újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

A magány

2011. szeptember 5. - Látogatók száma: 98

Zsuzsanna magába roskadva ült a szobában. Kinn csodálatos meleget, s fényt árasztottak a késő nyári nap utolsó sugarai. Őt ez nem érdekelte. Magányra vágyott.

Zsuzsanna magába roskadva ült a sötét szobában. Kinn csodálatos meleget, s fényt árasztottak a késő nyári nap utolsó sugarai.
Őt ez nem érdekelte. Magányra vágyott. Maga sem tudta, mi okozta ezt a hirtelen hangulatváltozást. Szerette az embereket, szeretett beszélgetni. Most egyik porcikája sem kívánta a társaságot.
Néha megcsörrent a telefonja, kapott egy-egy üzenetet, de ő nem akart senkivel beszélni. Nem válaszolt az üzenetekre sem.
Nem ismert magára. Mi történhetett? Ő nem ilyen.
Hirtelen arra gondolt, el kell hagynia ezt a sötétséget.
Készülődni kezdett. Volt még ideje az indulásig.
Azt tudta, hogy elmegy, de azt még nem, merre fog tartani az útja. Nem volt célja, sem terve. Csak ment a semmibe. Szinte észre sem vette, hogy a buszmegállóhoz ért.
Néha egy-egy ember köszönt neki. Furcsán néztek rá. Ő előre, messziről üdvözölt eddig mindenkit. Ők is értetlenül nézték, de szó nélkül továbbmentek.
Megállt a busz, felszállt rá. Köszönt. Átnyújtotta a sofőrnek a pénzt, s megkapta a szokásos jegyet. Csendben leült. Csak bámult a semmibe, míg meg nem érkezett a busz a vasútállomásra. Leszállt, szétnézett.
- Vajon merre tovább? - kérdezte magától.
Talán a megszokott úton kellene elindulnia. Így tett. Várt. Szokásától eltérően jegyet sem vett, azzal sem törődött.
Megérkezett a vonat. Keresett rajta egy csendes kis zugot. Olyat, ami távol van mindenkitől. Egész úton ült, mint aki megnémult, megvakult. Gyorsan telt az idő. A vonat a végállomásra ért. Ő volt az utolsó, aki elhagyta a kocsit. Nem volt sürgős dolga.
- Most hová menjen? - töprengett.
Végül elindult, vitte a lába. Arra, amerre eddig már oly sokszor. Akkor a boldogság felé. Hogy most mi vár ott rá, nem tudhatta előre.
Egy gyönyörű parkba ért. Csodálatos környék, csobogó szökőkút és rengeteg ember. A felnőttek beszélgettek, a gyermekek önfeledten játszottak.
Szétnézett. Talált egy üres padot. Letelepedett, s csendben nézelődött. Hosszú gondolkodás után elővette telefonját. Felhívott valakit, akivel sok időt töltött ott.
Vajon mit fog szólni a férfi a váratlan látogatás miatt? Elküldi, vagy örülni fog neki?
- Szia! - szólt bele a telefonba.
A férfi nem várta meg, hogy folytassa.
- Tudom, hogy ott vagy a parkban. - szólt, mintha megérezte volna - Nem sokára odamegyek.
Úgy is lett. Találkoztak. Mindketten örültek a másiknak. Régen látták egymást.
Újra kinyílt a nő előtt a világ. Fény vette körül sötét magányba burkolózott lelkét.
Megtalálta elveszettnek hitt boldogságát. Már nem volt egyedül.

A cikket írta: KiralyCsilla1965

11 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. szeptember 11. 20:51
Igen Angyal! Asszem megtalálta....!
Pussz
2011. szeptember 11. 19:55
Csillus!! ...megtalálta!??...talán igen? Pusszzzzz!:)
2011. szeptember 11. 19:27

megtekintés Válasz erre: katalina - 2011. szeptember 11. 18:29

Jó is volna, ha minden ilyen egyszerűen megoldódna.
Szomorúan kezdődő történet, szép fogalmazással megírva.
Jó volt olvasni, s fontos, hogy jól végződik!

Kedves Katalina!
Szerencsére ilyen is van néha-néha!
Köszönöm, hogy elolvastad!

Csilla
2011. szeptember 11. 19:25

megtekintés Válasz erre: Postáska - 2011. szeptember 7. 09:26

Semmi baj Csillus :) Nem rólam szól, de majdnem. Vagyis....nem is tudom.
De ami a lényeg: az írás jó, és nagyon tetszett. A többi már nem is fontos!
Puszi: Postáska

Kedves Postáska!
A fontos az, hogy tetszett! :-))
Köszi......puszi!

Csilla
2011. szeptember 11. 18:29
Jó is volna, ha minden ilyen egyszerűen megoldódna.
Szomorúan kezdődő történet, szép fogalmazással megírva.
Jó volt olvasni, s fontos, hogy jól végződik!
2011. szeptember 7. 09:26

megtekintés Válasz erre: KiralyCsilla1965 - 2011. szeptember 7. 06:50

Szia Postáska!
Bocsi, nem tudhattam a nevedet! Nem rólad szól remélem! :-))
Köszi, hogy elolvastad!
Pussz
Csilla

Semmi baj Csillus :) Nem rólam szól, de majdnem. Vagyis....nem is tudom.
De ami a lényeg: az írás jó, és nagyon tetszett. A többi már nem is fontos!
Puszi: Postáska
2011. szeptember 7. 06:50

megtekintés Válasz erre: Postáska - 2011. szeptember 6. 09:48

Borzongatós írás, a magány az egyik legfélelmetesebb érzés.
Postáska (- igazából Zsuzsanna)

Szia Postáska!
Bocsi, nem tudhattam a nevedet! Nem rólad szól remélem! :-))
Köszi, hogy elolvastad!
Pussz
Csilla
2011. szeptember 6. 09:48
Borzongatós írás, a magány az egyik legfélelmetesebb érzés.
Postáska (- igazából Zsuzsanna)
2011. szeptember 5. 03:16
Szia Heleenke!
Egyszer biztosan mindenki megtalálja!
Köszönöm, hogy elolvastad!
Pussz
Csilla
2011. szeptember 5. 03:13
Szia Csilla!

Borzalmas dolog a magány, senkinek sem kívánom. Remélem mindenki megtalálja a történetben szereplő Zsuzsannához hasonlóan az elveszettnek hitt boldogságot!

Puszillak

heleenke
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: