újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A látszat és a valóság

Látogatók száma: 68

Láss, ne csak nézz!

Az első munkahelyemen, az 1970-es évek második felében, volt egy kollégám, mosolygós, rettentően okos fiatalember, aki mindenkivel barátságosan viselkedett, ám rettenetesen zavarta a munkához nem köthető beszélgetés. Ha valaki nagyon kiakasztotta, akkor addig provokálta ártatlannak tűnő megjegyzéseivel és kérdéseivel, mígnem az illető rettenetesen megharagudott rá, ily módon többé nem kellett vele szóba állnia.

E módszerét oly tökélyre fejlesztette, hogy lassan senki sem mert vele beszélgetésbe elegyedni.

A kétszáz fős cégnél mindenki mindenkit ismert, mi is tudtunk egymásról, ám sokáig nem álltunk közvetlen munkakapcsolatban. Egyik alkalommal megtorpantak a programozó kollégáim és software hibára gyanakodtak, ám senki sem mert segítséget kérni tőle. Szervező létemre nekem ehhez nem volt semmi közöm, ám ha tovább akartam haladni a munkámmal, ahhoz szükségeltetett a programok tesztelése, melyre a maradék időkben kerülhetett sor, azaz két adatfeldolgozás közötti töredék időkben.

Felvettem hát a telefont és felhívtam, és elmondtam a gondjainkat.
Megkérdezte, meddig leszek benn a számítóközpontban, úgy éjfélig, válaszoltam. Akkor jó, menjek el vele vacsorázni a közeli sörözőbe és megbeszéljük a dolgot.

Már ezen is kiakadtak a munkatársaim, erre nem volt példa az utóbbi öt évben, hogy bárkivel együtt vacsorázzon.

Kisfiús mosollyal provokált a vacsora alatt, kérdéseinek többsége hallatán, tízből kilencen nem, hogy válaszoltak voltak, hanem fejére borítják az ételt és ott hagyják.
Türelmesen válaszolgattam, komolyan, mintha nem tudnám, hogy provokál. Végül nekem is kérdezhetnékem támadt.

- Nincs szerencséd – mondtam neki, - velem nem tudsz összeveszni, mert én nem akarok veled veszekedni. Inkább azt mondd meg, miért viselkedsz sündisznó módjára, azaz az első érintésre összegömbölyödsz és szúrsz mindenkit, akit csak érsz?

Meglepődött. Gondolkodott vagy két percig, majd mesélt.

Attól kezdve jó barátok lettünk. Senki sem értette, miért, mi pedig megtartottuk magunknak ama bizonyos vacsorán elhangzottakat. Már rég nem dolgoztam a cégnél, mégis tartottuk a kapcsolatot, rendszeresen megkeresett, színházba jártunk, vacsorázgatni, vagy egy kóla mellett órákat beszélgettünk valamelyik presszóban.

Akkor megtanultam, aki sündisznó módjára szúr, akit csak ér, az a világgal perel, mert nem mer szembenézni a saját gondjaival.

Nézz a látszat mögé, meglepődsz, miket találsz.

Érdemes a látszat mögé nézni?

Ha adsz magadra, és tiszteled a másikat, akkor igen.

Nincs okozat ok nélkül.

Sokan dédelgetik sérelmeiket, dajkálgatják, s nem hagyják, hogy lelki sebeiket, az idő, mint a nagy varázsló, eltüntesse, és szinte észrevehetetlen vékony kis hegként tudjanak vele együtt élni, immár végleg a lezárt múlt részeként. Csak tenni kell utána nagy kerek pontot, mintegy a mondat lezárásaként és lehet új fejezetet kezdeni, nagybetűvel.

Van, akinek sikerül, van, akinek ehhez baráti segítség kell.

Miért is írok erről?

Aktuálisnak tartom, hiszen manapság is találkozom hasonló eseményekkel.

Mintha nem azonos földgolyón, kontinensen, országban élnénk, nem azonos társadalmi-gazdasági környezetben léteznék, mintha bizonyos gondokat csak én látnék és láttatnék az írásaimban, s másoknak ez nem probléma, csak a szépet és jót akarják látni és érzékelni, azt is a saját szájuk íze szerinti tálalásban.

Márpedig ez egyenlő a lehetetlennel.

Tégy egy asztal közepére egy csokor virággal teli vázát, ültess köré tíz neves festőt, s meglásd, mind a tíz alkotás más lesz, mert mást látnak benne fontosnak, mást akarnak közölni vele, másra kívánják felhívni a figyelmet.

Ugye, ez természetes.

Minden alkotó másként látja a valóságot.

De ettől színes a világ.

A cikket írta: Yolla

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Janó

Kedves Yolla!
Most már komolyan felkeltetted az érdeklődésemet. A hetvenes évek elején kezdtem dolgozni, egy ötezer fős nagyvállalat műszerfejlesztésén. Hasonló tapasztalatokkal, mint a Tiéd, amelyeket a későbbiek során, amikor már szervező-informatikusként dolgoztam, remekül hasznosítottam. Soha nem adtam a látszatra, ha véleményt alkottam valakiről (nem osztottam meg általában senkivel) azt csak személyes ismeretség alapján tettem, jó néhány beszélgetés, vagy közös program alapján. De nem ítélkezem mind a mai napig. igaz, elkerülöm a "kényes" helyzeteket, ma már nem szállok vitába senkivel az igazamért. Olykor csak bölcsen mosolygok, ha valaki belesétál a kikészített csapdákba, előzetes figyelmeztetésem ellenére.

Írásaid alapján tapasztalt, és bölcs ember vagy, de koránt sem a korod miatt, sokkal inkább a foglalkozásod tett azzá. Remek, és élvezetes stílusú életképeid, kedves és tanulságos történeteid mindig kellemes, és elgondolkodtató olvasmányok. Nagyon örülök, hogy ha máshol nem is, de ezeken az oldalakon találkozhatunk, időnként!

Üdvözlettel,
Janó

Kedves Janó!
A KERINFORG-nál dolgoztam négy évig, majd elmentem egy országos kereskedelmi céghez, ahol 34 évet töltöttem, ebből 33 évig középvezetőként, s immár nem volt közöm a számítógépes adatfeldolgozási rendszerekhez. Utolsó 18 évet az ingatlangazdálkozás vezető menedzsereként abszolváltam, szinte az ország valamennyi nagyobb városában kapcsolatban álltam az e területen tevékenykedőkkel. Sok embert megismertem, tisztességeset, becsületest, felhőtologató szélhámost, pénzért mindenki megvehető típust, becstelent, stb. Viszonylag hamar megtanulták, hogy sem megvenni, sem lekenyerezni nem lehet. Időnként még tanácsot is kértek tőlem, mert nem csupán a jogi és nyilvántartási oldalát ismertem, hanem a könyvelési technikákat is.
Innen az ember ismeretem.
Az évek során sokan megtiszteltek azzal, hogy elmondták a magánéleti gondjaikat is.
Veled azonos módon, szerettem magam kialakítani a véleményt mindenkiről, nem érdekelt a szóbeszéd.
Egyik kollégáim egyszer meg is jegyezte, hogy te mindig mindenkiről mindent tudsz és sohasem beszélsz róla.
Most már beszélhetek, de senki sem ismer magára, remélhetőleg.
Barátsággal üdvözöllek: Yolla
Kedves Yolla!
Most már komolyan felkeltetted az érdeklődésemet. A hetvenes évek elején kezdtem dolgozni, egy ötezer fős nagyvállalat műszerfejlesztésén. Hasonló tapasztalatokkal, mint a Tiéd, amelyeket a későbbiek során, amikor már szervező-informatikusként dolgoztam, remekül hasznosítottam. Soha nem adtam a látszatra, ha véleményt alkottam valakiről (nem osztottam meg általában senkivel) azt csak személyes ismeretség alapján tettem, jó néhány beszélgetés, vagy közös program alapján. De nem ítélkezem mind a mai napig. igaz, elkerülöm a "kényes" helyzeteket, ma már nem szállok vitába senkivel az igazamért. Olykor csak bölcsen mosolygok, ha valaki belesétál a kikészített csapdákba, előzetes figyelmeztetésem ellenére.

Írásaid alapján tapasztalt, és bölcs ember vagy, de koránt sem a korod miatt, sokkal inkább a foglalkozásod tett azzá. Remek, és élvezetes stílusú életképeid, kedves és tanulságos történeteid mindig kellemes, és elgondolkodtató olvasmányok. Nagyon örülök, hogy ha máshol nem is, de ezeken az oldalakon találkozhatunk, időnként!

Üdvözlettel,
Janó

megtekintés Válasz erre: bokorur

Tisztelt Yolla!
"Diversitas delectat!" Nem lehetünk teljesen egyformák, de akik mégis hasonlóan gondolkodnak, azok értik egymást.
Bokor

Tisztelt Bokor Úr!
Önnek teljesen igaza van.
Üdv: Yolla
Tisztelt Yolla!
"Diversitas delectat!" Nem lehetünk teljesen egyformák, de akik mégis hasonlóan gondolkodnak, azok értik egymást.
Bokor

megtekintés Válasz erre: Tündér

Kedves Yolla!

Nagyon jó a cikk és nagyok aktuális!

Pussz,

Tündér

Kedves Tündér!
Egy másik oldalon kaptam hideget-meleget, hogy miért írok a szinglikről, az elváltakról, a megcsalásról, cigányokról, zsidókról, minden voltam, csak tisztességes magyar ember nem, mert bezzeg ők azok, keresztények és nemzeti szocialisták, stb.
Az írásaimmal állítólag uszítok a keresztény értékek ellen, pedig csak egy tükröt mutatok a mai magyar valóságról.
Gondoltam, itt sem lenne haszontalan megjelentetni az álláspontomat.
Pussz: Yolla

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Szia Yolla!

Nagyon jó témát vetettél fel. Első gondolatomat írom le, csak úgy, ahogy jön... ami éppen eszembe jut ezzel kapcsolatban.
Azt mondod "sündisznó" módon viselkedik kivétel nélkül mindenkivel, ezért nincsenek barátai... Neked is öt évedbe telt, amíg a kérdőjel után pontot tudtál tenni a mondat végére, mindezt szemtől szembe, egy vacsora közben és után... Megtört a jég.

Akkor képzelj el egy kevésbé ideális környezetet. Mondjuk a netet. Ott nem csak, hogy "sűndisznóként" ismertél meg valakit, attól sokkal rosszabb, pl. kaméleonként. Ráadásul rutinos, majdhogynem hivatásos szédítő. Nem panaszkodhat, sikerül sokakat becsapnia. Te viszont nem tudod kivel állsz szemben. Lehet még az sem igaz, hogy jóképű, harmincas a férfi. Magabiztosan hálózza be a nőket. Ígérgetésben, bókokban nincs is hiány. Egyszer csak rájössz, hogy ez a bárány bőrbe bujtatott farkas igazi hivatása mögé bújva, még több elismerésre vágyik, ezért bántja a körülötte lévőket. Amikor találkozik egy kevésbé rutinos nővel, aki felkeltette a figyelmét, elhatározza, hogy magába bolondítja, ami mondhatnám majdhogynem sikerült is neki. Észreveszi viszont, hogy egy idő után vele nem működnek a jól bevált trükkjei. Stratégiát változtat... A játéknak még nincs vége! Igaz, még csak két év telt el... :-)

Pussz,
Éva

Kedves Éva!

Az internet egy nagy csapda is azoknak, akik vissza akarnak élni a lehetőséggel, hogy nick név alatt másnak láttassák magukat, mint amilyenek valójában.
Ez csak a hitvány emberek önámító játéka, s ha figyelsz az apróságokra, gyorsan észreveszed, hogy kilóg a lóláb.

Pussz: Yolla
Kedves Yolla!

Nagyon jó a cikk és nagyok aktuális!

Pussz,

Tündér
Szia Yolla!

Nagyon jó témát vetettél fel. Első gondolatomat írom le, csak úgy, ahogy jön... ami éppen eszembe jut ezzel kapcsolatban.
Azt mondod "sündisznó" módon viselkedik kivétel nélkül mindenkivel, ezért nincsenek barátai... Neked is öt évedbe telt, amíg a kérdőjel után pontot tudtál tenni a mondat végére, mindezt szemtől szembe, egy vacsora közben és után... Megtört a jég.

Akkor képzelj el egy kevésbé ideális környezetet. Mondjuk a netet. Ott nem csak, hogy "sűndisznóként" ismertél meg valakit, attól sokkal rosszabb, pl. kaméleonként. Ráadásul rutinos, majdhogynem hivatásos szédítő. Nem panaszkodhat, sikerül sokakat becsapnia. Te viszont nem tudod kivel állsz szemben. Lehet még az sem igaz, hogy jóképű, harmincas a férfi. Magabiztosan hálózza be a nőket. Ígérgetésben, bókokban nincs is hiány. Egyszer csak rájössz, hogy ez a bárány bőrbe bujtatott farkas igazi hivatása mögé bújva, még több elismerésre vágyik, ezért bántja a körülötte lévőket. Amikor találkozik egy kevésbé rutinos nővel, aki felkeltette a figyelmét, elhatározza, hogy magába bolondítja, ami mondhatnám majdhogynem sikerült is neki. Észreveszi viszont, hogy egy idő után vele nem működnek a jól bevált trükkjei. Stratégiát változtat... A játéknak még nincs vége! Igaz, még csak két év telt el... :-)

Pussz,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: