A kapocs

Látogatók száma: 48

Vihar előtti párás, meleg az idő, és Pártos Nagy Vince kedvetlenül várakozik a Keleti pályaudvaron, hogy beálljon a gyorsvonat, amely elrepíti a kétórányira lévő városba, ahonnan kis pirossal egy óra alatt hazaérjen fatornyos kis falujába.

Tulajdonképpen vehetne már egy ötéves kocsit, vagy annál is kicsit idősebbet, azzal könnyebb lenne a közlekedés, csakhogy két komoly akadályba ütközik a megvalósítása. Az első akadály az asszony, aki az utolsó fillérét is elszedi, és még annyi zsebpénzt sem hagy neki, hogy megvehesse a napi cigarettáját. A másik akadály sem kicsi, nevezetesen az, hogy nincs jogosítványa, és hiába tud vezetni, papír nélkül nem lehet, márpedig a jogosítvány megszerzése sem két forint. Eddig azért nem szerezte meg, mert úgysincs kocsija. Logikus, ugye?

Megbeszélte magával, hogy jobb lesz a kellemesebb oldalát nézni a dolgoknak. Nincs kocsi, nincs jogosítvány, MÁV van, a maga betarthatatlan menetrendjével, így bármikor mondhatja feleségének, hogy lekéste a csatlakozást, kénytelen volt az átszálló állomáson tölteni az éjszakát. Mit tehet Juliska? Semmit. Biztosan nem megy leellenőrizni, valóban ott várakozik-e az állomáson.

Jó asszony Juliska, legalább is valakinek jó lenne, de neki már elege van a kuporgatásából, a kicsinyességéből, a zsugoriságából, és abból is, hogy mindenféle piszlicsáré dolog miatt kitúrja az ágyából, pedig egy férfiembernek szükségletei is vannak, melyet, ha nem elégítenek ki otthon, akkor máshol keresi a megoldást.

Vince esetében a megoldás Eszter, a harmincöt éves, kikapós, egyedülálló nőszemély, akinek ágyában megfordult jó néhány férfi, ám amióta összekeveredtek, azóta rajta kívül rá se néz másra, sőt, úgy kedveskedik neki, mintha az élettársa lenne. Nem kér érte semmit, mert többet keres nála, sőt, finoman csiszolja a férfit, új igényeket támaszt benne, melyek szexuális életének színesebbé tétele mellett általános kulturáltság terén is megmutatkoznak. Vincének fontosabb Eszterrel színházba menni, mintsem a kollégákkal a munkásszálló melletti kocsmában feszültségoldásként leinni magát. Hetente háromszor Eszternél alszik, és az utóbbi időben az asszony kimossa a ruháit is, melynek eredményeként a fehérneműje igazán fehér, a színes pólói sem fakulnak tovább, és a miatta vett új öltönyében pedig kifejezetten jól néz ki, de nem meri elhozni az asszonytól, mert sem a munkásszállón, sem az otthonában nem akarja, hogy találgassák, mikor, miből és miért vette.

A negyvenes évei közepén járó, magas, vékony, tüskehajú fiatalember egyre biztosabb abban, hogy abban a percben, amint nagyobbik lánya átveszi az egyetemi diplomáját, beadja a válópert, elköltözik otthonról, a kisebbik lánya után meg fizeti a gyerektartást.
Lassan gurul be a szerelvény, elindul, hogy a középső kocsik egyikében keressen magának ablak melletti helyet, mert szereti nézni a tovasuhanó tájat, megnyugtatja az Alföld látványa, mert igazán csak ott van otthon, mint Petőfi.

Juliska gyűjti a pénzt, a közös pénzüket, csakhogy ahhoz Vince nem fér hozzá, mert a saját nevén rakosgatja a takarékba, kell a lányoknak, címszó alatt. Nem baj, felesége sem tudja, hogy öt éve a jutalmakat és a külön pénzeket szorgos méhecskeként ő maga is külön számlán gyűjtögeti az egyik pesti bankfiókban.

Kár, hogy nem klimatizált a vonat, a lehúzott ablakok miatt nagy a huzat, ám a hőség nem csökken egyetlen fokkal sem.

Fáradtságot érez, pedig neki hétvégén is dolgoznia kell, hogy legyen pénze cigarettára, meg kávéra. A munkahelyén elvállalta a kávéfőzést, Omniából főzi, naponta háromszor, és egy kávét százhúsz forintért ad, jó kis haszna van rajta, ha valaki tejet is kér hozzá, akkor az már százötven. Hiába, reggelente ötkor kel, hétvégeken meg a faluban elvállal minden munkát, amit a nyaraló tulajdonosok rábíznak, fűnyírást, hó seprést, kisebb javítási munkákat. Többen kulcsot is adtak neki, hogy időnként szellőztessen, takarítson ki, mielőtt lejönnének.

Egykedvűen szalad a táj a vonat mellett, még két állomás és hazaér. Juliska ma estére szalonnasütést tervez a barátaikkal, pontosabban az ő barátaival, nincs tekintettel arra, hogy a férje fáradtan ér haza. Vince fürödni akar, vacsorázni és hamar ágyba bújni az asszonnyal, de ebből ma sem lesz semmi. Tíz óránál hamarabb nem mennek el a vendégek, elfogy néhány liter olcsó bor, amelytől másnap reggel megfájdul a feje, pedig tetőt kell javítani az egrieknél, füvet nyírni a pestieknél, megreparálni a debreceniek nagykapuját, és ha még marad ideje, vasárnap, ebéd után, beugrik a kocsmába meginni egy pohárka pálinkát Laktanya Józsival, aki minden pletykát tud, ami csak felröppen a faluban. Többet beszél vele egy óra alatt, mint a feleségével két napig.

Laktanya Józsi igazi nevét Vince sem tudja, ahogyan senki más sem, akkor került a faluba, amikor kilakoltatták a négy településnyire lévő volt szovjet laktanya üresen álló tiszti házából, ahol szépen rendbe hozott magának egy lakást és évekig ott tengette az életét, nem is olyan rosszul. Életkorát tekintve negyvenfelé járhat, de büszke arra, hogy eddig még nem sikerült semminemű kárt tennie a munkában, mert a két keze nem arra való. Hogy mégis mire használja, mármint a dolog helyett, hát, azt igencsak titokban tartja. Nagy mesélő, egy felesért akár fél óráig is szóval tartja az embert és mindenkit ismer a faluban, azt meg végképp nem tudni, hogy hordozza a pletykákat, vagy maga találja ki a szaftosabbakat.

A következő kukoricatábla után következik az állomás. Lassan feláll, megfogja lapos utazótáskáját, és elindul az ajtó felé.

Csuda egy pofa ez a Laktanya Józsi! Hajléktalan ember létére vág az esze, mint a beretva és eléggé tájékozott a világ ügyeiben. Az önkormányzati választásoktól kezdve Prohászka néni fogsorának eltűnéséig széles a beszédtémák skálája, melyből kedvére választhatnak a vele csevegők.

Vince az egyetlen leszálló. Kényelmesen besétál a faluba és a kocsma előtt megtorpan. Jó lenne most meginni a felesét Laktanya Józsival, legalább jobb kedvre derülne.

A kocsmáros morogva fogadja köszönését és az italgőzös pulttámasztók is csak sanda pillantásokkal illetik. Nyoma sincs Laktanya Józsinak, ami igencsak furcsa. Megkérdezi a kocsmárost, aki kurtán, furcsán mindössze annyit válaszol, hogy öt napja eltűnt, érdekes módon éppen akkor, amikor az egriek, debreceniek és a pestiek nyaralóit kipakolták a betörők.

Vince felhajtja a felesét, és szó nélkül kifordul a kocsmaajtón. Rossz érzése támad. Kik és miért törtek be éppen azokba a nyaralókba, amelyekben gondnoki teendőket végez?
Mogorva Juliska, csapkod a konyhában, kiabál a lányaival, rosszabb, mint egy zupás őrmester. Azonnal küldi Vincét előkészíteni a szalonnasütéshez a gyújtóst meg a fahasábokat, még annyi szusszanást sem enged neki, hogy átöltözzön.

Egyszerre érkeznek a vendégek és a rendőrök, ez utóbbiak magukkal viszik Vincét kihallgatásra, mert gyanújuk szerint a betörők csak tőle tudhattak meg olyan részletek a nyaralókról, amelyek segítették a gyors, nesztelen munkájukat.

Csipog a telefonja, SMS-e érkezett. Még úton vannak, engedik neki a rendőrök, hogy elolvassa az üzenetet.

Eszter közli, hogy keresték a rendőrök a keddi betörések miatt, akkor pedig együtt voltak és erre tanú a szomszédasszony is. Vigyázz magadra, szeretlek!

Szeret Eszter, szeret Eszter, hajtogatja magában és mosolyog, mert nem érheti baj, nem csinált semmi rosszat és várja vissza a szerelme!

A főtéren, az önkormányzattal egy épületben van a rendőrség. A portás messziről köszön Vincének, csak később jön rá, hogy a komáját kísérik a rendőrök. Rémlik neki, mintha hallott volna arról, hogy a betörések miatt azzal gyanúsítják Vincét, hogy ő a kapocs a betörőkhöz. Szegény feje, hiszen soha sincs itthon, gondolja és meghúzza a kristályvizes flakonját. Bár, a fene se tudja!

A cikket írta: Yolla

támogatóink