A koldus (avagy minden relatív)
Látogatók száma: 61
Aprópénzért kotorászott a zsebében, gondolta ad ennek az embernek pár száz forintot.
A lépcsőn jött felfelé az aluljáróban, amikor megpillantotta a férfit. A falnak támaszkodva, kis műanyagpoharat tartott a kezében, és időnként megrázta, jelezve az arra járóknak, hogy kívánatos lenne némi aprót beledobni az alakalmi perselybe. A harmincas, szakállas férfinak nem voltak illúziói, unott ábrázatán látszott, hogy nem vár nagy bevételt, de ő is tevékenyen részt akart venni az aznapi betevő megkeresésében. Nem úgy, mint néhány társa, akik az aluljáró lépcsőjének az alján, a falnak támaszkodva, vagy a földön fekve várták a mannát, tétlenül, semmit nem téve sorsuk alakításának érdekében.
Aprópénzért kotorászott a zsebében, gondolta ad ennek az embernek pár száz forintot. A kezébe akadó fémpénzek között volt kétszázas, néhány ötvenes, és pár százforintos érme is. Egy százast elteszek, - gondolta -, mindig jól jön a plázákban, a leláncolt bevásárlókosarak kiszabadítása céljából. A megmaradt fémpénzeket marokra fogta, és amikor a koldus mellé ért, egyetlen mozdulattal beleömlesztette az elé tartott pohárba. A férfi arcán, hirtelen egy kis mosoly suhant át, amint megérezte, hogy elnehezül a perselye. Belenézett, és megcsóválta a fejét.
- Uram! Uram, egy szóra, kérem, ne haragudjon! – Kiáltott jótevője után.
Az adakozó a szeme sarkából látta a férfi állapotváltozását, és már megfordult, amikor elérte a felszólítás hangja. Néhány lépést tett az ápolatlan külsejű, de csöppet nem ellenszenves férfi felé.
- Parancsol? – Kérdezte kissé megilletődött hangon, mint aki máris hárítani igyekszik a valószínűleg színpadias hálálkodást. De nem ez történt, a koldusnak esze ágában sem volt köszönetet mondani.
- Ha tudna még kétszázat adni, hálás lennék, uram.
- Miért pont kétszázat? – Kérdezte őszinte érdeklődéssel az adakozó.
- Mert ennyi hiányzik egy doboz cigarettához.
A jótevőt meglepte az őszinte hang, de előbújt belőle a kisördög, gondolta, megleckézteti a fiatalembert. Hosszan elkezdte magyarázni, hogy a dohányzás mennyire káros az egészségre, megrövidíti az életet, és súlyos, és halálos betegségek okozója lehet. A férfi szemrebbenés nélkül hallgatta az előadást, őszinte érdeklődéssel figyelte, az egyre hevesebb gesztusokat, a szenvedélyes kortes beszédet az egészséges életmód fontossága mellett. Türelmesen megvárta, amíg az előadó a mondandója végére ér, majd halkan, színtelen hangon megszólalt.
- Tudja uram, mindez igaz, én megértem. De azt tudnia kell, hogy én itt élek az utcán, itt vészeltem át négy telet. Ha nem dohányoznék, azt hiszem, már régen nem élnék, uram.
(Budapest, 2012. január)
A cikket írta: Janó
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sziasztok. Rövid leszek. A múlt héten Újpesten az egyik lámpánál állt egy csöves. Mellén méretes kartonlappal, amire ez volt írva: ITALRA KÉREK. Majdnem mindenki a kezébe nyomott valamit mert őszinte volt és éreztette az emberekkel hogy neki az fontosabb mint másnak a kenyér. Vagy adjunk vagy ne, de soha ne bíráljunk. Egyébként nagyon jó írás. Köszi.
joboszi
Nagyon örülünk, hogy újra láthatunk és a cikkednek is! :)
Köszönjük!
Pussz, Tündér
Arról fogalmam sincs hol?..., de nem itt, az biztos. És mennyivel jobb helyen lennék, mint vagyok, vagy lehettem volna? Ki tudja ezt megmondani? :-)