A jó-és a rossz hangulat
Látogatók száma: 43
Tegnap majdnem feldobtam a talpamat! Történt ugyanis, hogy reggel, mikor felébredtem, meglepődve tapasztaltam, hogy az éjszaka tekintélyes hó esett, mindent vastagon ellepett.
Kaptam magam és kimentem a kapu elé a havat ellapátolni, gondoltam, jó lesz, ha túl leszek rajta, mielőtt a többiek felébrednek, mert akkor elkezdődik a tere-fere koncert és lassabban megy a munka.
Nekem ugyanis van egy nagyon rossz tulajdonságom, ha valamit csinálok, annyira belefeledkezem, hogy a külvilág megszűnik létezni.
Láttam, a bokrokon,tujákon vastagon áll a hó, meggörnyednek alatta, úgyhogy a seprűvel kezdtem leverni róluk a havat, nehogy letörjön valamelyik ág a súly alatt. Hirtelen valaki elkiáltotta magát a hátam mögött, hogy hagyjam a bokrokat, kell majd nekik a hólé, ha elolvad! Azt hittem, az ijedtségtől ott halok meg, olyan hirtelen ért a szomszéd kiabálása, nem vettem észre, hogy ő is kijött.
Be is vonultam reszketve és nem a legjobb hangulatban, aztán morfondíroztam, bárcsak száradna már ki ez a hatalmas tuja, már kétszer vágtam le belőle 3 m-es darabokat és most megint a villanyvezetéket símogatja, tavasszal újra nyeshetem.
Enyhén rossz hangulatomban eszembe jutott egy cikk, amit mostanában olvastam, gondoltam, a lényegét megosztom veletek, mert nekem nagyon érdekes volt. Nevezetesen a rossz-és jó hangulatokról szólt, az egészséges ember hangulatairól.
Sose gondoltam volna például, hogy a rossz hangulat(depresszív realizmus), amit az ember nyűgként, negatív érzelemként él meg, előnyös is lehet. Az író szerint ugyanis ezek az emberek körültekintőbbek, pontosabban tartják nyílván a megtörtént eseményeket. Igen, lásd, rájöttem pipás hangulatomban, hogy megint le kell vágnom a tujából egy darabot. De eszembe jutott a rezsicsökkentett gázszámla is, ami valahogyan mégis több, mint amit a csökkentés előtt fizettem.Tehát rossz hangulatunkban alaposabban figyeljük a külvilág ingereit, döntéshozatalainkat.
A jókedvű ember viszont sokkal kreatívabb, pozitív szemléletű, nem töpreng azon, jaj, mi lesz, hogy lesz, hiszen érdeklődő, kiváncsi.
Tehát a végső következtetésem , kedves társaim, jobb, ha az embernek rossz hangulata van, mert mérgében a kivülről jövő sok kellemetlenség körültkintőbbé teszi, jobban mérlegeli döntéseit.
Legyen rossz kedvünk, mert jobban észrevesszük, mi zajlik körülöttünk! Úgy biz'!
/BI/
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Tündér
Kedves Ilike!
Örülök azért, hogy sikerült talpon maradnod és megírnod a tapasztalatodat!
Ma hozzánk is ideért a hó. Idén eddig a legnagyobb.
Pussz, Tündér
Itt most két napig havaseső esett! Ez is kell a földeknek...:-))
Puszi, Ilona
Örülök azért, hogy sikerült talpon maradnod és megírnod a tapasztalatodat!
Ma hozzánk is ideért a hó. Idén eddig a legnagyobb.
Pussz, Tündér
Válasz erre: Ilona
"Kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek"...:-)
Puszi
Puszi
Válasz erre: Virág
Én is szedem a szívritmusszabályzót...
Puszi
Válasz erre: Ilona
Én is hasonlóan éreztem magam. Ez tényleg veszélyes, pláne, ha az ember szíve nem a legjobb...
Válasz erre: Anyu
Icuka!
Néha nem baj a rosszkedv,de ne legyen tartós,mert akkor már nem körültekintő,hanem depressziós az ember :)
Az ilyen nesztelenül ott termő embereknek meg olykor kijár a saller,vagy legalább a seprűvel egy odabillentés,hogy a hó mind a nyakába hulljon a seprűről! :) Nem jó ijesztgetni a másikat!
Puszi
Puszi
Válasz erre: zsoltne.eva
Hogy te milyen toleráns vagy?! Pedig ott volt a söprű a kezedben. Minimum kiporoltam volna a nadrágját. Nem úszta volna meg szárazon, legalább egy hógolyózápor nélkül a szomszédod és ez a jobbik eset, mert amilyen hirtelen mögötted termett, kapott volna egy sallert. Ez nem vicces! És nem az idegek játéka, hanem a frászé... De nem ám egy hét múlva porolod ki... és hivatkozol?! Akkor már nem érvényes. :-)
Én a rossz hangulatot ki nem állhatom, mert engem mindig csak hátráltat. Fél óra pihenés és már újra a régi vagyok. Legalábbis erre törekszem. :-)
Válasz erre: Virág
Jaj! Egyszer engem is annyira megijesztett valaki, amikor a szőlőhegyen laktunk, térdig érő hó volt és hajnali sötét. Úgy megijedtem, h tök artikulátlanul köszöntem vissza és úgy éreztem, hogy megolvad alattam mindkét lábam.
Néha nem baj a rosszkedv,de ne legyen tartós,mert akkor már nem körültekintő,hanem depressziós az ember :)
Az ilyen nesztelenül ott termő embereknek meg olykor kijár a saller,vagy legalább a seprűvel egy odabillentés,hogy a hó mind a nyakába hulljon a seprűről! :) Nem jó ijesztgetni a másikat!
Puszi
Én a rossz hangulatot ki nem állhatom, mert engem mindig csak hátráltat. Fél óra pihenés és már újra a régi vagyok. Legalábbis erre törekszem. :-)