újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A látszat és a valóság (Játék)

Látogatók száma: 45

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szépséges lány. Nagyon szerelmes volt egy fiúba, de a fiú rá se nézett. Elhatározta, hogy valahogy felhívja magára a figyelmet. Egész éjjel gondolkozott, mi tévő legyen. Végül remek ötlete támadt."

Azt mondta Apa, ha a nyári szünidőben két hónapig dolgozom, akkor kiegészíti a keresetemet és felújíthatom a ruhatáramat. Természetesen, az ésszerű határok között, tette hozzá és velem madarat lehetett volna fogatni, hogy végre nem Anyuval kell mennem ruhát vásárolni, mert neki más az ízlése. Számára az a fontos, hogy a ruhanemű tartós legyen, bírja a mosást és a vasalást, ne kerüljön sokba, mert nekünk kevés a pénzünk, a kiadásunk meg rengeteg. Elváltak a szüleim, kilenc évvel ezelőtt, akkor voltam nyolcéves. Nagyon szeretem Apát, de nem vehet magához, pedig szívesebben élnék vele, mert mindig megdicsér, nem noszogat, mint Anya, hogy mosogassak el, vasaljak ki magamra, pucoljam meg az ablakokat, elvégre nagylány vagyok. Biztosan azért mondja, hogy kevesebb legyen a dolga. Nem tehetek róla, hogy három éve Anya feleségül ment Bandi bácsihoz, akit nem kedvelek, mert magával hozta Eriket, a nálam két évvel fiatalabb fiát, ráadásul született egy kisöcsém is, az immár kétéves Palkó, emiatt a kétfős családunk azonnal ötfősre bővült. A két fiú jól kijön egymással, engem pedig csak szekál Erik, hogy kövér vagyok, ami nem is igaz, mert keveset eszem. Apa szerint a nagyanyjára hasonlítok, de ne törődjek vele, mit mond Bandi bácsi fia.

A panel lakótelep közepén lakunk, és nemrég kiépítettek egy kanyargós futópályát a házak közötti területen, melyen boldog és boldogtalan futkározhat, anélkül, hogy a járókelőket zavarnák. Nem szeretek otthon lenni, főleg most, hogy már nem dolgozom. Augusztus második felében szabad vagyok, csakhogy a barátnőim nyaralnak, egyedül meg nem tudok mit csinálni. Kitaláltam, hogy reggel és este végigfutok a futópályán. Reggel hatkor indulok otthonról, és hét körül érek haza, este pedig hétkor indulok. Lassan megismerkedek a futótársakkal. Reggel a szomszéd lépcsőházban lakókkal találkozok, Szénási bácsival, az ősz hajú, vékony ötvenes férfivel, Margóval, a harmincas könyvelővel, aki azért fut, mert egész nap a számítógép mellett kell ülnie, Pankával, a cukrász tanonccal, aki futással próbálja ellensúlyozni az édességfogyasztásának alakjára hátrányos hatását, és néhány napja rendszerint szembejön velem az Adonisz testű, tökéletes alakú fiú.

Ó, de szeretnék vele megismerkedni! Elpirulok, ha meglátom, és erősen dobog a szívem. Hagynám, hogy megelőzzön, vagy gyorsabban futnék, hogy én előzzem meg őt, csakhogy mi az óra járásával egy irányban futunk, Adonisz pedig épp ellenkezőleg rója a köröket. Éjjelente róla álmodozom, pedig józanésszel tudom, hogy nem én vagyok a telep legszebb lánya. Nincs igaza Eriknek, mert nem vagyok kövér, pusztán nem tartozom az egyszálbelű piszkafák közé. Ezen képtelenség változtatni, futhatok én, amennyit csak bírok. Hiába arányos az alkatom, feszes a bőröm, Adonisz egyszerűen átnéz rajtam.

Szénási bácsi ma reggel bevárt a szomszéd ház mögötti szakaszon és megállított:
- Rozika drága, kérdezhetek magától valamit?
Öreg vagy hozzám, öreg! – vágtam volna az arcába, de amint belenéztem a szemébe, rögvest megláttam benne az értelem csillogását, így lenyeltem a megjegyzésemet.
- Látta a plakátokat a lépcsőházban? Augusztus huszadikán délután rendezünk a parkban egy közös összejövetelt, melyen a gyerekeknek tréfás vetélkedők lesznek, a felnőtteknek pedig egy szépségversenyt rendezünk, amire szeretném, ha magácska is benevezne azzal a gyönyörű vénuszi alakjával! Margónál lehet jelentkezni, a plakáton megtalálja a telefonszámát!

Három nap múlva huszadika! Az első dolgom felhívni Margót, lehetőleg akkor, amikor a családtagjaim nincsenek halló távolságon belül. Elvállaltam, hogy elmegyek bevásárolni, az elég sok időt igényel ahhoz, hogy közben megbeszéljem Margóval a verseny részleteit. Délutáni ruhát kell viselni a versenyző hölgyeknek. Tizenhat évestől százéves korig bárki benevezhet.
- Elárulom neked, Rozika, hogy a telep összes épkézláb férfije megnézi a nagy eseményt! Nem kell komolyan venni a vetélkedést, inkább tréfás játék lesz, mintsem igazi verseny! A nyertesek a lelkes tapson kívül oklevelet kapnak! Felírhatlak a listára? És add meg légy szíves a telefonszámodat, hogy elérhesselek.

Apa hahotázik a szépségversenyen való indulásomon, de állja a szavát és a megkeresett nyolcvanezer forintom mellé ugyanannyit ad.
- Holnap délután kettőre gyere el hozzám, a barátnőm elmegy veled ruhát vásárolni! Hidd el, nagyon jó az ízlése!
Anyát sokkal nehezebb meggyőzni. Majdnem összeveszünk, amikor Erik hirtelen mellém áll:
- Mi is megnézzük apával!
Biztosan ott lesz Adonisz is! Ott lesz! Nyugtatom magam és lelkem mélyén érzem, hogy most végre megismerkedhetünk.

Apa barátnője csuda csajszi! Valóban jó az ízlése! Egyik üzletből megyünk a másikba, és válogathatok a rengeteg ruha között. Legalább tucatot felpróbálok, ám mindegyikben talál hibát, ami miatt nem vehetem meg.
- Eltelt az idő, még egy helyre elmegyünk és választok neked hozzád illő csinos ruhát. Kapsz hozzá egy magas sarkú szandált, amiben holnapra tanulj meg járni.
Botladozom a magas sarkúban, valóban meg kell tanulnom járni benne, lehetőség szerint egyenes háttal. Cukkol Erik, hogy hasra esek, majd megnyugtat, hogy az unokabátyja is eljön a nagy eseményre, röhögni!

Összefut szememben a könny. Anya megnyugtat, hogy nem lesz semmi baj, csinos leszek, és a legszebb! Hiába dicsér, a fodrászhoz nem enged el, mert nincs szebb a természetes esésű, hullámos, selymes gesztenyebarna hajamnál, amit csak elrontana a fodrász. Dühös vagyok, mert van pénzem rá, nem neki kellene fizetni. Mit szól Adonisz? Másoknak szép frizurája lesz, nekem meg semmi!
Ebéd után Anya elküld zuhanyozni és mire kijövök a fürdőszobából, sütővassal és egy marék hullám csattal a kezében vár.
- Bízz bennem, kislányom, csinálok neked egy klassz frizurát!
Miért nem tudtam eddig Anyáról, hogy igazi fodrász tehetség? Halvány sminket is készít nekem, és amikor útra készen felöltözve az előszobában a nagy tükörben megnézem magam, egy ismeretlen, rendkívül csinos leányzó néz vissza rám.

Hatalmas a tömeg a panelházak közötti területen. Fiatalok, idősek, gyerekek, annyian vannak, mintha az egész lakótelep lakásai kiürültek volna.
Emelvényt is építettek, az lesz a színpad, ahol a kicsik léggömbfújásban, az apukák fekvőtámaszban az anyukák pedig pelenkázásban vetélkednek. Közben alkalmi DJ szolgáltatja a zenét, és műsorvezetőként Szénási úr debütál, és bevallom, nagyon jó a szövege, humoros, lehet rajta nevetni. A szépségversenyt két kategóriában hirdették meg, a harminc év alattiak és az ötven év felettieknek. Az idősebbek kezdik, pontosan tucatnyian vannak és egyikük sem veszi komolyan a megmérettetést, annál fontosabbnak tartják a szórakoztatást. Hullámzik is a tömegen a nevetés. Szeretnék megzsökni, mert nem erre számítottam, de nem mehetek el, mert az megfutamodás lenne. Az vigasztal csupán, hogy a korombeliek kivétel nélkül szépen kiöltöztek, nem kihívóan, és igenis komolyan veszik a versenyt. Tizenhatan vagyunk, kapunk egy-egy kartonlapra felírt sorszámot, az a megjelenési sorrendünk és az alapján gyűjtik a közönség szavazatokat. Tizenkettedikként lépek a színpadra, kétszer kell végig sétálni, lassan, hogy szemügyre vehessenek a nézők, közben persze én is figyelem a tömeget, hátha meglátom Adoniszt. Ennek annyi az esélye, mint tűt keresni a szénakazalban. Röpködnek a megjegyzések, bátorítások, és a hátam mögül hallom, hogy valaki fütyül. Megfordulok, amit nem illene, de a kíváncsiság nagy varázsló, és legnagyobb meglepetésemre Adonisz a tetszés nyilvánító. Majdnem elesek a saját lábamban, amin jót derül a közönség. Erik kiabál, hajrá Rozika. Felé pillantok és magas, szőke fiú társaságában biztat, akit eddig még sohasem láttam.
Engem kizárólag Adonisz érdekel. Repes a szívem, észrevett és tetszem neki! Anya Bandi bácsival és Palkóval a színpad mellett várakozik, hogy minél előbb megtaláljam őket. Ásványvizet adnak és süteményt. Előkerül Erik is, bemutatja a vigyorgó, langaléta unokabátyját, Somát, akinek olyan mély a hangja, mintha a pincéből beszélne. Szeretném megkeresni a tömegben Adoniszt, csakhogy esélyem sincs rá, hogy ott hagyjam a családomat.
Soma a segítségemre siet, hogy kísérjem el a sörsátorhoz, mire az eredményhirdetés lesz, addigra visszajövünk. Kézen fog és furakodik a tömegben. Hiába tekingetek, sehol sem látom Adoniszt, pedig érzem, hogy itt van a közelemben. Soma három üveg kólát vesz és ugyanannyi sört, és furakodunk visszafelé a családomhoz. Miért nem kérdezte meg, mit szeretnék inni? Nem szeretem a sört! Ó, nekem kólát vett, mert egyidősek vagyunk a húgával, és a kiskorúak nem ihatnak alkoholt! Bezzeg ő Anyával és Bandi bácsival sörözik!

Fél óra múlva következik az eredményhirdetés. Szénási úr a színpadra szólítja a szépségverseny résztvevőit. Úgy állok, hogy láthassam a nézőket. Hiába pásztázom tágra nyílt szemmel a közönséget, az én Adoniszomat sehol sem látom!

Közönség díjat kapok és Szénási úr büszkén adja át az oklevelet és meleg hangon gratulál. Az éljenző tömegből kihallom Soma és Erik hangját, majd felröppen ismét a füttyszó. Odanézek és Adonisz az! Egy korabeli fiúval átölelik egymást és amikor ránézek, ad egy puszit a másik fiú arcára!
Rogyadozó lábban lemegyek a színpadról. Egyenesen Soma karjaiba esek.
- Gyere, Rozika, meghívlak egy hatalmas sajtos, tejfeles lángosra! Nehogy búsulj! Szerintem te vagy a legszebb lány a telepen!
Átölel, magához szorít. Kellemes az illata. Biztonságban érzem magam. Egyre jobban tetszik nekem Soma, pedig nem egy Adonisz!

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: