Láttam már valahol.
A borotva életlenül szántja végig a bőrömet, a fájdalom is. Kezdem szokni. A gőz beteríti a kis, szellőzetlen helyiséget. Jólesik a forró zuhany. Gondolkodom. Ilyenkor reggel, ez nem tűnik okos dolognak. Bosszant, hogy nem ismertem fel a tükörből visszanéző ábrázatot. Biztos, hogy láttam már valahol.
Rohanás a busz pályaudvarra. Útközben bekapok egy pár falatot, és iszom még egy kávét a gombánál. Villamos, tömeg, utazom. Az órámat nézem, de látom, még van idő.
Egy órával korábban érek a pályaudvarra. A busz már bent áll, az ajtók zárva. Van idő. Ez a legfontosabb. Nem szeretek rohanni, kapkodni. Megveszem a jegyet. Optimista vagyok, visszafele is.
Az ablak mellett ülök. A buszon nincs sok utas, esznek, olvasnak, néhányan alszanak. Bámulom az ismerős tájat. Amint kiérünk a városból, monotonná válik a motor zúgása, egyenletes sebességgel robogunk tovább. Fák suhannak, legelők, mezők, szántóföldek követik egymást. Szép ez az ország. Betonozni megyek egy barátomhoz, Tereskére. Felújították a régi házat, betonozni kell a járdát és a kocsifeljárót. Régi vályogház, de tiszta, rendes. A padlást tavaly hozták rendbe, idén nyáron a falakat javították, hogy bírja a telet. Hideg tél lesz, azt mondják a tereskeiek.
Bánkon át vezet az út. A Börzsöny legszebb erdein megyünk keresztül. Vaddisznókat is lehet néha látni, és őzeket. A lombokat hullatók már nagyrészt megszabadultak terhüktől, de a fenyvesek délcegen állják az ősz rohamait. Színesedik a táj, jelzi a tél közeledtét.
Az első ülésen egy fogyatékos fiú ül az édesanyjával. A fiú az indulás óta fészkelődik, nem találja a helyét, próbál kapcsolatot teremteni.
- Bácsi, lesz ma hó? - kérdezi váratlanul, hozzám fordulva.
- Lesz - válaszolom tömören, és magam is csodálkozom, a meteorológia valóban, hóesést jelzett.
- Még ma?
- Még ma - mondom türelmesen.
Az asszony csitítja a gyereket, és bocsánatkérően néz körül.
- Ne haragudjanak rá, ilyenkor nem tudja, mit tesz. - Nyugtatólag a fia vállára teszi a kezét.
- Nem zavar - mondom -, szívesen beszélgetek vele.
- Bácsi, nem fázol?
- Nem fázom - válaszolok, és előre ülök a mögöttük lévő, üres ülésre.
A fiú hálás tekintettel néz rám, és mosolyog. Beszélgetünk. A többiek is elmosolyodnak, néhányan elfordulnak, tovább alszanak. A busz monoton zúgással megy tovább a célja felé. Fák suhannak, legelők, mezők, szántóföldek követik egymást. Szép ez az ország.
A cikket írta: Janó
Hozzászólások
időrendi sorrend
Legyen szép napsugaras napod!
Janó
Igen, a kutya családtag. Egy bison havanese, olyan ezüst-fekete, három éves, és mindössze hat kiló. Rendkívül kedves állat. Talán ő az egyetlen, aki igazán örül nekem, amikor hazamegyek. Persze lehet, akkor is, amikor elmegyek... :)
Szép napot kívánok (olyan szépen süt a nap),
Janó
Az jó, ha van kutyus, nekünk is igazi cimbi! Szép napot kívánok Orsolya
Irigyellek érte. Én egy betonerdő kellős közepén lakom. De kutyánk van...:)